Századok – 1993

Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706

732 BARTA RÓBERT kos réteggel, amely, hasonlóan Nagy-Britanniához, főleg a konzervativizmusa miatt támogatta az Egységes Pártot. A Kisgazdapárt beolvasztásával az Egységes Párt maga mögött tudhatta a közép- és gazdagparasztság nagy részét is. Ha a párt parlamenti képviselőcsoportjának társadalmi összetételét tekintjük, akkor kiderül, hogy az 1920-as években a földbirtokosok aránya 45%-ról 23%-ra csökkent, de még így is ez a kategória jelentette a legnagyobb arányszámot. Természetesen ez nemcsak az arisztokráciát foglalta magába, hiszen idetartoztak a kis- és középbirtokosok is. Az ügyvédek, írók, szerkesztők, tanárok csoportjának aránya 18,7%-ról 21%-ra növekedett a korszakban. Ezt a társaságot lehet leginkább rokoni tani a brit Konzervatív Párt — szellemi foglalkozásúakként ismert — hasonló csoportjával. Jelentős súllyal képviseltették magukat a megyei és állami tisztviselők, arányuk 8,8%-ról 26,9%-ra nőtt ebben az időszakban, ami mutatja az Egységes Párt és az állami, közigazgatási apparátus jelentős mértékű összefonódását. A párt képviselőcsoportján belül az iparral és kereskedelemmel foglalkozók aránya a korszakban egyszer sem érte el a 10%-ot (1920 — 9,9%, 1922 — 8,8%, 1927 — 9,4%). További foglalkozási kategóriaként, kisebb súllyal szerepeltek még egyházi férfiak, magántisztviselők, katonák, városi tisztviselők.87

Az iskolázottságot tekintve, az Egységes Párt elitje — természetesen hasonlóan a brit Konzervatív Párthoz — a legjobb középiskolákba és a legjobb egyetemekre járt (Theresianum, budapesti jezsuita és lutheránus főgimnáziumok, budapesti, bécsi, berlini, római egyetemek). A politikai karrier belépőjegye többnyire a jogi diploma volt. A korszakban az Egységes Párt parlamenti képviselőinek több, mint 50%-a rendelkezett jogi, vagy valamiféle egyetemi diplomával. Hasonlóan a brit Konzervatív Párthoz, a személyes baráti kapcsolatoknak óriási szerepe volt az Egységes Pártban is, és ez nagyrészt a „közös iskolai múltra" vezethető vissza. A két párt társadalmi összetételének összevetése megtehető az arisztokrácia szerepét tekintve is. A 19. századi brit politizáló arisztokrácia három, jól elkülöníthető csoportból állt: a hagyományos (ősi) arisztokrata földbirtokosok, a kereskedelmi vállalkozásokon meggazdagodott (főleg kelet-indiai kereskedelem) arisztokraták és a „katonai dinasztiák". Ez utóbbi csoportban volta legnagyobb mobilitás, ide érkezett a legtöbb „hommes noveaux". A korszakban néhány nagy arisztokrata család, a rokonokkal együtt, szinte teljesen kisajátította a politikai kulcspozíciókat (Grey, Derby, Cecils). A 20. század elején és főleg az első világháború után a brit arisztokrácia helyzete nagymértékben megváltozott. Kettős folyamat zajlott le: a nagy politizáló arisztokrata családok hanyatlása és kihalása, valamint a nagy vagyonok, földbirtokok fokozatos megszűnése. 1914-től az arisztokrácia nagy részét már nem is úgy nevezik, hogy landed aristocracy (földbirtokos arisztokrácia), hanem business classes (üzlettel foglalkozó „osztályok"), és vagyonuk, illetve anyagi helyzetük alapján sokkal inkább már az upper-middle class-ba (felső-középosztály) tartoztak. Az 1910-es évektől megkezdődött a nagy földbirtokok eladása; 1918 vége és 1921 vége között kb. 6-8 millió acre (4-6 millió kat. hold) arisztokrata föld cserélt gazdát Angliában és még kb. 1-2 millió acre Skóciában.88

Ez a két világháború között is folytatódott, bár nem ilyen intenzitással. A nagy földbirtokos arisztokrácia hanyatlása szorosan kapcsolódott a brit belpolitikai struktúra 1918 utáni átrendeződéséhez, amit elsősorban a Munkáspárt felemelkedése, valamint a Liberális Párt szétesése okozott. Különösen a Munkáspárt követelte a földbirtokok örökösödési adójának a növelését (fő-