Századok – 1993

Történeti irodalom - Somogy megye múltjából (Ism.: Szabó Róbert) III–IV/564

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 565 Bősze Sándor, a tiszaeszlári pert követően Somogy megyében végighömpölygő támadássorozat elemzésére vállalkozott. „Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások" rövid bevezetőjében a különböző okok miatt kialakult politikai antiszemitizmus gyökereit foglalta össze, idézte fel. A továbbiakban az 1882 augusztus végétől két hónapon át tartó tömegmozgalmak lezajlását, a megyében a fegyveres karhatalom igénybevételét is szükségessé tevő véres csurgói, gyékényesi, berzencei és szigetvári anüszemita összetűzéseket foglalta össze, szemléletes térképpel illusztrálva. Szita László korábbi munkáiban már vizsgálta a dualista népiskolák államosítását a történeti Magyarország Baranya és Bács-Bodrog megyéiben. „A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében" a VKM részéről 1898-ban és 1906-ban megfogalmazott iskolaállamosítási tervek szolgálatában álló felmérések szakszerű elemzése. Abban kimutatja, hogy a korabeli kultúrkormányzat csak a Dráván túli 27 — nemzetiségi túlsúlyt mutató — falu iskoláinak színvonalát mérte fel, bevallottan azzal a céllal, hogy elsősorban a magyarosítást szolgáló állami népiskolákat alapítsanak, illetve meglevő felekezeti iskolákat államosítsanak. A modernizálási elképzelések tudatosan háttérbe szorultak a miniszteriális elképzelésekben — ismerteti helyesen a szerző. Az államosítási tervek elemzése mellett értékes adalékot jelent a felmérések anyagának közzététele is. Király István „Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19-ike és november 30-ika" c. tanulmánya témaválasztása miatt is közel áll az ismertető érdeklődéséhez. A szerző arra keres választ, hogy ki és milyen érdekek miatt szervezte meg a Károlyi-kormány minisztereként Kaposvárra látogató Nagyatádi Szabó elleni felvonulást, miért állt érdekükben a szocialistáknak a XVIII. néptörvény végrehajtásának megakadályozása. A tanulmány további részében részletesen megindokolja, hogy miért keresett a Tanácsköztársaság idején kapcsolatokat a kisgazda-politikus a Szocialista Párt megyei szervezeteivel. Bebizonyítja, hogy az erdőcsokonyai megbeszéléseken is csak a kisbirtokok államosításának veszélyét igyekezett elodázni a politikai kivárásra, óvatosságra hajlamos.Nagyatádi Szabó . Jól fogalmazza meg 1919. augusztus 31. utáni dilemmáját is: a hagyományos paraszti mentalitásnak engedjen-e — amely elutasít mindenféle szélsőséget — vagy továbbra is vállalja a mögötte álló kisgazda tömegek képviseletét. Világosan érzékelteti, hogy 1919 novemberében a politikai intrikákban járatlan Nagyatádi Szabó hogyan sétál bele a Földműves Párttal kötött fúzió révén a kisgazdáknak felállított politikai csapdába, amely mozgalmának gyors hanyatlását s az ő politikai — s azt követő fizikai — halálát is elősegítette. Az érdekes tanulmány értékét növelte volna, ha a szerző olykor nem távolodik el az ajánlatos történészi távolságtartástól s nem minősíti pejoratív jellemzőkkel Nagyatádi Szabó politikai ellenfeleit. A korábbi tanulmány címszereplőjének egyik politikai ellenfelét, az OMGE egykori elnökének emberi - politikai arcélét villantja fel Somssich Pongrác, édesapja emlékiratai al-pján. Az összeállítás alapján betekintést nyerhetünk egy tudatos tanulás mindennapjaiba, a politikusi felkészülést szolgáló ifjúkori utazások világába. Somssich László részletesen, a tanú szemével számol be a trianoni tárgyalásokról, személyes élmények alapján számol be a 20-as, 40-es évek magyar belpolitikájáról. Szubjektív megjegyzéseiből képet alkothatunk a II világháborús Magyarország politikai vezetőrétege liberális vonulatának, képviselőjének helyzetmegítéléséről. Az emlékiratot a család genealógiai táblázata teszi teljessé. Lagzi István már több nagysikerű tanulmányában elemezte a lengyel menekültek magyarországi befogadásának körülményeit. A most megjelent munkájában sikeresen ötvözi a lengyel manekültek helyzetét, elemezve a helytörténetírás eredményét az országos történelemírás maradandó értékeivel, ezáltal hozzájárul az országos szintézis „megteremtéséhez"." A magyarországi lengyel menekültek élet- és munkaviszonyainak néhány kérdése" c. dolgozatban előbb a „legvendégszeretőbb európai nép" országában felkínált munkalehetőségeket veszi sorba gazdasági ágazatok szerint, s gazdag forrásanyag feldolgozása alapján bebizonyítja, hogy milyen erőfeszítéseket tett — olykor erején felül is — a kormányzat és az ország lakossága a több ezer menekült elhelyezése, ellátása területén. Láttató erővel rajzolja meg a különböző foglalkozási rétegek élei- és munkakörülményeit, részletesen elemzi a menekültek ellátására fordított segélyösszegek és az életszínvonal alakulását egészen a német megszállás időszakáig. Bognár Tibor az évkönyv korábbi köteteiben már közreadott résztanulmányait betetózóen a megyei német nemzetiséget sújtó 1945 utáni társadalmi és gazdasági pressziókról ad ismét összefoglalást. Az „Adalékok a Somogy megyei németlakta települések 1945-1950 közötti helyzetéhez" c. munkájában a megyei földbirtokrcndcző szervek működése során érzékelt ellentmondásokat tárja fel. Adatelemzései révén is tanúsítja, hogy a kitelepítés elsősorban politikai okokra vezethető vissza s a végrehajtás során általánosan tapasztalható visszaélések, a szervezetlenség és kapkodás mennyire tette tönkre évtizedekre kihatóan a korábbi termeléskultúrát. Szabó Róbert