Századok – 1993

Történeti irodalom - Völkl; Ekkehard: Der Westbanat 1941–1944 (Ism.: Bellér Béla) III–IV/555

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 557 A monográfiának következő, nem kevésbé érdekes és tanulságos fejezete a nyugat-bánáti politikai helyzetet tekinti át népcsoportok szerint. A különböző népcsoport-szervezetek tevékenységében az iskola-és kultúrügyck álltak az első helyen, de nem feledkeztek meg a mindennapi élet gondjairól sem, az élelmezésről, a ruházkodásról, a hiánycikkekről stb. A magyar népcsoport textil-, bőr-, valamint tűzifaszükségletét az „anyaországból", vagyis Magyarországról fedezte. Az 1800 vagonnyi szállítmánynak a német népcsoport eredetileg a felét igényelte; utóbb azonban beérte egyharmadával. A nyugat-bánáti németség jogállását különböző egyezmények és rendeletek szabályozták az állammal, valamint a népcsoport tagjaival szemben. Az állammal szembeni jogokhoz tartozott a „korlátlan tevékenységi jog politikai, kulturális, gazdasági, társadalmi területen. (1. cikkely)", a német népiség teljes megőrzése, a nemzetiszocialista életfelfogás betartása, az eredeti népi élet szabad kifejlesztése, a német anyanemzettel való népi és kulturális összeköttetés biztosítása" (5. cikkely), valamint a szerb néppel való egyenjogúság (4. cikkely) elismertetése. A személyi autonómia elsősorban az iskolai és kulturális ügyekre és bizonyos mértékig a szövetkezetek szervezeti felépítésére, célszerű berendezésére, gazdasági ügyekre vonatkozott. A két háború közti időben Jugoszláviában több magyar kultúregylet alakult, amelyeket azonban sorra betiltottak. Csak a Belgrád és Budapest közt létrejött közeledés, amely az 1940. december 12-én megkötött béke- és barátsági egyezményben tetőződött, tette lehetővé a jugoszláviai magyarság számára az egész országot átfogó egyesületek létrehozását. Az 1943-ban újjáalakult Bánáti Magyar Közművelődési Szövetség, amelynek élén Jeszenszky Ferenc állt, sikeresen tevékenykedett. Szervezeti felépítése a német népcsoportéhoz volt hasonló. Alapszabályzatában megjelennek egy nemzetiségi közművelődési szövetség jellegzetes vonásai (3.§) A belépés nem volt kötelező; belépés és kilépés teljesen szabad volt. (16.5) Tagja lehetett bármelyik magyar, aki Nyugat-Bánátban élt. Hogy valaki magyar-e vagy nem, azt saját bevallása döntötte el. (9.§) A néphez tartozás ún. objektív ismérveit nem alkalmazták; mindig az egyéni döntés számított. A szövetségbe való felvételnek egyetlen akadálya volt: nem árja származású egyén nem lehetett tag. A szövetség valamennyi Nyugat-Bánátban élő magyar képviseletére igényt tartott. Taglétszáma meghaladta a 100 000-et. A nyugat-bánáti német gazdasági életnek egyik pillére volt a szövetkezeti szervezet, amelyet a könyv jelentőségének megfelelően tárgyal. 1943-ban 172 német szövetkezet tevékenykedett, amelyek a Bánáti Német Szövetkezetek keretében működtek. Első volt ezek közt az „Agraria" nevű Mezőgazdasági Központi Szövetkezel, amely 53 helyei szervezettel rendelkezett és a Mezőgazdasági Központi Hitel Pénztár, amelynek 121 helyi fiókja volt. Ezenkívül másfajta szövetkezetek is léteztek. A németek, a magyarok és a románok politikai magatartása a könyv szerint eltérő képet mutat. A bánáti magyarok alkalmazkodtak Budapest bánáti és szerb politikájához. Ez annyit jelentett, hogy a Magyarországgal való egyesülésre törekedtek. Respektálták vagy legalábbis eltűrték a német igazgatást, mert ezt átmenetinek tekintették. A szerbiai eseményekkel szemben érdektelenséget tanúsítottak. Német politikai körök részéről rosszallást váltott ki, hogy a nyugat-bánáti magyarok a háború alatt meglehetősen passzívan viselkedtek, és kevés hajlandóságot mutattak az országrész mozgósítására, a hadvezetéstől követelt pótlólagos gazdasági és egyéb szolgáltatások teljesítésére. Német részről értetlenül nézték ezt a magyar magatartást, hiszen „Németország és Magyarország közös harcot vívott a Szovjetunió ellen". Az egyház és az iskolák címet viselő fejezet a németségnek az evangélikus és a református egyházon belül kivívott önállóságával foglalkozik. Német evangélikus püspök Franz Hein lett, akit 1942. március 15-én iktattak be hivatalába, német református püspök pedig Gachal János. A német evangélikus püspök egyházpolitikájában abból indult ki, hogy a bánáti magyaroknak nem lehet rosszabb sorsuk, mint a Bánát más népeinek. Ennek érdekében meg kell szüntetni a magyar-német viszonyban mutatkozó feszültséget. Ennek fő oka a püspök szerint abban van, hogy a magyarok nem akarják megadni a németeknek azokat a jogokat, amelyekkel ők maguk rendelkeznek. így nem akartak hozzájárulni sem az önálló bácskai német evangélikus esperesseg felállításához, sem a bánáti német evangélikus egyház önállósításához. A szerző az egyházi ügyektől elválaszthatatlannak tartja az iskolaügyet. Az elemi iskolai oktatás területén Jugoszláviában csak állami népiskolák voltak, anyanyelvi párhuzamos osztályokkal. A német és a magyar nemzetiségű tanulók számára elegendő párhuzamos osztályok és megfelelő oktatási színvonal nem állt rendelkezésre. 1941 1944 közt azonban Nyugat-Bánátban fellendült az iskolaügy. A legnagyobb eredményeket a nemetek érték el, akiknek sikerült megvalósítaniok az iskolai autonómiát. A 61 német tagozatú iskolát részben átszervezték, részben önállósították. Az ily módon kialakított német népiskolák száma 86-ra emelkedett, a tanulólétszám 10 499-ról 11 855-re. Újonnan létesült 9 felsőbb iskola, 3 al- és 2 teljes gimnázium, 1 gazdasági főiskola, 1 mezőgazdasági iskola, valamint a tanonciskolák stb. Ehhez járult még a vcrscci tanítóképző intézet és 3 újabb közművelődési intézmény.