Századok – 1993

Történeti irodalom - Ungarn auf dem Weg der Demokratie. Von der Wende bis zur Gegenwart (Ism.: Németh István) III–IV/566

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 566 UNGARN AUF DEM WEG DER DEMOKRATIE. Von der Wende bis zur Gegenwart. Hrsg.: Georg Brunner. Bouvier Verlag, Bonn 1993. 231 p. MAGYARORSZÁG A DEMOKRÁCIA ÚTJÁN. A fordulattól napjainkig A Georg Brunner szerkesztette kötet a magyarországi rendszerváltás történetét kínálja az olvasónak, rámutatva, az átmenet sajátosságaira. A kötet szerkesztője nem titkolja célját, hogy ti. az NSZK-ban az érdeklődés ismét Magyarország felé irányítsa, amely katalizátor szerepet töltött be a német egyesülés folyamatában. Az első fejezetben Szabó Máté docens (ELTE) a politikai fejlődést elemzi. Az 1988. nyári gyors és mélyreható változások a korábbi eseményekben gyökereznek. 1945-1948 között a hatalmi és rendszerkérdés még bizonyos fokig nyitott volt. 1948-1956 között azonban a szovjet típusú berendezkedés mindennemű pluralizmust felszámolt, figyelmen kívül hagyta a nemzeti identitást és a demokratikus értékeket. A rendszer 1953-1956 között hosszabb válságot élt meg, de a változások elmaradása 1956-ban népfelkeléshez vezetett. Ezt követően a sztálini rendszer sok vonása véglegesen eltűnt a magyar politikából. Az 1957-től 1988-ig tartó Kádár-korszakot a reformok és a konzervativizmus együttese jellemezte. A gazdasági és szociálpolitikai intézkedések csődje végül egyre súlyosabb problémát okozott. A gorbacsovi reformpolitika nyomán jelentkező fiatalabb reformerők kezdeményezéseit rendre elutasították. Radikális politikai fordulatot végül is az MSZMP 1988. májusi pártkonferenciája hozott. Németh Miklós miniszterelnöksége idején megkezdődött a demokratikus átalakulás. A nemzeti egyetértés jegyében „nemzeti kerekasztal" alakult, s fontos szerephez jutott a nyilvánosság és a tömegkommunikáció. A megállapodások eredményeképpen Magyarországon az egypártrendszer és az államszocializmus leépítése egyidejűleg felülről és alulról, erőszakmentesen zajlott. Az 1990. évi parlamenti választásokon a pártok három csoportja alakult ki: a „keresztény-nemzeti" és az „urbánus-liberális" pártok blokkja, valamint az MSZP. Az ország adósságállománya és a gazdasági problémák nagykoalíciót indokoltak volna. A javaslatot az MDF elutasította, s helyette paktumot kötött az SZDSZ-szel. A magyar rendszerváltás nagyobb tömegmozgalom nélkül, inkább a politikai elit intézményesített cseréjével ment végbe. Feltehetően ezzel magyarázható a tömegek bizonyos fenntartása az új intézményekkel szemben. Georg Brunner, a kölni egyetem közjogi és államtudományi professzora, a keleti jog intézetének igazgatója, a kötet szerkesztője, Magyarország alkotmányos rendjének kiépülését és működését vizsgálja. A Magyar Köztársaság alkotmányát 1989. október 23-án hirdették ki. Az ország alkotmányos rendszere a köztársasági államformára és a demokratikus kormányzásra épül, amely közvetett-népképviseleti és közvetlen-népszavazási elven alapul. A jogállamiságot az alkotmányos államiság garantálja: az alkotmányt csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni, betartásáról pedig az alkotmánybíráskodás gondoskodik. A jogállamiság fontos eleme az állampolgári jogok biztosítása — ebben Magyarország élen járt a közép-kelet-európai országok között —, s a bírói függetlenség. Az alkotmány a piacgazdaságra való áttérést is támogatja. Széleskörűen elemzi az országgyűlés, a köztársasági elnök, a kormány, az alkotmánybíróság, az igazságszolgálatás és egyéb alkotmányos szervezetek funkcióját és működését. Kitér a helyi önkormányzatok szerepére. Úgy véli: Magyarország sikeresen végrehajtotta a jogállami demokráciába való politikai átmenetet. Legfőbb politikai problémát a gazdaság átalakítása jelenti, amely rövid távon növekvő terhet jelent a lakosság széles rétege számára és ezért szociális feszültségekkel jár. Hatékony és értelmes gazdaságpolitikával, megfelelő nyugati segítséggel, a politikusok és a tömegtájékoztatás felelősségtudatával és pszichológiai ügyességével elérhető a lakosság áldozatvállalásának elfogadtatása. Szélsőséges elemek térnyerésének nincs tényleges bázisa. Nagyobb gondot okozhatnak a külső veszélyek, amelyek megszüntetése összeurópai érdek is. Ezért sürgető feladat európai biztonsági rendszer és nemzetközi kisebbségvédelem megvalósítása. A magyar külpolitika folyamatait Kiss J. László a Közgazdaságtudományi Egyetem docense, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének tudományos igazgatója tárgyalja. Történelmi-geopolitikai keretfeltételeiről elmondja, hogy a világháborúkat lezáró békeszerződések a határok rögzítésekor nem érvényesítették az etnikai elvet. Az ütközőövezetben elterülő országok állandóan kétoldalú hatások érték. A második világháború után a szovjet biztonságpolitika előterének számított, majd később külpolitikai lojalitása fejében nagyobb belpolitikai mozgástérrel számolhatott.