Századok – 1993

Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Hét évtized a magyarországi németek történetéből. Zeitgeschichte der Ungarndeutschen seit 1919 mit einer Vorgeschichte (Ism.: Vonyó József) III–IV/546

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 547 államok (nemzetek) és saját kisebbségeik, nemzetek és más országokban kisebbségekbe szorult csoportjaik között. Tilkovszky az egész térséget figyeli és elemzi a Rajnától az Al-Dunáig, a Keleti- illetve Déli-Kárpátokig. Abból indul ki, hogy a magyarországi németek 1919 utáni sorsát nemcsak számuk megcsappanása, nagy közösségeik (erdélyi és szepességi szászok, bánáti svábok, stb. utódállamokba kerülése) és a magyar kormányok Trianon utáni — revíziós célokat szolgáló, a nemzeti szempontokat esetenként a nemzetiségek rovására is érvényesítő — nemzetiségi politikája befolyásolta. A magyarországi helyzet tekintetében is döntő tényezőnek bizonyult, hogy a területileg megcsonkított, gazdasági és katonai tekintetben erősen korlátozott, nemzeti önérzetében sértett Németország számára (már a Weimari Köztársaság korában is) felértékelődtek határain kívüli népcsoportjai. Az a tény, hogy a volt magyarországi németek nagy tömbjei kerültek a csehszlovák, a román, és a szerb-horvát-szlovén (jugoszláv) állam fennhatósága alá, lehetőséget biztosított számára, hogy a revízió megvalósításában német segítségre szoruló magyar kormányzatra nyomást gyakoroljon a német nemzetiség számára kedvező és Németország érdekeit is akceptáló kisebbségi politika kialakítása érdekében. Nem kevésbé fontos tényező, hogy a Monarchia felbomlásával a honi németség Ausztria számára is támogatandó-védendő közösséggé vált. Ausztria eltérő érdekei, az Anschluss problematikája által is bonyolított német-osztrák viszony miatt azonban a közvetlen szomszéd Németországtól eltérő szempontok alapján és célok érdekében cselekedett. Mindezt új ideológiai-politikai tartalommal, hatalmi törekvésekkel módosította a nácizmus hatalomra jutása, az Anschluss megvalósítása, Csehszlovákia feldarabolása, majd a háború kezdete, valamint a magyar terület(vissza)szerző lépések német támogatása. A szerző ebben a keretben elemzi egyrészt a magyar kormányzat nemzetiségi (egyben ezt is meghatározó bel- és kül-) politikáját, kitekintve a különböző társadalmi csoportok, illetve politikai erők ezzel kapcsolatos álláspontjára. Mindezeket figyelembe véve mutatja be a magyarországi németek önszerveződésének és mozgalmának két irányzatát, rivalizálásuk alakulását, melynek végkifejletét nemcsak — vagy nem elsősorban — e kisebbség belső társadalmi strukturáltsága határozta meg, hanem kapcsolataik országon belüli és kívüli politikai erőkkel, hatalmi tényezőkkel, s végeredményben az a viszony, ami a német és a magyar kormányzati erők között a háború időszakára illetve végére kialakult. Tilkovszky Lóránt ezt a bonyolult problémakomplexumot nagy tárgyismerete birtokában logikusan, világosan mutatja be, melynek köszönhetően gondolatmenete a témakörrel szakszerűen nem foglalkozók számára is követhetővé válik. így könyve minden korábbi összefoglalónál jobban segíti az áttekintő tájékozódást és egyben az eligazodást. Figyelmet érdemel a kötet egy további aspektusból is. Az 1989 után bekövetkező társadalmi-politikai változások azt a reményt keltették, hogy az 1970-1980-as évek egyre határozottabb enyhülése után végképp megszűnik az a nyomás-befolyás, amit korábban a politika gyakorolt a történettudományra. A tapasztalatok — a könyv témájául szolgáló kérdésekben is — azt mutatják, hogy ezzel ellentétes tendencia érvényesül. Tudományágunknak a megváltozott körülmények között ismét a politikai hatások erősödésével kell számolnia — jóllehet azok nem koncentráltak, sőt esetenként erősen polarizáltak, egymásnak ellentmondók. Mégis azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy a politika által diktált — és joggal bírált — egyoldalú, torz értékítéletek nem szűnnek meg. Pontosabban: a régieket úgy számolják fel, hogy új, más politikai ideológiák és érdekek által diktált minősítésekkel váltják fel azokat. A régi torzításokat újakkal. Tilkovszky Lóránt könyve ebből a szempontból is korrekt alkotás. Egy politikai szempontból különösen kényesnek tartott kérdéskörben — mint írja — „egyoldalúságot kerülő kritikus megközelítésben próbálja tárgyalni és megítélni az egymásnak feszülő eszméket és törekvéseket, elutasítva a felelőtlen általánosításokat és a kollektív felelősséget éppúgy, mint a helytelen politika mentegetését, igazolását, akár nemzetiségi irányzatokról van szó, akár kormányzati politikáról — 1945 előtt vagy után". Lehet, hogy ebből a szempontból néhány (tartalmilag megalapozott, de az elmúlt évtizedek politikai propagandája által „gyanússá" tett) kifejezés használata nem szerencsés, ám a könyv egésze, annak szellemisége a kísérlet sikerét igazolja. A történész szerző a forrásokból merített tényekre támaszkodik és munkásságában kizárólag szakmai szempontok vezérlik. E tekintelben is követésre méltó művet alkotott. A magyarországi németség története egészére vonatkozóan összeállított bibliográfia a kötet végén hasznos segítség a téma tanulmányozóinak. Vonyó József