Századok – 1993

Történeti irodalom - Ungarn auf dem Weg der Demokratie. Von der Wende bis zur Gegenwart (Ism.: Németh István) III–IV/566

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 567 A fordulat utáni magyar külpolitika változatlan és új elemeit sorolva megállapítja, hogy korábban sok „kicsi kvázi-átmenet" történt. Magyarország a nyolcvanas évek elejétől a „nyugatiasodás úttörője" volt, s a rendszerváltás a ténylegesnél jóval korábban megkezdődött. Kádár János leváltása után a magyar külpolitika sajátos dualizmust valósított meg: nem provokálta szükségtelenül a Szovjetunió biztonságpolitikai érdekeit, de korábbi külpolitikai kötelékei lazításával a nyugati intézményekhez közeledett. 1988-1991-ben az ország nagyságrendjét meghaladó nemzetközi szerepet vállalt, s utat nyitott a német egyesítéshez. Az Antall-kormány külpolitikai kontinuitása elsősorban a nyugat-európai integrációs politikában mutatkozott meg. Másrészt nyíltan újrafogalmazta és közvetlenül képviselte a nemzeti érdekeket. Egyúttal sikerült ellenőrzése alatt tartani a Németh-kormány idején beindult folyamatokat, közöttük a Varsói Szerződés és a KGST megszüntetését. Legfontosabb és egyúttal legnehezebb feladata a trianoni örökséggel terhelt jószomszédi politika folytatása. A kormány a kisebbségvédelem szerződéses rögzítésére és a „magyar-magyar" kapcsolatok internacionalizálására törekszik. Szubregionális együttműködési törekvései — visegrádi hármak, Alpok-Adria munkaközösség, Penta- illetve Hexagonale, Tisza-Kárpátok — korlátozott eredményt hoztak, de a jószomszédi politika és a nyugati integrációs törekvések fontos kiegészítő elemei. Az euro-atlanti közösségbe való tcbbdimenziójú integráció prioritása mellett új lehetőségek nyíltak a Szovjetunió utódállamaival kialakítandó „keleti politika" számára. Az ország gazdasági fejlődését Andreas Wass von Czege, a hamburgi egyetem külkereskedelmi intézetének tudományos munkatársa tárgyalja. A második világháború utáni gazdasági fejlődés történelmi feltételeinek összefoglalása után a szocialista rendszer gazdasági liberalizációs kísérleteit elemzi. Ezek az ötvenes években előbb a mezőgazdaságban, majd 1968-tól az iparban bontakoztak ki; 1979-ben és 1984-ben két új reformhullámmal folytatódtak, amelyek a termelőeszközök tulajdonjogát is érintették. A gazdaságpolitikai fordulat 1988-1989-ben történt meg. A rendszerváltásra nehéz gazdasági helyzetben került sor: az ország bruttó adóssága húsz milliárd dollárt tett ki, s meg kellett állítani a növekvő nyugati adósságból finanszírozott kereskedelmi felesleg növekedését a Szovjetunióval. A kelet-európai piacokra irányuló termelés visszafogása nagymérvű munkanélküliséget okozott az állami szektorban. Az új kormány gazdasági reformprogramja a piacgazdasági rendszer feltételeinek megteremtésekor a gazdaság mikroszintjeiről való állami kivonulást és az állami beavatkozás leépítését tartalmazza a vállalatoknál. Kétszintű bankrendszert hoztak létre, kialakulóban van a tőkepiac, s állami felügyelettel megindult a privatizáció. Részletesen megismerkedhetünk a gazdaság strukturális változásaival is. A gazdaságpolitikában továbbra is legfőbb prioritást az adósságszolgáltatás és nemzetközi fizetőképesség megőrzése élvezi, amely tovább mérsékelte az évek óta szűkülő belföldi fogyasztást. Az átmenet kísérőjelenségei a kedvezőtlen külgazdasági feltételek, csökkenő belső termelés, munkanélküliség és infláció. A gazdasági növekedés beindítása expanzív költségvetési politikát feltételez, amely veszélyeztetheti az elért stabilitást. A magas költségvetési hiány és a struktúramegőrző szubvenciók inflációt gerjesztenek és nehezítik a külgazdasági egyensúly helyreállítását, a magas adókkal pedig kiszoríthatják a magánszektort. Kérdéses az is, meddig folytatható a Nemzeti Bank restriktív pénzpolitikája. A teljeskörű konvertibilitáshoz liberalizálni kell a szigorú devizajogi rendelkezéseket és növelni a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékait. Katalin Neményi-Amdt, a bonni Deutsche Forschungsgemeinschaft könyvtárügyi előadója, a kulturális átalakulást foglalta össze. Itt is jóval a fordulat előtt erjedési folyamat indult meg s a művészek nagy része nyíltan tabutémákat érintett. A magyar médiák az 1989-es határnyitással egyidőben — a szovjet hatalmi blokkban elsőként — mutattak rá a hatalom működésére és törvénytelenségeire. Az 1990. évi választások után Antall József és Göncz Árpád miniszterelnöki, illetve államelnöki megbízatásában a demokratikus változások és mozgalmak értelmiségi befolyása mutatkozott meg. Az új kormány első éveit azonban a rehabilitáció, a kárpótlás és a tulajdoni szabályozás kötötte le. Csak ezután került sor a kultúra pénzügyi reformjára. A támogatás gyökeres átalakítása sok kiadót teljesen felkészületlenül ért. Ismerteti a magyar kortárs irodalom főbb alakjainak rövid pályarajzát és irodalmi tevékenységét, akik közül külföldön elsősorban Esterházy Péter, Nádas Péter, Konrád György és Mészöly Miklós ismert. A színházi életet a régi és új viszonyok egymásmellettisége jellemzi; finanszírozási küzdelem zajlik, bérproblémák jelentkeznek, színházi vezetőváltás folyik, támogatókat és szponzorokat keresnek. Ennek ellenére Magyarország több mint ötven színháza jó látogatottságnak örvend. Legsikeresebb drámaírók Eörsi István, Gyurkovics Tibor, Spíró György és Schwajda György. Ezután részletesen bemutatja a filmművészet, a zene, a képzőművészet, építészet, múzeumok helyzetét és változásait. A magyarországi németségnek a német olvasót különösebben is érdeklő sorsát Tilkovszky Lóránt egyetemi tanár (JPTE, Pécs) tárgyalja. A trianoni Magyarországon körülbelül félmillió német élt, akikre a nemzetiszocialista Németország háborús „emberanyagként" számított. A háború utáni kitelepítésüket több ízben maga Hitler vetette fel a magyar államférfiaknak, akik örömmel fogadták a javaslatot. Német-