Századok – 1993
Közlemények - Szőke Domonkos: Konzervativizmus és liberalizmus válaszútján. Bethlen István és a Magyar Szemle kapcsolatának történetéhez V–VI/738
BETHLEN ISTVÁN ÉS A MAGYAR SZEMLE KAPCSOLATA 745 megállapításra jut —, ami aligha csengett össze a frissen aláírt olasz-magyar barátsági szerződés által megkívánt szellemiséggel —, hogy a Mussolini-féle kormányzás „...bármely áldásos tevékenységet fejtsen is ki, kormányzása nem parlamenti kormányzás lesz, hanem a pártvezér személyes kormányzása, vagyis diktatúra"?5 (Kiemelés tőlem, Sz. D.) Ez a kritikai viszonyulás a Szemle szuverén önarcúságát mutatja, ugyanakkor a Bethlen-Szekfű levélváltások 1928 elején arra utalnak, Bethlen a Szemle aktuális belpolitikai megnyilatkozásainak megírására a Szekfű által ajánlott Darányi Kálmán helyett Rakovszky Ivánt kívánja felkérni. Kettőjük között azonban kompromisszum születhetett, hiszen néhány belpolitikai cikk megírása után Szekfű végül is újabb személyek mellett dönt, s 1928 júniusa után Antal István és Hegedús Kálmán írják a belpolitikai rovatot.36 A színtelenebb Rakovszky háttérbe szorítását talán nemcsak annak tulajdoníthatjuk, hogy nem tudta kivédeni azt a vádat, mely szerint a politikai erők tömörítését elvégző bethleni politikát valójában diktatúrának lehet nevezni, e mögött sokkal inkább az a szekfűi szándék húzódhatott, hogy olyan elképzelések is hangot kapjanak a folyóiratban, amelyek nem szükségképpen képviselnek „kormányzati érdeket". A miniszterelnök 1927 karácsonyán kifejezetten politikai tartalmú hírlapi cikket írt,3 7 s szokatlan módon a Szemle erősen reflektált a bethleni megnyilatkozásra.38 A Kossuth Lajos „áldott emlékének" szentelt Bethlen cikk — szerinte — a független Magyarország eszméjének, a „haladás feltételein nyugvó életformák" megteremtésének huszadik századi aktualizált bethleni programja.3 9 Ebben a koncepcióban a Szemle is felzárkózni látszik ahhoz a nem mindig következetesen vállalt szerepkörhöz, hogy Magyarország csak úgy szerezhet a maga számára fontos, a revízió megvalósításához komoly és őszinte barátokat, ha a nagyhatalmak előtt be tudja bizonyítani: a jelenlegi országhatárok tarthatatlanok, a magyarországi belső politikai állapotok fenntartása az ő érdekük is és a trianoni béke revíziója a közép-európai stabilitás egyetlen feltétele. A Szemle 1928-as évfolyamának több cikke4 0 vizsgálja a magyar belpolitikai stabilitás és a közép-európai hatalmi stabilitás lehetséges összefüggéseit. Az „Anschluss-cikk" szinte vészharangot kongatva, azt vizsgálja: „milyen lesz Magyarország nemzetközi helyzete, ha Budapesttől négy óra járásnyira már a német Reichswehr acélsisakjába ütközünk".41 A cikk érdemi mondandóját mégsem csupán ez a félelemérzet motiválta, hanem annak a felismerése, hogy a magyar kormányzati politika egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy a kérdést súlyának megfelelően tárgyalja: „Tisztában vagyunk vele, hogy a hivatalos politika és annak hivatalos irányítói — a helyzetükhöz és kötelességükhöz fűződő kényszerűségek miatt — nem vethetik fel ezeket a súlyos kérdéseket" 4 2 A Szemle így csupán arra vállalkozik, hogy informálja a magyar közvéleményt arról, milyen lesz — lehet — a nyolcmilliós magyar állam helyzete a hetvenmilliós német birodalom szomszédságában! A Szemle ezt a kérdést mégis teoretikusabb szintre emelte, amiben minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy Bethlen szabad kezet adott Szekfűnek s Gratz Gusztávnak ahhoz, hogy a kérdést a politikusi értelmezéseket megelőzően teoretikusan is megfogalmazzák.43 Szekfű levele Gratzhoz arról tudósít, hogy „a miniszterelnök úr ezen kérés tárgyalását (ti. Magyarország helyének megítélését a Kárpát-medencében, Sz. D.) hasznosnak nyilvánította ki azon hozzátétellel, hogy ezt némileg tudományos színben kellene
