Századok – 1993

Közlemények - Szőke Domonkos: Konzervativizmus és liberalizmus válaszútján. Bethlen István és a Magyar Szemle kapcsolatának történetéhez V–VI/738

BETHLEN ISTVÁN ÉS A MAGYAR SZEMLE KAPCSOLATA 743 ló Bethlen beszéd1

9

nem hagyott kétséget afelól, hogy a kormány részéről elsődlegesen azért van erre szükség, mert „Magyarországon a közvéleményt képező tényezőknek a funkcionálása nem egészen normális", s mert „a magyar nemzet bizonyos faji tulajdonságai, kulturális állapota folytán sokkal inkább hatalmában van az agitációnak és a propagandának, mint más nemzet és nem bír azzal az ellenállóképességgel a propagandával szemben, mint más nemzetek".20

Bethlen a felsőháznak olyan szerepet szánt, amely alkalmanként egyensúlyozná, pontosabban ellensúlyozhatná az amúgy is megszorított alkotmányos keretek között működő képviselőházat. Túlzott szükségessége ennek a szerepnek, legalábbis rövid távon nem volt, hiszen az 1926 végi országgyűlési választásokból a kormánypárt és Bethlen megerősödve került ki. Bethlen választási beszédei 1926-ban azt tükrözték, hogy a kormányzat a felsőház felállításával is a (hazai és külpolitikai szituációkhoz, alkalmazkodva) politikai célkitűzéseit konzervatív irányban kívánta újraforgalmazni. Bizonyos értelemben Bethlennek igaza volt, amikor úgy fogalmazott, hogy a „magyar politika fordulópont előtt áll".2

1

E kijelentésével a kormányfő egy alkotmányos intézményi keretek között jól működő és a társadalmi békét megteremtő konzervatív nemzeti egység meglétét kívánta hangsúlyozni, de nem hallgathatta el azt sem, hogy a „keresztény középosztály nyomorúsága"2

2

és a gazdasági élet megoldásra váró kérdései, mindenekelőtt a hitelkérdés, a nagybirtok és nagytőke politikai érdekszövetségét kikezdő gazdasági ellentétek további megoldásokat sürgetnek. Bethlen a konzervatív politika további folytatására hívta fel a figyelmet, amelynek célját az államháztartás megszilárdításában, a termelés fokozásában, külföldi piacok szerzésében, a kereskedelemnek és az iparnak expanziós terjeszkedésében jelölte meg.2

3

Ugyanakkor jól mutatják a választási beszédek azt is, hogy a bethleni konzervatív taktika milyen erősen alárendelődik a külpolitikai érdeknek, s hogy ez a konzervatív-liberálisnak címkézett politika miként színeződik diktatórikus elemekkel. Mutatta ezt a változást az országgyűlés társadalmi összetételében bekövetkezett módosulás is,24

az állami tisztviselői karnak a bürokratikus irányítása apparátus képviselőinek a törvényhozói hatalomba való erőteljesebb bekerülése. A „nemzeti egységre" apelláló Bethlen egyáltalán nem takargatta, hogy az új szituációban mit ért renden és nemzeti egységen. Alig palástoltan adott hangot azon sajátos véleményének, hogy „a forradalmak után a népek nem szabadság, hanem rend után vágyakoznak" ..., de olyan rend után, „ahol közszabadság is van, mert ahol közszabadságok nincsenek, ott nem rend, hanem önkény áll fenn".2

5

Ez a Bethlenféle szabadság- és demokráciaértelmezés azonban nagyon is sajátos szociális elrendezést takart. Úgy „nyitott" bal felé, hogy a társadalmi béke megteremtése érdekében a munkásság és polgári társadalom szabaduljon ki a szociáldemokrácia szorításából és vesse el azt a liberalizmust, amely mint eszmerendszer összeegyeztethetetlen az általa értelmezett államérdekkel.2

6

A belpolitika végső céljának a társadalmi béke megteremtését tartotta, azt, hogy „a munkás és a polgári társadalomhoz tartozó rétegek összeforrjanak a nemzeti érzésben",2

7

ennek érdekében pedig ki kell szabadítani a munkásságot a szakszervezetek és a szociáldemokrácia politikai terrorja alól. Ugyanakkor ezek a „nemzetvédelmi" intézkedések egyfajta engedményeket biztosítottak jobb felé. A Gömbös garnitúrához tartozó, s korábban radikálisabb elveket valló figurák, főleg 1927-től kezdődően Gömbössel az élen, fokozatosan bekerültek