Századok – 1993

Történeti irodalom - Somogy megye múltjából (Ism.: Szabó Róbert) III–IV/564

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 564 dezvényeikről, újságjaikról, kalendáriumaikról, az elvesztett szülőfölddel fenntartott — immár többnyire örvendetesen javuló — kapcsolataikról. Beilleszkedésükről új hazájuk politikai viszonyai közé, az egyes pártok felé orientálódva, avagy a hazájukból elűzöttek blokkjában vélve több lehetőséget arra, hogy érdekeiknek jobban érvényt szerezhessenek. A beilleszkedés kérdéseiről előadottak híjával vannak bármi propagandisztikus íznek. Nagy nehézségekkel birkózva értek el számottevő eredményeket, s ezek méltánylását a tudományos megalapozottság, objektív bemutatásra törekvés és rokonszenves hangvétel igen megkönnyíti. Tilkovszky Lóránt SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL Szerkesztette: Szili Ferenc Kaposvár, 1991. 252 p. Levéltári évkönyv 22. Lassan negyedszázados évfordulója lesz, hogy 1970-ban Kanyar József, a Somogy Megyei Levéltár akkori főigazgatója szerkesztésében első ízben került a helytörténettel foglalkozók és az érdeklődők kezébe „Kaposország" levéltári évkönyvsorozatának nyitó kötete. Az azóta évenként kiadott vaskos kötetek minden esetben közreadtak olyan értékes tanulmányokat, amelyek a szűkebben vett helytörténetírás műfaján túlmenően helyet követellek maguknak a történettudomány országos palettáján, a régiókutatás számos eredményéi és elemzését huzamosabb ideje figyelembe kell vennie ma már a nagy szintetizáló munkát író historiográfusoknak is. A most ismertetésre kerülő kötet utólag is igazolja Kanyar József tudományszervező munkásságának helyességét. Borsa Iván tollából a Balassa család levéltárában fellelt szlavóniai vonatkozású iratok alapján megismerkedhetünk egy Dráván túli birtokos família életével. „A gorbonoki, majd belosovci Kerhen család történetéhez" c. tanulmányában az ismert középkorkutató 1279 és 1520 közötti keltezett oklevelek szinte regeszta szintű, de a száraz leírásnál sokkal jobban, szinte látható módon eleveníti fel a család nevezetesebb személyeinek életét, miközben számos értékes adattal gazdagítja a korszak politika- és gazdaságtörténetét. Az ismertetett okleveleket jól áttekinthető genealógiai táblázat teszi teljessé. Dombi Péter matematikus és T. Mérey Klára közösen elkészített dolgozata Fényes Elek két művének — Magyarország geographiai szótára (1851) és Magyarország ismertetése statisztikai, földirati és történeti szempontból (1865-1866) — elemzésére vállalkozott. A számítógépes feldolgozás során azt vizsgálták meg, hogy a könyvek megjelenése között eltelt időszakban mennyire fejlődött Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye településhálózata az úrbéri birtokrendezések lezárulásával. A „Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén" címet viselő munka gazdag statisztikai adatokra támaszkodva von le helyes következtetéseket a földtulajdon területén, a piaci viszonyokban, az infrastruktúrában végbement fejlődésre vonatkozóan, de kiterjed a népesség és a településtípusok közötti összefüggés vizsgálatára is. Érdeklődéssel várjuk a vizsgálati eredmények második részének kissé összefogottabb közreadását is. Knézy Judit „Fejezetek a Somogy megyei Nagyberek négy községének anyagi kultúrájából" c. tanulmánya első részében előbb a lecsapolások előtti Nagyberek életét, az ott gazdálkodók életviszonyait ismerteti. Helyesen — részletesen — elemzi a török hódoltság utáni betelepülés — betelepítés nyomán a népességösszetételben végbement etnikai változásokat. A lakóházak berendezési tárgyainak, az eredeti szobarészletek és használati tárgyak bemutatásával együtt képet ad a tájegység múlt századi paraszti építkezésének jellegzetességéről. Úgy gondolom, hasznos lesz elolvasni az újabb kötetben megjelenő folytatást is. Szili Ferenc napjainkban ismét a történeti kutatás fókuszába került migrációkutatás témaköréből merítette kétrészesre tervezett munkájának ötletét. A „Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szlavóniába (1850-1880)" a 18-19. században történt népességmozgás irányainak felvázolása után meggyőző érvekkel bizonyítja be, hogy miért volt szükségszerű a somogyi magyar és német eredetű szegényparaszti agrárnépesség számára az egyéni földhözjutási vágy több okra (tőkehiány, hitbizományok és nagybérletek túlsúlya) visszavezethető meghiúsulása után a külső és belső migráció. A Dráva jobb partján túlra irányuló kivándorlás első szakaszának megrajzolása után részletes elemzést ad a megtelepülök szociális viszonyairól s rámutat arra is, hogy a dualista kormányzás mennyire nem ismerte fel a kérdés összetett jellegét, a szórványmagyarság ügyének felkarolása Ls csak az egyházak karitatív tényfeltáró tevékenységére szorítkozott.