Századok – 1993

Történeti irodalom - Demográfiai átmenet Magyarországon (Ism.: Szabó A. Ferenc) III–IV/568

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 568 ország és vele Magyarország második világháborús veresége után a magyarországi németek kitelepítése más körülmények között került napirendre. A szovjet vezetésű magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság a németek kollektív bűnösségét vallotta. A magyar kormány ezzel szemben egyéni elbírálásuk alapján 200-250 ezerben jelöltemeg a kitelepítendők számát. A potsdami konferencia hozzájárult a kitelepítéshez. A Szovjetunió viszont a magyarországi németek teljes kitelepítésével kívánt helyet teremteni a Csehszlovákiából eltávolítani akart magyarok számára. Nyomására a magyar kormány 1945 decemberében valamennyi német kitelepítsét kilátásba helyező rendelet kibocsájtására kényszerült. Végül is ez nem így valósult meg: 1946-1948 között körülbelül 170 ezer személyt telepítettek ki előbb Németország amerikai, majd szovjet övezetébe. A menekülés, evakuálás és kitelepítés után hozzávetőlegesen 230 ezer német maradt Magyarországon, akik a velük történtek után óvakodtak azonban németnek vallani magukat, jóllehet jogfosztottságukat az ötvenes évek elején megszüntették. Az országban szétszóródva, kisebbségi környezetükből kiszakítva, asszimilációjuk feltartóztathatatlanul haladt előre. Az 1949 utáni nemzetiségi politika bizonyos türelmet tanúsított a németség irányában. 1956-1968 között a „nemzeti megegyezés" jegyében helyzetük konszolidálására törekedtek, de problémáik megoldását automatikusnak tekintették. A szomszéd országok asszimilációs politikáját — amely nagylétszámú magyar kisebbséget érint — a magyar kormány a hetvenes évektől mintaszerűnek hirdetett nemzetiségi politikával szándékozott befolyásolni. Kölcsönösségre irányuló elképzelése azonban nem teljesült. A németséget bevonták a nemzetiségeknek híd-szerepet tulajdonító elképzelésekbe s így megszilárdultak kapcsolatai az NDK-val, ahonnét elsősorban iskolaügyi vonalon érkezett számukra a segítség. Az NSZK-val csak az 1987. évi egyezmény nyomán bővültek az ilyen értelmű kapcsolatok. Jelenleg a Magyarországi Németek Szövetsége pártoktól függetlenül kívánja folytatni tevékenységét, de tagsága érdekében figyelemmel követi azok programját és politikáját. Akadálytalan a magyarországi német kisebbség külföldi támogatása, amelyet elsősorban a hazai német iskolaügy kiépítésére kívánnak fordítani. A szerző bemutatja a német kisebbség különböző szervezeteit és ismerteti tevékenységüket. A magyar parlament 1990. márciusában erkölcsileg rehabilitálta a német kisebbségeket. Határozatában megállapította, hogy elhurcolásuk, kitelepítésük az emberi jogokat sértő, igazságtalan eljárás volt. Végül a kárpótlásba is bevonták őket. Szabályozásra vár azonban a kisebbségek parlamenti képviselete és küszöbön áll hosszasan előkészített kisebbségi törvény meghozatala. Az igényesen megírt, fontos kötet színvonalas kutatási teljesítmény, amely tárgyilagos képet, egyfajta helyzetjelentést nyújt Magyarországról. A további eligazodást a fejezetekhez csatolt irodalomajánlás segíti. Az időrendi áttekintés pedig rögzíti a közelmúlt gyorsan változó és gyakorta feledésbe merülő történeti eseményeit. Németh István DEMOGRÁFIAI ÁTMENET MAGYARORSZÁGON KSH Népességtudományi Kutató Intézet Történeti Demográfiai Füzetek 9. Budapest, 1991/1. sz. 232 p. 1985-ben indította útjára a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézete sorozatát, amelynek immár 9. kötetét vehettük kézbe. A sorozat kötetei rendszeresen jelennek meg, eddig — 1986-ot leszámítva — minden évben sikerült legalább egy kötetet kiadni. A sorozat átmenetet képez a folyóirat és a könyvsorozat között. Egyes kiadványai inkább az előbbi irányba mutatnak, mások viszont összefoglaló jelleggel egy-egy téma köré szerveződnek. így van ez a 9. kötet esetében is, amely feltétlenül felhívja magára a történészek figyelmét, hiszen olyan kérdéskört tárgyal, amelyet egy a társadalom vagy gazdaság története iránt érdeklődő historikus sem kerülhet meg. Talán még ennél a megállapításnál is továbbmennénk, mindjárt a bevezető sorok írásakor, amikor megjegyezzük, hogy sajnálatos módon nincs történész a szerzők között. Számos oka lehet ennek a hiányosságnak. Az egyik bizonyára abban keresendő, hogy a kötetben tulajdonképpen egy, az OTKA pályázat keretében elvégzett kutatás zárótanulmányai jelentek meg. „A magyarországi demográfiai átmenet" c. kutatásban a Kutató Intézet és a KSH Népesedési főosztályának munkatársai vettek részt. Valószínűleg szervezési nehézségeket okozott volna a —jellegéből következően — úgyis szerteágazó kérdéskört még megterhelni, a feldolgozásába szükségszerűen újabb szempontokat érvényesítő történészek, vagy akár szociológusok bevonásával. Az is igaz, hogy a témában az első lépések megtétele, amelyek során feldolgozták a nemzetközi szakirodalom legfontosabb irányzatait, egyáltalán