Századok – 1993
Dokumentumok - Gergely Jenő: A Demokrata Néppárt „igazoló jelentése” a Mindszenty József bíboros hercegprímással keletkezett konfliktusáról V–VI/761
778 DOKUMENTUMOK államnak meg van a maga főhatalma, miért is a maga természete által alkotott működési körében egyik sincs a másiknak alávetve." (158-159. old.) A pápa 1892. február 16-án Au milieu des sollicitudes kezdettel intézett körlevelet a francia egyházhoz, amelyben a royalista és republikánus katolikusok között próbált békét teremteni. Ekkor a pápa hangsúlyozta, hogy a köztársasági államforma is elfogadható a katolikusok számára. Mindkettőt magyarul lásd Zsigmond László szerk.: Politikai és szociális enciklikák XIX-XX. sz. I. köt. Bp. 1970. (idézet innen) 27 Új Szó, 1946. január 26. 28 A szövegben következetesen olasz katolikus Néppárt szerepel, holott a Partito Popolare Italiano az 1918-1926 közötti olasz közélet katolikus pártja volt. Itt nyilván nem erről, hanem az Ellenállásban keletkezett és máig működő Democrazia Cristiana (Keresztény Demokrácia)-ról van szó. Erről lásd A kereszténydemokrácia Nyugat-Európában, Id. m. Horváth Jenő tanulmánya. 29 1946-ban Olaszországban referendumot tartottak az államforma kérdéséről. A DC nem tette pártkérdéssé, hogy tagjai a monarchiára vagy a köztársaságra szavazzanak. 30 Népszavazás; egyébként erre az álláspontra helyezkedett ebben a kérdésben a katolikus püspöki kar is. Lásd Esztergomi Prímási Levéltár, Püspökkari konferenciák jegyzőkönyvei. 1945. december 20. 31 Eckhardt Sándor tudós irodalomtörténész, elsősorban a magyar-francia kapcsolatokkal foglalkozott, híresek szótárai. A Pázmány Péter Tudományegyetem professzora volt. 32 Nemzetgyűlési Napló, I. köt. 1946. január 31. 286-291. old. Ekkor a DNP-nek két nemzetgyűlési képviselője volt, Eckhardt és Bálint Sándor. Részletesen lásd működésükről Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949. Bp. 1985. 33 Az Österreichische Volkspartei (Osztrák Néppárt)-ról és a már említett MRP-ről van szó. Előbbiről lásd A kereszténydemokrácia Nyugat-Európában, Id. m. Madaras Éva tanulmányát. 34 A német nemzetiségűek kitelepítésének kérdéskörét átfogóan feldolgozta Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Bp. 1988. 35 Szerintünk Barankovics eltúlozta a „svábok" szerepét a háborút megelőző évek és a háború alatti politikában. Ó is hatása alá került a bűnbak-keresésnek, s ezt ekkor leginkább a német nemzetiségben „találták" meg. 36 Ti. aki k a magyar állampolgárság helyett a németet választották. 37 Az 1945 előtti népszámlálásoknál a nemzetiségi hovatartozást az anyanyelv szerint határozták meg. 38 Az 1941. január 31-i népszámlálásról van szó. Ekkor anyanyelve szerint a lakosság 7,4%-a vallotta magát német nemzetiségűnek. 39 A Democrazia Cristiana-ról van szó. 40 Barankovics István a DNP 1945 nyarán történt kettészakadása óta a pártot főtitkári minőségében vezette. (A korábbi pártelnök, gróf Pálffy József tisztét nem töltötték be.) 41 Barankovics főtitkár és a párt két nemzetgyűlési képviselője — Eckhardt Sándor és Bálint Sándor professzorok — a hazai kereszténydemokrácia értelmiségi elitjét képviselték. Óket és még néhány elvbarátjukat, pl. Szekfű Gyulát a konzervatív keresztény politikusok — maguk mögött tudva a legfőbb egyházi tekintélyt — úgy is megpróbálták lehetetlenné tenni, hogy politikai hitelüket a magánéletükben való vájkálással, pl. feleségük, családjuk származásának szellőztetésével, és egyéb, az intim szférába tartozó rágalmak teijesztésével járassák le. 42 Elsősorban a hercegprímás nem bízott a DNP vezetőiben, mert azok szerinte „Moszkvának elkötelezték magukat". EPL. 3063/1946. Az együttélés elfogadása az ő szemében felért az árulással. 43 A kérdés merőben teoretikus volt, hiszen a szervezetileg ekkor kiépítetlen, s két képviselővel rendelkező DNP nemigen volt kívánatos partner ekkor senkinek sem. 44 Figyelemre méltó, hogy a dokumentum az 1945 utáni változások forradalmi jellegét elismeri, ezzel lényegében elfogadta a baloldal álláspontját, hogy itt egy ún. népi demokratikus forradalom zajlik. Ezzel állt szemben Mindszenty és a konzervatív jobboldal véleménye, miszerint itt az orosz erőszakra támaszkodó kommunista diktatúra kiépítése folyik a megszállás megtörténtétől kezdve. 45 A „modus vivendi" alatt az értendő, hogy olyan viszonyt kell teremteni a szembenálló felek között, amely az egymás mellett élésüket biztosítja. Barankovicsék ugyanis látták, hogy a megszállás és a kommunista jelenlét nem egy-két éves „intermezzo" lesz, hanem a jaltai paktum miatt történelmileg hosszútávra rendezkedik be. 46 Barankovics, aki 1945 előtt a Magyar Nemzetben élesszemű külpolitikai publicisztikájával tűnt ki, most is azt szorgalmazta, hogy Magyarországnak a „finn semlegesség" útját kellene járni. Ennek lényege a „különleges viszony" a Szovjetunióhoz és semlegesség a többi hatalommal szemben.
