Századok – 1993
Történeti irodalom - Flucht Vertreibung Eingliederung(Ism.: Tilkovszky Loránt) III–IV/562
542 TÖRTÉNETI IRODALOM 562 E bizottságok tevékenysége azonban hamarosan elsorvadt, mert 1949 után nem a tanyák községesltése, hanem azok felszámolása került előtérbe. A monográfia záró fejezete a tanácsigazgatást bevezető tervezeteket és szervezeti intézkedéseket tárgyalja. Az 1950-re létrejött tanácsrendszer a központi kormányzatnak, a pártvezetésnek (értsd az MDP vezetését — I. L.) és közvetett módon a miniszteriális szakigazgatásnak is alárendelt igazgatásszervezetet jelentett. Az új személyzeti politika nyomán 1950 tavaszára meggyorsult a munkás és főleg szegényparaszti származású személyeknek az önkormányzatokba való beáramlása is. Ezzel együtt a tanácsrendszer kiépülése a községek, városok, illetve megyék korábbi viszonylagos autonómiáját is maradéktalanul felszámolta. Farkas Gábor monográfiája, amelyet részletes szakirodalmi tájékoztató, valamint precíz név és tárgymutató egészít ki, nemcsak a szakemberek részére lehet hasznos, hanem az utóbbi években újjászerveződő, igen súlyos problémákkal küzdő önkormányzatok irányítói, az új szakapparátus kialakításán fáradozók számára is sok tanulsággal szolgálhat. Izsák Lajos FLUCHT, VERTREIBUNG, EINGLIEDERUNG BADEN-WÜRTTEMBERG ALS NEUE HEIMAT Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen, 1993. 296 o. MENEKÜLÉS, ELŰZETÉS, BEILLESZKEDÉS BADEN-WÜRTTEMBERG, MINT ÚJ HAZA A második világháborút követően Kelet- és Délkelet-Európa mintegy 16 milliónyi német lakosából 12 és fél millió kényszerült szülőföldje elhagyására: kerek számokban 8 millióan kerültek Németország azon nyugati megszállási övezeteibe, amelyekből 1949-ben a Német Szövetségi Köztársaság alakult, 4 millióan a szovjet megszállási övezetbe, amelyből Német Demokratikus Köztársaság elnevezéssel jött létre a megosztott Németország másik állama, s mintegy 1/2 millióan egyéb nyugati országokba. Délnyugat-Németország azon területén, amelyből 1952-ben a mai Baden-Württemberg tartomány alakult, 800 ezer szülőföldjét vesztett németet helyeztek el; németországi belső áttelepítések révén 1949-1956 között még további közel 300 ezerrel nőtt a számuk, amelyet azóta is tovább gyarapítottak Lengyelországból, Romániából, Szovjetunióból érkező ún. kései kitelepülök. Ma Baden-Württemberg minden negyedik lakosa hazájából elűzött és ide telepített német, illetve annak leszármazottja. Érthető, hogy e hatalmas tömegek elhelyezése, gondozása, beilleszkedésük elősegítése igen nagy feladatot rótt és ró a kormányzatra, s Baden-Württemberg belügyminisztériuma különféle eszközökkel, így vándorkiállításokkal és kiadványok egész sorával is folyamatosan segíti e problematika nagy társadalmi fontosságú, pártpolitikai szempontok érvényesülését eleve kirekesztő megismertetését. Ezen kiadvány, amelynek létrejöttében különösen Dr. Immo Eberl professzor személyes érdeme domborodik ki, tulajdonképpen egy kiállítás katalógusa, azonban a benne közölt képek, térképek, statisztikák mellett a fejezetekre, alfejezetekre és cikkekre tagolt, a vonatkozó irodalomra bőségesen utaló szakszerű tanulmányok révén teljes sokoldalúságában világítja meg a kérdést, úgy hogy annak szinte kézikönyve. A kötet jelentősége túlmutat Baden-Württemberg és egyáltalán (az immár egyesült) Németország határain: érdeklődésre számíthat azon országokban is, ahonnan az eltávolított németek új hazájukba kerültek. A történtek ellenére — még a legfagyosabb hidegháborús évtizedekben is — voltak majdani kölcsönös kiengesztelődés lehetőségében bízó s ezért dolgozó irányzatok, s a 80-as évek végére beérő nagy változások nyomán kialakulóban van az ? kedvező atmoszféra, amelyben a kiűzött, illetve megmaradt német kisebbségek valóban híd-szerepet tölthetnek be Európában Nyugat és a jórészt immár szintén a demokrácia útját kereső Kelet között. Baden-Württemberg nem ok nélkül került 1954 óta a dunai svábok patronálója szerepébe: nagy részük itt lelt új hazára, köztük mintegy 100 ezer magyarországi német is. Stuttgart közvetlen környékén Sindelfingenben létesült a Dunai-svábok Háza, Gerlingen és Backnang pedig kifejezetten a Magyarországról ide került németek mozgalmi és kulturális centruma lett. Egyébként Bad Wimpfen volt Németország-szerte az első helység, amely — még 1951-ben — pártfogást vállalt a régi haza egy helysége — a
