Századok – 1993

Dokumentumok - Gergely Jenő: A Demokrata Néppárt „igazoló jelentése” a Mindszenty József bíboros hercegprímással keletkezett konfliktusáról V–VI/761

DOKUMENTUMOK 769 legyen benne a vezetésre való alkalmasság felismerésének képessége, mivel csak az ilyen nép fogja vezetőit a vezetésre alkalmasak közül kiválasztani és ezzel a demokrácia kielégítő működését biztosítani." (14. old.) A gazdasági és a szociális demokráciáról pedig: „Az új gazdasági és szociális rend helyes megtermtésére a természetjog, az evangéliumi erkölcsi szabályok és a nagy szociális és demokratikus pápák világkiáltványai és nyilatkozatai adják meg azt az útmutatást, amelyhez mi tartjuk magunkat. Ezeknek az útmutatásoknak lényege, hogy a gazdasági élet egyetlen igazi célja maga az ember. A föld javainak használatához igazságos mértékben kivétel nélkül minden embernek veleszületett joga van és kivétel nélkül mindenkinek kötelessége s egyben joga is a munka. Az állam joga és kötelessége ennek az alapvető természetjognak érvényesülését az igazságosság szellemében biztosítani. Nem habozunk kimondani, hogy mi minden társadalmi és gazdasági rend erkölcsi létminimumának tekintjük a természetjog igazságos érvényesülésének biztosítását. A magántulajdon tiszteletét kívánjuk, de éppilyen nyomatékkal kívánjuk, hogy a tulajdonjog csakis a természetjog korlátai között érvényesülhessen, tehát a tulajdonjog mértéke, illetve a vele adott hatalom feltétlenül alá legyen vetve a közjónak és azoknak a kötelezettségeknek, melyek a közjóval szemben a tulajdonost, illetve a tulajdonjogot feltétlenül terhelik. Ezért nemcsak helyeselni, hanem alkalmas időben kifejezetten követelni fogjuk azoknak a magánjavaknak köztulajdonba vételét, amelyeknek szocializálását a közjó parancsolóan megkívánja, mivel más mód a közjó érdekeinek kielégítésére nem kínálkozik. Jelszavunk nem az, hogy tulajdona ne legyen senkinek, hanem az, hogy tulajdont mindenkinek!" (19-20. old.) Az Egyház és az állam viszonyát érintő kérdésekben pedig Európa katolikus pártjai közt mi az Egyház érdekei szempontjából a maximális programot képviseltük. Magyarországon pedig, mint párt, programszerűen egyedül képviseltük. Idevágóan a következőket idézzük: „...törekvéseink szerves kiegészítő része a keresztény egyházak és az állam régi jó viszonyának gondozása, a vallásszabadságnak, mint természetjognak feltétlen biztosítása. Megtagadná az ezeréves magyar múltat, aki a keresztény egyházak és az állam jóviszonyát bármilyen módon megzavarná. Az állam és az egyház a maguk nemében tökéletes társaságok, mivel mindkettőnek megvan a maga külön hivatása, célja és rendeltetése. Amiként az egyház illetéktelenül nem avatkozhatik bele az állam cselekvési körébe, éppen úgy megköveteli, hogy az állam tartsa magát távol az egyház belső ügyeibe való beavatkozástól, az állam hatalma álljon meg a lelki impérium határainál. Ezért programunk lényeges pontjai közé tartozik őrködni azon, hogy az állam feltétlenül tartsa tiszteletben az egyházak megszentelő, igehirdetési, tanítási és szervezkedési szabadságát és szavatolja a hitoktatási jogot. E jogok bármelyikének megsértése a vallásszabadság súlyos sérelme volna. Az egyház lelki küldetésben jár, de földi viszonyok között kell hivatását teljesítenie. Természetes tehát, hogy lelki küldetése sikeres betöltésének vannak bizonyos elengedhetetlen kulturális és gazdasági előfeltételei is, amelyektől őt megfosztani az állam semmiféle jogosultsággal nem rendelkezik. Nem mondhatunk le tehát arról a követelményről, hogy az állam keressen és találjon megoldást a hitvallásos iskolák és az egyházak népi intézményei anyagi létének és független fenntartásának főként az egyházi nagybirtok felosztása következtében szükséges, értékálló biztosítására. Ami-