Századok – 1993

Történeti irodalom - Flucht Vertreibung Eingliederung(Ism.: Tilkovszky Loránt) III–IV/562

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 563 magyarországi Sopron — felett. Tübingenben tudományos intézet foglalkozik a dunai svábok — köztük a magyarországi németek — történetével. A szóban forgó kiadvány bevezetőül szakszerűen tekinti át a kelet- és délkelet-eürópai német települések történetét a legrégibb időktől a középkori és újkori telepítésekig (ám az ezt bemutató térképeken meglehetősen groteszk az 1991-es államhatárok feltüntetése a korabeli határok helyett). A nemzetiségi kérdés alakulásának bemutatása következik ezután a Habsburg Monarchiában (majd annak felbomlása után a történelmi Magyarország utódállamaiban), továbbá Lengyelországban, Oroszországban, különös tekintettel ezen országok német lakosságára. A téma szempontjából különösen fontos a második világháború alatti és azt követő évek fejleményeinek vizsgálata. Ezek az országonkénti áttekintések nem azonos kidolgozottságúak ugyan, mégis jó alapot adnak összehasonlításokra. Csaknem kizárólagos bennük a német forrásokra támaszkodás, amit bizonyára a gyakorta tényleg erősen elfogult nem-német szakirodalomtól való idegenkedés magyarázhat. Annál inkább örömmel üdvözölhető, hogy a „300 éves együttélés" címmel a magyarországi németek történetéről 1987-ben Budapesten rendezett konferencia kétnyelvű formában közzétett anyaga, amely magyar történészek és a magyarországi (részben kitelepített) németek közös vizsgálódásainak — e tekintetben úttörő szellemiségű — eredménye volt, felhasználásra került. A kötet foglalkozik azokkal a visszatelepítésekkel, amelyeket a hiüeri politika kezdeményezett és hajtott végre a második világháború éveiben a Baltikumból, Volhyniából, Galíciából, Besszarábiából, Észak-Bukovinából, Szlovéniából, majd a keleti front 1944/45. évi katonai fejleményeit ismertetve rátér a kelet- és délkelet-európai németség kezdődő menekülésére, illetve szervezett evakuálásának megkésettségére. Szól a visszamaradt német lakosság egy részének elhurcolásáról szovjetunióbeli munkatáborokba, másfelől „vad" formában megindult elűzésükről nyugat felé, aminek a háborúban győztes nagyhatalmak potsdami konferenciája — „rendezett, szervezett, humánus" körülmények közti végrehajtást írva elő — további utat biztosított. Rávilágít a kollektív felelősség elve alkalmazásának szovjet szorgalmazására, az ezt elvben elutasító nyugati szövetségesek gyakorlatilag szemet hunyó magatartására. Ami a Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasításaitól függő, és a benei csehszlovák magatartástól is erősen befolyásolt magyar kormány eljárását illeti, annak teljesebb megvilágításához érdemlegesen járulhatott volna még hozzá a politikai megkötöttségeitől és korábbi elfogultságaitól néhány éve már jórészt megszabadult magyar történetírás jobb figyelembe vétele. Annyi így is kiderül a kötetből, hogy a magyarországi németek esetében szó sem volt arról a „vad elűzésről", ami a lengyelországi és csehszlovákiai eljárást még Potsdam után és ellenére is jó ideig jellemezte, hanem rendezett formában történt kitelepítésről, ami nem lényegtelen különbség akkor sem, ha az eredmény ez esetben sem más, mint a szülőföld elhagyására kényszerítés. A magyar kormány ezt — eltérően a lengyel és a csehszlovák kormánytól — nem a hazai németség egészére, hanem egy részére (bár igen nagy részére) kívánta kiterjeszteni; az egész magyarországi németséget mint nemzetiségi kollektívumot érintő kitelepítési rendelet kiadására szovjet nyomás szorította rá, s attól a végrehajtás folyamán mindinkább eltért. A hazai német lakosság fele — a körülmények változása folytán végeredményben elkerülhette a kitelepítést, de nem a javaitól — s átmenetileg a jogaitól is — való megfosztást. A megfélemedettség messze ható következményei, a nemzetiségi településviszonyok és az anyanyelvi oktatás lehetőségeinek megváltozása folytán azonban az asszimiláció hovatovább a nemzetiségi létet fenyegető fokra emelkedett. Mégis más volt a helyzet akár azokhoz az államokhoz képest is, amelyek német lakosságuk kitelepítését nem szorgalmazták. Jugoszlávia haláltáborokba zárta német kisebbségét, s aki azok feloszlatásakor még életben volt, elmenekült az országból. Románia is „szuverén módon" száműzte német lakosságának tízezreit a Baragan-sztyeppére, illetve gondoskodott szívós erdélyi nemzetiségpolitikájával arról, hogy a szász népesség fokozódó ütemben kiköltözzék. Igen figyelemre méltó az a sokoldalúság és alaposság, amellyel a Délnyugat-Németországba került menekültek, elűzöttek, kitelepítettek beilleszkedésének problematikáját vizsgálja a kötet a mai Baden-Württemberg területén. Elmondja, hogy a gyűjtőtáborok barakkjaiból, a szükséglakások nyomorúságából hogyan vergődtek ki, s jutottak részben önerőből, részben támogatással saját lakásokhoz. Hogyan küzdöttek meg az élelmezési nehézségekkel, a kezdetben nagyfokú munkanélküliséggel. Milyen volt a közigazgatás, az egyházak, a társadalom szociális munkája, hogyan oldódtak a lakosság és a betelepülők között keletkezett feszültségek. Milyen nagy problémát jelentett az, hogy a döntő többségében földműves beköltöző népesség főleg csak az iparban találhatott foglalkoztatásra, egyelőre inkább csak segédmunkásként. Foglalkozik a törvényekkel, rendeletekkel, amelyek a beilleszkedést voltak hivatottak segíteni. Hogyan gondoskodtak a gyermekek iskoláztatásáról, a munkakeresők szakmai képzéséről. A társadalmi kapcsolatok, a vallásos és kulturális élet olyan alakításáról, amely úgy segíti elő a régi és a betelepült lakosság együttélését és pozitív egymásra hatását, hogy ugyanakkor módot adjon a saját hagyományok megőrzésére és ápolására. Képet kapunk az azonos országból származók összetartozását kifejező szervezetekről s ren-