Századok – 1993
Történeti irodalom - Teleki Pál és kora. A Teleki Pál emlékév előadásai (Ism.: Tilkovszky Loránt) III–IV/552
542 TÖRTÉNETI IRODALOM 552 TELEKI PÁL ÉS KORA A Teleki Pál emlékév előadásai Szerkesztette Csicsery-Rónay István és Vígh Károly Occidental Press, Budapest, 1992. 222 1. A kötet Magyarország tragikus sorsú miniszterelnöke halálának 50. évfordulóján a Teleki Pál Munkaközösség Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi, illetve Földrajztudományi Bizottsága, s a Magyar Földrajzi Társaság által 1991. április 4-én rendezett emlékülésnek, valamint az említett Munkaközösség 1992. január 9-i vitaülésének anyagát tartalmazza. Az emlékülés — Fügedi Eriknek, a Munkaközösség egykori szervezóbizottsági elnökének bevezető szavai után — a kései miniszterelnök-utód Antall József megnyitó beszédével vette kezdetét, aki Teleki müveiből idézve, fejtegetéseinek sok tekintetben ma is időszerű modernségére kívánt rámutatni, utalva rendkívül súlyos körülmények közt betöltött államférfiúi szerepe olyan különösen példamutató vonásaira, mint minden frázistól mentes józan és mély hazafisága, magyarságának és európaiságának harmóniája, tudományos megalapozottságú átfogó szemlélete a világról, bölcs türelmessége és kompromisszum-készsége, mély moralitásból fakadó kötelességtudata és lelkiismeretessége. Maga vállalta halálát önfeláldozó figyelmeztetésnek értékelte. Kilenc előadás foglalkozott ezután Teleki Pállal mint tudóssal és politikussal, gyakorta idézve fel személyes emlékeket is, egy további pedig a Teleki halála után szellemisége ápolására alakult, ám 1947-től kényszerűen szünetelt, de 1991-ben újjáéledt Munkaközösség rövid történetét mutatta be, elnökének, Lukács Gyulának előterjesztésében. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének, Kosáry Domokosnak zárszava is a kortárs és munkatárs tanúságtétele volt Teleki nagysága mellett, aki vívódásaival és ellentmondásaival együtt figyelemreméltó tanulságokkal szolgálhat. A Munkaközösség említeti vitaülését viszont, amelynek anyaga a kötet második részét teszi, Varga Béla felolvasott üzenete vezette be. A nemzetgyűlés egykori (1946-1947) elnöke, aki az imént tért haza az emigrációból, kegyelettel emlékezett vissza Teleki Pálra: a miniszterelnök 1939-ben, mint balatonboglári plébánost és kisgazdapárti politikust fontos feladattal bízta meg őt: a menekült lengyelek gyermekei számára egy középiskola — akkor a világon egyetlen lengyel középiskola — megszervezésével. Szavait követően öt előadás hangzott el, további értékes adalékokkal járulva hozzá a Teleki-képhez. A két rendezvény előadásainak anyagát Csicsery-Rónay István és Vígh Károly szerkesztette kötetté. Előbbi a Teleki Pál Munkaközösség ügyvezető alelnöke, 1945 után a Független Kisgazdapárt külügyi osztályvezetője volt, aki most tért haza kényszerű emigrációjából, utóbbi a megalaki t Munkaközösség állítólag jelentős kommunista balszámyához tartozónak vallotta magát 1947-ben. Min Iketten előadással szerepeltek mindkét rendezvényen. Ismertetésünkben célszerű tematikailag csoportosítani a két rendezvény előadásait. A Teleki Pállal, mint tudóssal foglalkozó előadások tudománytörténeti értékűek. A legalaposabb közülük talán Papp-Váry Árpádé a kartográfus Telekiről, de a földrajztudós Telekiről Hajdú Zoltán által adott kép is igen figyelemre méltó, nemkülönben Gunda Béla fejtegetései arról, hogy Teleki munkássága az etnográfiára is több tekintetben termékenyítőleg hatott. A tanulmányokban sok szó esett, és méltán, a Teleki-politika tudományos megalapozottságáról. Kemenes Egon előadása Teleki gazdaságpolitikai felkészültségével és a magyar gazdaság átalakítására vonatkozó törekvéseivel foglalkozott. Szinte valamennyi előadás utalt arra, hogy mily nagy jelentőséget tulajdonított Teleki a társadalompolitikának, a társadalom szervezésének. A kisgazdapárti Kis Újság egykori szerkesztőjének, a Brazíliából hazalátogatott Dessewffy Gyulának emlékeiben is jelentős szerepet játszik ez, s különösen az ifjúság, Teleki Pál és a magyar cserkészet vonatkozásában beszéltek erről. E témával a volt piarista öregcserkész Cserenyei Géza külön előadásban is foglalkozott. Az viszont, hogy milyen volt Teleki politikája a társadalmi osztályok, így a munkásság irányában, még csak fel sem merült, jóllehet Teleki ez utóbbi tekintetben meglehetősen merev magatartását Bajcsy-Zsilinszky is kritizálta. A legizgalmasabbak a Teleki Pál külpolitikájával foglalkozó előadások. Ebben Juhász Gyula volt az elsőszámú szakértő. Csicsery-Rónay István fejtegetései is figyelmet érdemlők, különösen a Teleki halálát megelőző hét végzetes napról. Teleki külpolitikájáról szólva méltán nyer mindig megkülönböztetett helyet a lengyel kérdés kezelése; ennek Kapronczay Károly külön előadást is szentelt. Ami Teleki Pál nemzetiségpolitikáját illeti, Diószegi István előadásának nagy érdeme, hogy európai távlatban láttatja a kérdési, s hogy rámutat a régi asszimilációs politikával való szakítás jelentőségére, a nemzetiségi anyanyelvi jogok deklarált elismerésére és megkísérelt gyakorlati érvényesítésére, a nemzetiségi autonómia megvalósítására irányuló törekvésére: mindez — zátonyra jutásuk ellenére — példaértékű.
