Századok – 1993

Történeti irodalom - Völkl; Ekkehard: Der Westbanat 1941–1944 (Ism.: Bellér Béla) III–IV/555

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 555 Teleki még küzdött azért, hogy a kormányzó ne avatkozhasson bele a kormány politikájába, amelyért a miniszterelnöknek kell vállalnia a felelősséget, Bárdossy viszont annak maradéktalan elismerésével kezdte, hogy „a m. kir. kormány kötelessége politikailag fedezni azt, amit a kormányzó úr legfőbb hadúri minőségében jónak lát megtenni". Teleki — élete feláldozásával — állítólag elérte célját. A megdöbbent Horthy kérésének Hitler — Brauschitsch által kifogásolt ezúttali „puha viselkedésével" — engedett: a Bárdossy kormány a Teleki-féle feltételekhez visszatérve hajtotta végre Magyarország részvételét a Jugoszlávia elleni akcióban, s ezzel a diplomáciai viszony nem túl tragikusan felfogott megszakítása árán jelentős újabb területgyarapodást ért el. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy Himer tábornok német összekötő törzsének felállítása Budapesten, és a jugoszláv akció után is fennmaradt működése valójában csak elvben hagyta meg a magyar honvédségi fővezérlet szuverenitásának érvényesítését, és nem szabad lebecsülni, mint „kis rádiuszú" jelentéktelen akciót, hogy a délen az ország ezeréves határaihoz szólított magyar hadsereg egy része azokon túli hadműveletekben is már ekkor felhasználhatóvá lett. Az 1941-es esztendő fél évszázados évfordulóján egy, a Hadtörténeti Intézetben rendezett nemzetközi konferencia — Tilkovszky előadásával — nemcsak Teleki Pálra és a jugoszláv ügyre emlékezett, hanem агта is, hogy az ekkor végzetes lejtőre került ország hamarosan hogyan kapcsolódott bele tevőlegesen a második világháborúba, amit pedig az őszintén nemzetféltő Teleki Pál mindenképpen el akart kerülni. A kötet végén Teleki Pál műveinek Trautmann Györgyné által összeállított — hírlapi cikkeire és interjúira sajnos nem kiterjedő - bibliográfiája foglal helyet. Nem lett volna felesleges a Teleki Pállal és korával foglalkozó szakirodalomról is bibliográfiai áttekintést adni, mert a kötetből egyébként ki nem derül, hogy a közelmúlt évtizedekben Juhász Gyula tollából monográfia jelent meg a Teleki-kormány külpolitikájáról, s hogy Tilkovszky Teleki-életrajzot írt, amely angolul is megjelent, majd legutóbb Teleki Pál titokzatos halála című könyvében foglalkozott a legtöbbet vitatott, sok tekintetben máig is homályos kérdésekkel. Persze a kötetben ismételten is hangot kapott az a vélemény, hogy csak ezeken a rendezvényeken nyílt először lehetőség az igazi Teleki elhallgatásoktól, ferdítésektől és torzításoktól mentes bemutatására. Hogy így van-e ez, annak megítélését bízzuk a jövő — remélhetőleg higgadtabb és elfogulatlanabb — historiográfiájára. Végezetül még megemlítenénk: a kötet alcíme azt sugallja ugyan, hogy a Teleki Pál emlékév előadásai az abban közzétettek — valójában azonban országszerte számos más nívós rendezvény emlékezett meg az évforduló kapcsán Teleki Pálról. Legyen szabad ezek közül csak kettőt kiemelnünk: a „Gróf Teleki Pál emlékezete" című szegedi kiállítás 1991. április 2-i megnyitását (Kosáry Domokos), valamint a Teleki Pál Egyesület 1991. április 6-i gödöllői tudományos emlékülésének programját: Teleki Pál emlékezete egykor és ma (Tilkovszky Lóránt), Teleki Pál, a geográfus (Székely András), Teleki Pál nemzetnevelői gondolatai (Mészáros István), Teleki Pál néprajzi és társadalomkutatási munkássága (Gunda Béla). Tilkovszky Lóránt EKKEHARD VÖLKL DER WESTBANAT 1941-1944 Studia Hungarica 38. München, 1991. 213 old. NYUGAT-BÁNÁT 1941-1944 A magyar történeti témákkal foglalkozó, magyar és nem magyar történészek munkáit közzétevő kiadványsorozatok közül az egyik legtekintélyesebb, a müncheni Ungarisches Institut által kiadott Studia Hungarica 1991-ben 38. kötetéhez érkezett. A Der Westbanat 1941-1944 c. kiadvány rendelkezik az illusztris sorozat minden erényével, úgyszólván hibái nélkül. A könyv első fejezete azzal a heves politikai harccal foglalkozik, amely a magyarok, a románok és a németek közt a Bánát birtokáért folyt. Eleinte úgy látszott, hogy Hitler magáévá tette a magyar revíziós követeléseket, és átengedi Magyarországnak Nyugat-Bánátot. Erre a területre azonban nemcsak Magyarország tartott igényt, hanem Románia is, amely 1940-ben a Szovjetunióval, Magyarországgal és Bulgáriával szemben elszenvedett súlyos területi veszteségeiért Nyugat-Bánát átcsatolásával szerette volna magát némileg kárpótolni. Két ellenkező érdekű szövetségesével szemben Hitler ezért úgy manőverezett, hogy