Századok – 1993
Folyóiratszemle - Little; Douglas: Az új Nílus menti határ: JFK; Nasszer és az arab nacionalizmus III–IV/589
FOLYÓ IRATSZEMLE 589 anyaga tanúsága szerint a hidegháború ideológiája játszotta a legfőbb szerepet az amerikai döntések kialakításában, melyet a döntéshozók Koreával kapcsolatos tudatlansága és a belpolitika „konzervatív" és „liberális" szárnyának vetélkedése bonyolított. Egy másik összefüggésben a koreai háborút „tesztként" is fel lehet fogni: a Thiman-kormányzat a kommunizmus „fékentartását" először ekkor próbálta ki a gyakorlatban. A kötetben közölt esszék erősen támadják a „liberális" politikusokat és történészeket; kivételt Barton Bersinstein tanulmánya jelent, aki mindkét oldalon hibákat és zavart vél felfedezni. Hastings másodlagos forrásokra támaszkodik elsősorban és az amerikai, brit, koreai és kínai háborús veteránok vallomásaira. A kötet erősen a katonai oldalra koncentrál és elítéli az e téren elkövetett amerikai melléfogásokat: a helyi lakosság és hadsereg lekezeléséi és a gondjaik iránti érzéketlenséget, mely azután Vietnámban még élesebben jelentkezett, a háború előtti amerikai megszállást mint „ügyetlen és érzéketlen" cselekedetet, és végül a „demokráciák türelmetlenségét". Mindezeket azonban az akkori válsághelyzetben kell és lehet értelmezni: ilyen értelemben a „történelem ítélőszéke" előtt az amerikai megszállást a „szovjet expanzionizmus" fényében elnézőbb kritika kell, hogy érje. A következő kérdéskör Kína. Lowe szerint a kínaiak is felelősek voltak a történtekért; Knox nem tárgyalja a kínaiak magatartását; Goulden sem nem cáfolja, sem meg nem erősíti a kínai „agresszió"-t; Hastings pedig azt állítja: nincs semmilyen bizonyíték arra nézve, hogy a kínaiak ösztönözték volna az észak-koreaiakat a háború megkezdésére. A kínai kommunisták 1949-es győzelmét követően az amerikai közgondolkodás a sztálinizmus ázsiai győzelmét és ebből következően agresszív külpolitikát látott kínai részről, és a monolitikus kommunizmus létezése uralta a hivatalos amerikai politikai körök gondolkodását a koreai háborúig. A kínaiak koreai szerepét illető vizsgálódásokat az „Új Demokrácia" tanulmányozásával kellene kezdenünk, írja West: Mao Ce-tungnak ez az 1940-es esszéje képezte a kínai ideológia alapját a koreai háború idején (is). Az esszében szereplő egyesüli front a nemzeti burzsoáziával, a gazdag parasztokkal, az értelmiséggel, sőt még a külföldi tőkésekkel való együttműködést jelentette. Az amerikaiak ezt a dokumentumot azonban ideológiai „trójai falónak" vélték; és MacArthur 1950 októberi hadművelete a 38. foktól északra véget vetett az amerikai „imperializmussal" szemben addig gyakorolt kínai rugalmas magatartásnak. Összefoglalva a tárgyalt művekről kialakult képet, Philip West elsősorban a dél-koreaiak háborús élményét tárgyaló munkák hiányát veti fel, valamint a kínai bel- és külpolitika árnyaltabb tárgyalását és a kínai történetírás eredményeinek magasabb fokú ismeretét hiányolja a szerzőknél. American Historical Review, Vol 94. No. 1, Feb. 1989, pp. 80-96. MA. T. DOUGLAS LITTLE AZ UJ NÍLUS MENTI HATAR: JFK, NASSZER ÉS AZ ARAB NACIONALIZMUS Amikor 1961 elején kiderült hogy a szovjet segítséggel épült új asszuáni gátrendszer veszélyezteti az egyiptomi piramisokat, John F. Kennedy 10 millió dollárt ajánlott fel védelmükre Gamel Abdel Nasszemek. Ez volt az első lépés az „arab nacionalizmus erejének elismerésére" — ahogy Kennedy még 1959-es egyik beszédében kijelentette. Az amerikai elnök szerint a nasszerizmus természetes evolúció eredménye, sem Nasszert, sem a többi semleges országot nem szabad elidegeníteni és Moszkva karjaiba lökni. Amerikának meg kell tanulnia együttélni a régi gyarmati területeken feléledt forradalmi nacionalizmussal — vagy a Szovjetunió nyeri meg a hidegháborút. Kennedy abban is reménykedett — vélekedik Douglas Little, a Clark University professzora —, hogy ha Egyiptomot támogatja, jobban szót érthet a harmadik világ többi országával is. így elnökségének elsó hónapjában gazdasági támogatást adott/ígért hogy csökkentse a szovjet befolyást. 1961 tavaszán a közel-keleti helyzet viszonylag stabilnak volt mondható, az amerikai elképzelés gyümölcsözőnek látszott. Nasszer ebben az időben lazítani próbálta kapcsolatait Moszkvával, és kész volt együttműködni az új amerikai elnökkel. Amikor azonban két évi „házasság" utón 1961 szeptemberében Szíria kivált az Egyesült Arab Köztársaságból, Nasszer ebben a CIA kezét látta. Az amerikai kormány mindent megtett az egyiptomi elnök megnyugtatására. így juthatott 1961 végén a nílusi ország nagy mennyiségű gabonához igen kedvező áron, további hároméves ilyen lehetőség ígéretével. Ezt az idillt zavarta meg a jemeni válság 1962 szeptemberében. Abdullah Sallal puccsa után Szaúd-Arábia a megbuktatott uralkodót Mohammed al-Badr-t támogatta, míg Egyiptom azonnal elismerte az új Jemeni Arab Köztársaságot. Éles, háborúval fenyegető konfliktus jött így létre a radikális és konzervatív arab országok között. Az amerikai külügyminisztérium úgy látta, hogy kizárólag a Sallal kormány gyors elismerése és minden külső beavatkozás megszüntetése vethet gátat annak, hogy a
