Századok – 1993

Történeti irodalom - McCullough; D.: Trumann (Ism.: H. Haraszti Éva) III–IV/558

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 558 A magyar-szerb viszonyt terhelte a két jugoszláviai földreform. 1941-ben arról volt szó, hogy az 1919-es szerb földreformmal mozgásba hozott birtok- és tulajdonviszonyokat magyar részről revideálják. A földreformmal párhuzamosan Jugoszláviában belső telepítést is eszközöltek. A megüresedett bácskai és bánáti földek nyitva álltak Ó-Szerbia nincstelen parasztjai előtt, létalapot teremtve számukra. A szerbiai népmozgásnak része volt a zsidó- és a cigánykérdés. A megszálló hatalom zsidóellenes törvényeket, rendeleteket hozott, amelyek egyre inkább szűkítették a zsidó lakosság életlehetőségeit, sőt egzisztenciáját, puszta megélhetését is fenyegették. Majd a mintegy 4000 főnyi nyugat-bánáti zsidót az 1941. augusztus 15-re virradó éjjel elhurcolták, koncentrációs táborokban zsúfolták, szeptember végén pedig Belgrádba szállították. A Bánátban már a megszállás első heteiben zsidóellenes kilengésekre, fosztogatásokra került sor, amelyekben a német véderőegységek, SS-alakulatok és népinémet csoportok is részt vettek. A konfiskált zsidó vagyonból származó jövedelmek kb. 915 millió dinárra rúgtak. Ebből 580 millió Szerbiából, 355 millió pedig a Nyugat-Bánátból származott. A második világháború legmegrázóbb eseményei az egyes népcsoportok ki-, át- és új telepítései voltak, A kitelepítést Szerbiában a belgrádi véderőhivatalok kezdeményezték, de a magyar hatóságok is kedvezőleg fogadták, elsősorban a hadifoglyok és a koncentrációs táborok túlzsúfoltsága miatt. Sztójay Döme berlini magyar követ első lépésként legalább 12 000 fogolynak Szerbiában való letelepítését javasolta. Mikor német részről ellenvetették, hogy Szerbiában egyszerűen nincs hely ennyi ember elhelyezésére és ellátására, Sztójay azzal replikázott, hogy Horvátországnak meg 200 000 szerbnek Szerbiába való áttelepítését kell megoldania. A jugoszláviai németség és magyarság tragédiája a háború befejezte után sem fejeződött be. Az 1944 októbere óta azoknak a németeknek a száma, akiket agyonlőttek, bántalmaztak, holtra vertek, tízezrekre rúg. De nem jutott sokkal jobb sors a jugoszláviai magyaroknak sem. A kollektív felelősség embertelen elvét követve, kb. 30 000 magyart mint „háborús bűnöst" vagy „kollaboránst" bebörtönöztek, és nem keveset közülük kivégeztek. 40 000 magyart — beleértve a székelyeket is — kitelepítettek. 1990. október 14-én az újvidéki magyar nyelvű napilapban, a Magyar Szóban megkezdett cikksorozatában Matuska Márton „45 nap az 1944. évben" cím alatt így jellemzi a helyzetet: „ezek azok a napok, amelyekről mi az elmúlt 45 évben nem beszéltünk". Mindent egybevetve Ekkehard Völklnek a Nyugat-Bánát 1941-1944 közti történetét megvilágító műve elsőrendű monográfia. A Nyugat-Bánát bonyolult, ellentétektől feszülő, nemzeti gyűlölködéstől eltorzított képe az ő művében találja meg a maga világos, egységes és józan rendszerű kifejtését, hiteles történeti helyét. Bellér Béla D. MCCULLOUGH TRUMAN Simon and Schuster, New York 1992. 1, 117 p. McCullough terjedelmes kötete H. Truman amerikai elnökről olyan munka, amelyet a második világháborút követő időszakkal foglalkozó minden történésznek el kell olvasnia. Ezen túlmenően persze a nagyközönséget vonzani fogja a mű, minthogy olvasmányos, elbeszélő stílusban foglalja össze és adja közre az elnök életének politikai és személyes részleteit, elsődlegesen kéziratos köz- és családi iratokra hivatkozva. Előrebocsájtható, hogy Truman élete, illetve életének fénypontja — egy világhatalom vezető embereként — rendhagyó. A Rooseveltnél csupán két évvel fiatalabb Truman sem neveltetésénél, sem társadalmi helyzeténél fogva —jóval élete derekán túl — egyáltalán nem gondolt arra, vagy nem is törekedett arra, hogy elnök legyen. Bizalmasan meg is vallotta, hogy saját megítélése szerint nem is volt alkalmas erre a munkára, s amikor 1945. április 12-én 61 éves korában elérte ezt a tisztséget Roosevelt halála után, valami olyasmit mondott, aminek a magyar megfelelője olyasmi lehet:,, A fenébe..." (Oh, shit.) Rendhagyó felemelkedése e tisztségre és saját magáról kialakított szerény véleménye ellenére a Trumanhoz közelebb álló embereknek az volt a megítélésük, hogy ó tulajdonképen egy 19. századi személyiség volt, ízlése, szokásai, meggyőződése ebben a században formálódtak és már a huszadik században lépve nem is nagyon változtak. Élete végéig Mark Twain és Dickens maradtak kedvelt szerzői és hősei: Andrew Jackson és Robert E. Lee. Naplóját értékelve arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kevéssé