Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

KOSSUTH ÉS GÖRGEY 1848 ÓSZÉN 55 Október 2-án sem foglalkozott az országgyűlés Görgey jelentéseivel. Pázmándy elnök a késő délelőtt tartott rövid ülésen beszámolt a táborban szerzett tapasztalatairól és a fegyverszünetről. Ezt követően határozat született, hogy a táborozó seregben elharapózott fegyelmezetlenség, sőt kisebb rablások miatt a fővezért a képviselőház is felhatalmazza, hogy hirdesse ki a statáriumot és azt kellő szigorral alkalmazza. A Zichy-ügy sem ekkor, sem a délutáni ülésen nem vetődött fel — legalábbis a Közlöny vagy más lapok tudósításai szerint. Október 3-án azonban szó esett Zichy Ödön kivégzéséről, de meglehetősen mellékesen. A tíz órakor kezdődött ülést az elnök szokásos tájékoztatója nyitotta meg a tábori hírekről, Jellasics vonulásáról szóló beszámolóval. Ezt követően Irinyi József arról kérdezte Pázmándyt, hogy igaze, miszerint Jellasics postájában a bánnak egy Zsófia főhercegnőhöz intézett levelét is megtalálták. Az elnök kijelentette, hogy erről nem tud, de a hír szerint Zichy Ödön elfogatásakor összeszaggatott egy levelet, amelyről nem lehetett megállapítani, hogy kitől származott. Megemlítve Zichy halálát, Pázmándy igen sajátságosan fogalmazott: „...ő rajta, — a körülményeket nem tudom, mily eljárás útján, de igen nyomós okoknál fogva, — a rögtön ítélet végrehajtatott". Ez a szöveg nemcsak elhatárolódó, de kicseng belőle az elzárkózás szándéka (vagyis, hogy ne várjanak tőle tájékoztatást, mert nem ismeri a részleteket), miközben nem vonja kétségbe a kivégzés indokoltságát. Mészáros Lázár, aki október 1-én tért vissza a déli táborból, s azonnal beválasztották a Honvédelmi Bizottmányba, emlékirataiban ironikusan, de találóan jellemzi a helyzetet: „Görgey tette Pesten tetszett is, nem is; de mivel a honvédelmi bizottmány azt „fait accompli"-nak [befejezett ténynek] vette, és mivel Zichytől már semmit, Görgeytől pedig hasznos szolgálatot várhatott, azért jóvá hagyta..."31 Ez volt tehát a kormány szerepét betöltő Honvédelmi Bizottmánynak — vagy legalábbis a Kossuth távollétében hangadó Pázmándynak és a többségnek — a véleménye Görgey kétségtelenül bátor, szokatlan elszántságról tanúskodó lépéséről. De miként reagált arra a fővárosi sajtó? Az október 1-én (vasárnap) megjelent újságok, mint a Pesti Hírlap, a Kossuth Hírlapja vagy a Közlöny még nem adhattak hírt Zichy kivégzéséről, hiszen előző este szedték és nyomtatták őket, a délutáni lapként megjelenő Marczius Tizenötödike ezen a napon szünetelt. Október 2-án csak a Közlöny jelent meg, de abban nincs nyoma a Zichy-ügynek. Október 3-án sem tartalmazott semmit erről a hivatalos lap. A Pesti Hírlap aznapi száma nem közölt „vezércikket", hanem első helyen a Honvédelmi Bizottmány október 2-i felhívását adja, amely az ellenséges hadiszerek és futárok elfogásának jutalmazását ígéri. Csak a „Nem hivatalos rovat" végén, a második oldalon közli a Zichy kivégzéséről szóló plakát szövegét. Majd hozzáteszi: ,,Eddig a röpív, a különös modorú necrológ, mely a fennközölt hírt a fővárosnak tudtul adá. Mondják, a kivégzett gróf igen sokat mulatott Jellachichal táborában, tőle védlevelet és számos proclamációt találtak zsebében." A Kossuth Hírlapja „Pest, oct. 2." címmel jelölt cikke körképet ad a hadihelyzetről, dicséri a fővárosi népfelkelés példáját — de nem szól Zichy Ödönről. Az október 4-i szám is a főváros október 2-i helyzetével foglalkozik. Csak „A fejérvári csatatérről" című névtelen tudósítás végén találunk egy rövid megjegyzést: „Mint hírlik Zichy Ödönt elfogták. Hála istennek! Ez nagy gazember; ez vezetgette és informálta őket mindenről; mindig Jellachichnál kotnyeleskedett."