Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

56 URBÁN ALADÁR Azt gondolhatnánk, hogy e lapok szerkesztőinek a szünnap jóvoltából volt idejük igazodni a Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés elhallgató magatartásához, de a radikálisok lapja, a Marczius Tizenötödike — amely júniusban közölte a Görgey fivérek cikkeit — lelkesen üdvözölte Görgey őrnagy példamutató keménységét. Nem így történt. Bár ez a lap adott október 3-i számában először részletes tudósítást a hadbírósági eljárásról, de azt valójában Zichy Pestre hozott kincseiről beszámolva teszi. Ugyanakkor az aznapi vezércikk Perczel Mór mellett foglal állást. Ez ugyanis azt fejtegeti, hogy a magyar hadseregben három irányzat van: egyik a fekete-sárga szelleműek, a másik „a Batthyány-féle oligarcha frakció", míg a harmadik az, amely győzni akar. Ilyenek a közvitézek és altisztek, a sorkatonaság tisztjeinek jó részére és a honvédtisztek, „ezeknek fő embere Perczel Mór képviselő, a Zrínyi-féle most már három évre szegődött gyalog csapat ezredese". Dyen összefüggésben mi sem lett volna természetesebb, mint megemlíteni Görgey nevét is. Elhallgatása jelzi, hogy Pálfi Albert és szerkesztőtársa Csernátoni Lajos — nemrég még az „egyenlőségi ezred" reménybeli századosa — még mindig Perczel Mórt tekinti vezérének. Nem tudjuk, Tragoss kapitány visszatérve a táborba tudta-e tolmácsolni a fővárosi hangulatot, vagy csak a Honvédelmi Bizottmány elzárkózásáról jelentett. (Valószínűleg ő vitte a Mógával való együttműködésre utasító, vagyis a hadvezetés elleni támadást nem méltányoló levelet.) Október 2-án mindenesetre Görgeynek jogcíme volt ismét jelentkezni, de ezt a jelentést nem általában az országgyűléshez, hanem Pázmándy Dénes elnökhöz címezte. Ekkor küldte föl a Vásárhelyi hadnagy által a kálozi Zichy-kastélyban talált és most általa kísért két ládát, amelynek tartalma ekkor ismeretlen volt. A levél alkalmat adott, hogy Görgey ismét elítélőleg nyilatkozzék a fegyverszünetről, amelyről Móga előző napi értesítéséből tudta, hogy az október 3-án este 6 óráig tart. Kijelentette, hogy mint honvéd őrnagy és az önkéntes nemzetőrök parancsnoka tudomásul veszi azt, „de — folytatta — mint a népfelkelés rendezője és főparancsnoka reá állni legjobb szándékommal sem tudok". Az ellenséget nem fogja megtámadni, amíg a fegyverszünet tart, de minden egyebet elkövet ellene. (Valójában kérdéses is volt, hogy a fegyverszünet vonatkozik-e Roth hadoszlopa elleni intézkedésekre, hiszen az nem tudott az egyezségről, s folytatta előnyomulását.) De ennek a különbségtételnek a lényege az volt, hogy Görgey már működésbe hozta a népfelkelést, s azzal — és a várható rendes katonasággal — vállalja az immár Jellasiccsal való egyesülésről lekésett horvát sereg elleni hadműveletek irányítását. Ezért a szinte kérelemnek ható felszólítást: „Tisztelt képviselő ház! Csak most szabad kezet annak, akiben bízni méltóztatik. Semmi egyéb rendeletet a népfelkelésre nézve mint azt, hogy a Dunán inneniek mind vagy Pentelének vagy Adonynak átellenében parton gyülekezzenek; és várják átszállításukat." Sürgős ellátási kérelmeit felsorolva még egyszer visszatér a népfelkelésre: „Csak most erélyt, csak most erőfeszítést és mentve vagyunk, mert a nép — könnyezve írom — a nép velünk tart!" Görgey aláírása, illetve feladatkörének megjelölése is igényeihez igazodik: „az általános népfelkelés parancsnoka".32 Október 2-án egyébként Móga a fegyverszünet lejártával megindítható hadmozdulatokról rendelkezve Görgeyt az Ercsinél gyülekező csapatok (vagyis a népfelkelés) parancsnokának nevezte ki és különítményét a fősereg 5. oszlopának tekin-