Századok – 1993

Folyóiratszemle - Vaughn; Stephen: A mozifilmgyártás etikai kódexe IIIKIV/581

582 FOLYÓ IRATSZEMLE 582 World-nek volt a kiadója. Quigley-t katolikusként aggasztották a filmipar tendenciái, kiadóként viszont jó hasznot húzott a filmhirdetésekböl. Hays úgy érezte, jól fel tudja használni azokat a kapcsolatokat, amelyek Quigley-t a katolikus klérushoz fűzik. Hays politikai éleslátását dicséri az is, hogy az új kódex morális filozóGájának kidolgozásához Daniel A. Lord, egy fiatal jezsuita pap segítségét kérte. Lordnak ekkor már jelentós publicisztikai múlt állt a háta mögött, főszerkesztő-helyettes volt egy katolikus folyóiratnál, és a filmipar sem volt ismeretlen előtte. Már korábban is nem egyszer kifejezte aggodalmait a filmgyártás „ultradivatos" irányzatai miatt, melyek a hagyományos hit ellen irányultak. De az oktatás és a tudomány sem kerülte el kritikáját, ha ellentétbe kerültek a keresztény morállal. 1929 novemberének végén Lord, Quigley és Hays dolgozni kezdett az új kódex szövegén. Állandóan érintkezésben voltak Mundelein bíborossal, Chicago érsekével. A bíborosnak fontos szerep jutott, s nemcsak azért, mert a katolikus egyház tekintélyre állt mögötte, hanem azért is, mert jó kapcsolatai voltak a fontos hollywoodi bankárokkal, elsősorban Harold Stuarttal. November 22-én Quigley elkészült az első változattal, ezt Lord átjavította és visszaküldte neki. Ragaszkodott hozzá, hogy tiltsák meg a fél- vagy teljes meztelenséget, kerüljék a kétértelmű filmcímeket, a hálószobában játszódó jeleneteket, s hogy a reklám is tartsa magát az előírásokhoz. A tervezet Mundelein bíboroshoz is eljutott, aki körvonalaiban egyetértett vele. Nem úgy a producerek. A véleménykülönbség középpontjában az a kérdés állt, hogy milyen mértékű felelősséget kellene Hollywoodnak vállalnia a közerkölcsért. Egy memorandumban kifejtették, hogy általában túlértékelik a filmek morális hatását. A mozgókép elsősorban szórakoztatás, nem pedig oktatás. A nézők sokkal inkább befolyásolják a filmeket, mint fordítva. Mivel pedig a hang segítségével kiküszöbölhetők a gesztusok kértértelműségei, nyugodtan adhatnak nagyobb szabadságot a filmkészítőknek. Az elé sem kéne akadályt gördíteni, hogy könyv alakban esetleg hírhedtté vált műveket tegyenek át filmszalagra, hiszen a forgatókönyvbe be lehet építeni „kompenzáló erkölcsi elveket". Legfőbb aggodalmuk mégis az volt, hogy a „mesterséges irányelvek" elidegenítik a közönségek. Ez az elgondolás, mely a megszokott gyakorlatot folytatta volna, s nem a teológiai elvekhez, hanem a közönség ízléséhez kapcsolta volna a szórakoztatás színvonalát, elfogadhatatlan volt Lord és Mundelein számára. Quigley Kaliforniába utazott, s Hays támogatásával igyekezett a producerek lelkére beszélni. Ók bizonyos mértékig feladták eredeti pozícióikat, de Quigley számára ez még nem volt elég, s Los Angelesbe hívta Lordot Lord találkozott a legnagyobb stúdiók vezetőivel, elmagyarázta nekik a kódex részleteit és válaszolt a kérdésekre. A találkozó jól sikerült, mindkét fél meg volt elégedve a másik hozzáállásával. Másnap egy négytagú filmes bizottság pontról pontra végignézte a tervezetet Hays-szel és Lorddal. Kisebb változtatások után elfogadták, s 1930. március 31-én hivatalosan is ratifikálták az erkölcsi kódexet. Hollywoodot nem annyira erkölcsi elkötelezettsége, mint inkább a gazdasági realitások felismerése késztette a dokumentum elfogadására. Egyrészt elhárította a kormányzati cenzúra veszélyét, középutat jelentett az engedély és az állami ellenőrzés között, és elősegítette az ipar gazdasági stabilizációját Voltak azonban más okok is. Nem szabad lebecsülni a bankok szerepét A gazdasági válság rendkívül függővé tette a stúdiókat a bankoktól, és a pénzintézetek biztosak akartak lenni abban, hogy befektetéseiket nem fenyegeti veszély. Számukra fontos volt, hogy a filmipar működése szilárd alapokon álljon. A bankok szerepét azonban nemcsak a depresszió növelte meg, hanem a hangtechnikára való átállás hatalmas költségei is. A filmgyártás a befektetőknek is jó üzlet volt, s megnyugtatta őket a kódex elfogadása, hiszen stabilizálta az iparág helyzetét. A bankárok nemegyszer a stúdiók vezetőségében is helyet kaptak, mint történt ez a Warner Bros. és a Fox esetében. Mundelein bíboros helyzete is azért vált nagyon fontossá, mert közeli barátság fűzte Harold Stuarthoz. Stuart, az egyik legnevesebb hollywoodi bankár abban a helyzetben volt, hogy véleményét a stúdiók nem hagyhatták figyelmen kívül. Amikor a bíboros meggyőzte őt a kódex fontosságáról, annak sorsa tulajdonképpen eldőlt. A szabályok elfogadásával azonban a moralisták még nem nyerték meg a csatát; ellenkezőleg, az éppen csak megkezdődött. A következő két évben Lordnak sok film ellen volt kifogása azok tartalma vagy szemlélete miatt. Hays igyekezett leszerelni a kritikákat és szigorúan betartani a kódex előírásait. 1931 és 1933 között több mint 1300 film forgatókönyvét nézte át munkatársaival, s ezek 20%-át nem javasolta elfogadásra. Mindezek ellenére sokan elégedetlenek voltak a megvalósult'eredményekkel. Publicisták, oktatási és vallási szervezetek, törvényhozók követelték, hogy helyezzék állami ellenőrzés alá a filmgyártást és -forgalmazást1

. 1934-ben megalakult az ún. Tisztesség Ligája, mely összefogta az ország húszmillió katolikusának kqzel felét, hogy bojkottálják az erkölcsöt sértő filmeket. A nagy nyomás végül is a szigor fokozódásához vezetett. Ugyanebben az évben felállították az PC A-t a kódex végrehajtását ellenőrző testületet. Ennek élére Joseph I. Breen került aki már korábban is felhívta magára a figyel-