Századok – 1993

Műhely - Lukacs, John: Hitler és Magyarország. A kutatás megválaszolandó kérdései V–VI/750

HITLER ÉS MAGYARORSZÁG 751 Értekezésem célja nem más, mint e problémák felsorolása, illetve rövid összefoglalása annak reményében, hogy jövendő történészeink közül egyik vagy másik figyelmét és munkáját ezekre irányítsa. 1. Járt-e Hitler (továbbiakban H.) valaha Magyarországon? Bizonyítékunk erről nincs. Bizonyos, hogy H. többször nagy elismeréssel beszélt Budapestről, főleg szép fekvéséről. Itt megjegyzendő, hogy H-t élete végéig mélyen érdekelte a városépítészet. (Pl. amikor — életében először és utoljára — Párizsban járt, 1940. június 23-án, igen sok részletet ismert a Garnier által épített Opera szerkezetéről.) 2. Voltak-e H-nek magyar kapcsolatai 1919 előtt? A H. ifjúságával foglalkozó részletes német történeti munkák említenek egy magyar-zsidó származású műtárgyakkal foglalkozó ügynököt, akivel H. Bécsben 1910 körül üzleti kapcsolatban állt; ez a kapcsolat megszakadt, de különösebb konfliktus nélkül. Itt a kérdés a továbbra is fennálló, a bécsi éveket érintő problematikával függ össze. Ma már tudjuk, hogy a „Mein Kampf'-ban — melynek első része tulajdonképpen önéletrajz és írójának „szellemtörténeti" fejlődése — H. sok mindent elferdített, illetve elhallgatott bécsi éveiről. E sorok írója szerint a történészek közül sokan a mai napig hibáznak, amikor elfogadják H. maga által alkotott tézisét, miszerint világnézete az 1907-13-as években Bécsben kristályosodott volna ki. Sok bizonyíték mutat arra (beleértve H. későbbi, az előbbieknek ellentmondó kijelentéseit), hogy nem így történt — hogy a magányos, zárkózott és hallgatag H. politikai világnézete és szónoki ambíciói nem Bécsben, hanem csak 1919 elején Münchenben törtek egyszerre felszínre. Szlávokkal szembeni ellenszenve talán már Bécsben megnyilatkozott, míg a magyarokról a „Mein Kampf'-ban szó nem esett. Itt H. különbözött volna az általában Ferenc Ferdinánd körüli osztrák, sőt néha nagynémet konzervatív — és gyakran antiszemita — köröktől, beleértve az általa tisztelt Luegert is, aki szerint a magyarok voltak az osztrák birodalom legveszélyesebb ellenségei. 3. 1919-23 között magyar szélsőjobboldali körök gyakran voltak kapcsolatban az akkori, leginkább Bajorországban székelő bajor, osztrák vagy nagynémet szélsőjobboldali titkos, néha fegyveres csoportokkal. Viszont semmit sem tudunk az 1920-ban már H. által vezetett nemzetiszocialista párt (NSDAP) esetleges magyar kapcsolatairól, bár a NSDAP korai történetéről Németországban jelentős mennyiségű iratanyag létezik. 4. Sajnálatos, de nem elkerülhető annak megállapítása, miszerint H. hatalomra jutása után államférfiúi adottságokról tett tanúságot. Ennek taglalására vagy tényezőire e sorok írója itt nem térhet ki.3

E problematika lényege, hogy a II. világháború során (de néha már azelőtt is) H. — magának ellentmondóan4 — a Német Birodalom állami érdekeit gyakran világnézeti hajlamai és kívánságai fölé helyezte.5

Jelentős példája ennek H. 1941. januári döntése, melynek következtében a német erők Bukarestben Antonescut támogatták az utóbbinak a fanatikus nemzetiszocialista Vasgárdával folytatott fegyveres harca során. Úgyszintén — hadigazdasági, de más gyakorlati okokból is — H. az általa lekicsinyelt „feudális" és „reakciós" ún. Horthyrendszert legalábbis a háború tartamára nem kívánta leváltani. A magyarországi nyilaskeresztes és nemzetiszocialista mozgalom német támogatását propagandisztikus és bizalmas információgyűjtési tevékenységre központosították mindaddig, amíg a háború Magyarországhoz nem közeledett, amikor azután H. kénytelen volt minden