Századok – 1993

Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706

A BRIT KONZERVATÍV PÁRT AZ 1920-AS ÉVEKBEN 731 tást követelő kisgazda képviselők is lázongtak. Itt sem volt vita azonban néhány alapvető kérdésről (Trianon, a keresztény-nemzeti értékrend, a forradalmak elutasítása, stb.). Mindkét kormánypárt alapvető feladata a rendszer stabilizálása és fenntartása volt, de jelentős különbségekkel. Amíg ugyanis a brit Konzervatív Pártnak az 1920-as években egy többszáz éve működő parlamentáris és pártstruktúrát kellett stabilizálnie és működtetnie (a háború után), addig az Egységes Pártra az a feladat várt, hogy egy új rendszert teremtsen, azt stabilizálja, fenntartsa. Mindkét pártra jellemző a korszakban a pártvezér-miniszterelnök domináns, meghatározó szerepe. A politikai döntéshozatal módja is hasonlított a két pártban: mindkét esetben a pártvezér és szűkebb tanácsadói testülete döntött, bár a brit Konzervatív Párt esetében ehhez még jelentős tanácsadói-kutatói intézmények is társultak (CCO, CRD). A két párt társadalmi bázisát és belső társadalmi összetételét tekintve jelentős különbségeket és néhány hasonlóságot fedezhetünk fel. A brit társadalom 19-20. századi fejlődését figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy a 19. század közepén a népesség kb. 1/5-e az ún. középosztály kategóriába (middle class) tartozott. Ez a középosztály nyomult be a politikába, és ez vált a Konzervatív Párt legjelentősebb bázisává. A párt a 19. század végén nagyrészt a felsőbb középosztályra és a földbirtokos arisztokráciára támaszkodott, de az első világháború ebben a tekintetben is változást hozott. A brit konzervatívoknak számolniuk kellett a munkássággal, ezt a pártvezetése nagyon gyorsan felismerte és jelentős konzervatív bázist sikerült teremteniük a munkásság körében, amit az ún. working class tory réteg erősödése is mutatott. A párt parlamenti képviselőinek társadalmi összetételét tekintve, kétségkívül csökkent az arisztokraták szerepe és nőtt azoknak a képviselőknek a száma, akik sok-sok szállal kötődtek az üzleti élethez. A képviselők kiválasztásánál, vagy a hierarchiában elfoglalt helyzetük szempontjából, a vagyon már nagyobb jelentőséggel bírt, mint a születés (arisztokrácia). Foglalkozásukat tekintve a képviselők nagy része szellemi foglalkozású, vagy iparral, kereskedelemmel, pénzügyekkel foglalkozó volt, s csak ezután következtek a földbirtokosok. Még jellemzőbb a kép, ha a képviselők iskolázottságát vizsgáljuk, mert a pártelit szinte kizárólag jónevű középiskolákból, továbbá Oxfordból és Cambridge-ből került ki. Bár a két világháború között, a working class tory megjelenésével, az elitiskolákból kikerült konzervatív politikusok aránya csökkent, a politikai döntéshozatal azonban az ő kezükben maradt. A vallási hovatartozást tekintve a kép viszonylag egysíkú, a Konzervatív Pártra a két világháború közötti időszakban is igaz az, ami a 19. században, vagyis a párt az anglikán egyház pártja volt. A bethleni Egységes Párt esetében a társadalmi bázis kérdése sok eltérést mutat. Egy, csak részlegesen polgárosult, súlyos traumákat átélt társadalomban, a sajátos kelet-közép-európai fejlődési keretek között nem beszélhetünk stabil, egységes középosztály létezéséről. Az ún. keresztény magyar középosztály nagyrészt a földdel nem, vagy kevés vagyonnal rendelkező dzsentri réteg alkotta. A vármegyei és az országos közigazgatási apparátussal együtt, ez jelentette az Egységes Párt egyik legfőbb társadalmi bázisát. Az 1920-as évek végére a „modern középosztály" képviselői is megjelentek a párt tagjai és támogatói között (orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, közgazdászok, vállalatvezetők, stb.). A párt társadalmi bázisa kiegészült a nagybirto-