Századok – 1993

Történeti irodalom - Young; James D.: John Mclean Clydeside Socialist (Ism.: Jemnitz János) III–IV/543

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 543 aktivistáinak egy típusa előtt — olyanok előtt, mint például Bánó József rajztanár, Bóta munkatársa és ellenfele a Ligában. Bóta Ernő heves megyei kisgazda családból származott, mérnök szeretett volna lenni, de az első világháború kitörése után csak műszerész-tanonc lett, majd 18 évesen még elvitték, a háború utolsó évében az olasz frontra, ahol gázmérgezéssel esett fogságba. így megúszta a forradalom és ellenforradalom évét, de hazatérve hamar felmérte, mit várhat egy öntudatos munkás a Horthy-rezsimtől és 1921-ben Franciaországba emigrált, anélkül, hogy erre személyes oka lett volna. Személyes sorsa ott sem hasonlított sokak keserű emigráns-életére: a Renault-repülőgépgyárban kapott munkát és onnan ment nyugdíjba. Mint mérsékelt szociáldemokrata, a hatóságokkal összeütközésbe nem került, sót idővel társadalmi kapcsolatai révén szinte bizalmi emberük lett. Mint szabadkőműves és a befolyásos Emberi Jogok Ligája magyar szekciójának évtizedeken át egyik szervezője, majd vezetője, a maga megbízhatóságát vetette latba minden arra érdemes, kiutasítástól vagy üldözéstől fenyegetett magyar politikai vagy gazdasági emigráns érdekében, gyakran az őt szociálárulónak tartó kommunistákért. Becsületes pragmatizmusa nem ismerte a nemzetköziség és hazafiság ellentétét A második világháború kezdetén magyar önkéntesek százait küldte a francia hadseregbe; a háború után több petícióban tiltakozott a trianoni határok megerősítése, az utódállamok magyarüldözése, majd 1956-tól évtizedeken át az emberi jogok itthoni megsértése ellen. Volt benne személyes hiúság: szívesen sorolta, hány miniszterrel, íróval, hírességgel parolázott az ő munkáskeze, de ha kihasználta ismeretségeit, azt mindig csak mások vagy a húszévesen elhagyott haza érdekében tette. Tevékeny élete 1987-ben ért véget. Terjedelmes irattárat hagyott maga után s az ismertetett emlékkönyv lapszámát csak a magánkiadás anyagi korlátai szabták szűkre: levelezése, petíciói, emlékezései vastag kötetet tölthetnének meg. Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Garbai Sándor levelezésében is sűrűn találkozunk nevével, leveleivel. Az emlékkönyv egy rövid, de talán utolsó önéletrajzi vázlatát közli, maroknyi csokrot a Liga petícióiból, védő-akcióiból, az említett 1945 utáni memorandumoknak is csak egy részét. Végül, L. Nagy Zsuzsa alapos bevezető tanulmánya mellett néhány harcostársa, barátja megemlékezését, Kende Péter beszédét a párizsi temetésen. Hajdú Tibor JAMES D. YOUNG JOHN MACLEAN CLYDESIDE SOCIALIST Clydeside Press. hn. 1992. 280 1. JOHN MACLEAN A CLYDE-VIDÉKI SZOCIALISTA Maclean neve a skót, illetve a nagy-britanniai történelemben jártas, még inkább a brit munkásmozgalom története iránt érdeklődő olvasónak jól ismert, Magyarországon azonban aligha ez a helyzet. Maclean olyan skóciai tanári családból származott, ahonnan református vallású nevelést, szűkös anyagi ellátottságot és tanári hivatásszeretetét örökölhette — mást nem. Előbb skóciai népiskolai tanár lett, továbbképezte magát, egyetemi végzettséget szerzett, középiskolai tanár lett, de egyúttal fiatalon, a húszas éveiben már marxista szocialista, nem hogy a Munkáspárt, hanem az annál radikálisabb Brit Szocialista Párt tagja, s egyik legátütőbb erejű szervezője és propagandistája (s cikkírója is) pártjának. Macleant azonban ekkoriban mégis inkább csak szűkebb hazájában ismerték. A fordulatot 1914., a világháború hozta meg. Maclean tüzes internacionalista maradt, aki nagy hévvel marasztalta el nemcsak a háborút „általában", hanem valamennyi hadviselő kormányt — beleértve sajátját, az angolt is. S ezt a szólásszabadság hazájában, Angliában sem nézték már sok esetben szótlanul a háború körülményei között, hát még akkor, amikor szűkebb pátriájában, a Clyde-vidéken, Skócia vörös „viharsarkában" nagy munkássztrájk robbant ki, amikor a kormány miniszterét ugyanúgy kifütyülték, mint a nemzeti honvédelemre ráhangolódó Munkáspárt helyszínre siető vezetőit. Maclean ekkor került először börtönbe (s egyúttal ekkor függesztették fel, illetve mozdították el tanári állásából). Ám ekkor derüli ki az is, hogy Maclean megtörhetetlen. Szabadulása után ugyanúgy folytatta, mint bebörtönzése előtt: folytatta lendületes agitációját — sa hatalom csúcsán lévők részben az ő számlájára írták az ekkor születő „munkásbizalmiak" (shop stewards) hálózatának megszületését és annak terjedését is. Hamarosan ismét börtönbe került, ekkor már sokéves börtönbüntetést rónak ki rá, mindezt a nevezetes