Századok – 1993

Történeti irodalom - Demográfiai átmenet Magyarországon (Ism.: Szabó A. Ferenc) III–IV/568

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 570 régiók közötti sajátos különbözőségek is. Az anyakönyvi adatbázis különböző értéke és a feldolgozásra került anyag reprezentativitásának hiányosságai következtében a kimunkált adatok sok esetben inkább csak hipotézisértékűek. Mivel a vizsgálat a mai országhatárok közötti területekre vonatkozik, nem kaphatunk igazi képet az ország akkori demográfiai állapotáról. Az igazi különbségeket bizonyára csak az erdélyi, az újratelepítéstől még csak néhány nemzedéknyire lévő délvidéki és a polgárosodásban élenjáró észak-nyugati régiók összehasonlítása fejezhette volna ki. Ezzel összefüggésben a vallások közötti eltérések is csak a református az evangélikus és a katolikus vallásra vonatkozóan ragadhatóak meg, ami az elemzés általánosíthatóságát gyengíti. Az alapos tanulmány lehetővé teszi, hogy röviden összefoglaljuk a történelmi Magyarország középső területeinek néhány demográfiai jellegzetességét. Rendkívül alacsony volt a házasságkötési kor. Ebben a korban még nem terjedt el a tömeges születésszabályozás, mégis a század közepére mintegy a felére csökkent a termékenység a teljes, szándékos születésszabályozást mellőző termékenységhez viszonyítva. (127.1.) A kutatás két végpontját képező 20 év alatt 10%-kal csökkent a házas termékenység. Mivel a két vizsgált korszak közé esett az 1848/49-es forradalmi időszak, elképzelhető, hogy mégiscsak igazuk volt azoknak a két világháború közötti megsejtéseknek, amelyek a termékenységcsökkenést és a születésszabályozást összefüggéshez hozták a jobbágyfelszabadítással. (Kovács Imre, Erdei Ferenc) Sajnos a tanulmány megfelelő adatbázis híján csak a vallási differenciákat tudta megragadni, az anyanyelvi különbségek generalizálására nem volt módja. így is értékesek megállapításai, amelyek megerősíti azt a feltételezést, hogy a népszámlálások előtti évszázadokban ugyanazok a konfesszionális specifikumok mutathatók ki demográfiai téren, mint később. Tehát a lakosság demográfiai viselkedésében igen nagy a szerepe a tradicionalizmusnak. A reformátusok termékenysége 7%-kal volt alacsonyabb, mint a katolikusoké. Az evangélikusoké pedig 10%-kal volt magasabb a reformátusokénál, tehát közelebb volt a katolikusokéhoz. Itt kétségtelenül a nemzetiségi sajátosságok játszottak közre, hiszen Dányi Dezső adataibői kiolvasható, hogy a legnagyobb különbség az evangélikusok javára az északi, és kisebb mértékben az alföldi régióban volt. A Dunántúlon viszont, ahol az evangélikusok magyarok voltak, alacsonyabb volt a termékenységük, mint a katolikusoké. A tanulmány igazolja azt a közismert megállapítást, hogy az ország leghomogénebb népességét a reformátusok alkották, mert régiónkénti termékenységkülönbségük szélső határai csak 14,3%-ot mutattak, míg a katolikusoké 28,5%-ot, az evangélikusoké pedig 32,2%-ot (133. 1.) Látszólag könnyebb dolguk van azoknak a demográfusoknak, akik a bővebb adatokkal szolgáló 20. századi folyamatokat vizsgálják. Kamarás Ferenc az 1900-1920 közötti évtizedek vizsgálatát végezte el a demográfiai átmenet szemszögéből. Itt már jelentkeznek, az országhatárok megváltozása következtében, átszámítási problémák, nem beszélve az I. világháború demográfiai katasztrófája miatti torzításokról. Ez utóbbi probléma a szerzőt nem érdekelte, elsősorban a statisztikai és matematikai feladatok kötötték le figyelmét. Tanulmányának legfontosabb hozadéka, hogy a történelmi és a trianoni ország közötti regionális eltérések vizsgálatát teszi lehetővé. Azon egyszerű oknál fogva, hogy amíg családrekonstitúcióra a régi területeken nem volt módja a demográfusainknak, a szomszédos országokban pedig ilyeneket nem végeztek, addig a népszámlálási adatok rendelkezésünkre állnak egészen 1910-ig a történelmi Magyarországról. A tanulmány adatai kimutatják, hogy a demográfiai átmenet gyors ütemben zajlott az országban. 1900 és 1910 között, tehát alig egy évtized alatt, 10-15%-kal lett alacsonyabb az országban a teljes termékenységi arányszám. Annak ellenére, hogy a korabeli népszámlálások regionális felosztása nem felelt meg a valóságos demográfiai régióknak — talán csak az északkeleti területek képeztek kivételt ez alól — jelentős különbségek mutathatók ki. (A 7 régió: Duna jobb partja, Duna bal partja, Tisza-Maros szöge, Tisza jobb partja, Tisza bal partja, Tisza-Maros szöge, Királyhágón túl.) Meglepő, hogy a teljes termékenységi arányszám tekintetében az egymáshoz legközelebb álló két régió — az abszolút számok és az átmenet üteme szemszögéből is — a Dunántúl és Erdély! A legnagyobb termékenységi arányszám és a legkisebb mértékű tranzíció a Tisza bal partján mutatkozott. (184. 1.) A legnagyobb időintervallumot átfogó tanulmányt Dányi Dezső készítette „Demográfiai átmenet 1880-1960 (Princetoni indexek)" címmel. Ennek a közel egy évszázados korszaknak a demográfiai folyamatait már jelentős nagyságú irodalom segítségével lehet elemezni. A munka azért is hálás feladatot jelent, mert a viszonylagos adatbőség, és a magyar népszámlálások eléggé nem dicsérhető konzekvens szakszerűsége következtében jók az összehasonlítási lehetőségek. A termékenységi mutatókat ábrázoló, összesítő táblázatból leolvasható, hogy a termékenység csökkenése, amely a demográfiai átmenet egyik legfontosabb mutatója, 1920 után volt a leglátványosabb. A legnagyobb csökkenés a házas termékenység terén mutatható ki, míg a házasságon kívüli csak kisebb mértékben csökkent. Ugyanezen időszakban a házassági gyakoriság (nuptialitás) gyengén emelkedő! Alig két évtized alatt, 1941-ig kb. egyharmadával csökkent a termékenység az országban. (197. 1.) Ugyanezen időszak alatt a várható átlagos élettartam két