Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

KOSSUTH ÉS GÖRGEY 1848 ÓSZÉN 51 A levél kétségtelenül forradalmi hangvételű. Hosszas idézése nemcsak azért indokolt, mert abban egy fegyelmezett katona írásban bírálja feljebbvalóit. („Jövőnk igazolni fogja ítéletem igazságát" - mondja, s ez valóban így történt.) Sokkal fontosabb azonban az az erély, amellyel Görgey a miniszterelnököt határozott fellépésre, s az ő harckészségének méltánylására akaija késztetni. Három kívánságát a rendkívüli helyzetnek megfelelően valójában alig leplezett követelés formájában adja elő. („Várom tehát... Várom továbbá... Várom elvégre..." - így indulnak ezek a mondatok.) Ezt a harmadik levelet Batthyány valószínűleg már nem látta, mivel szeptember 27-én kora délután a martonvásári táborba utazott. Joggal feltételezhetjük, hogy Görgey mindhárom aznapi levele Szabó Imréhez került, aki azokat egy darabig magánál tartotta. Ez indokoltnak tűnik, hiszen pillanatnyilag az ügyvezető miniszterelnök távollétében nem is volt illetékes, akinek azt átadják. Batthyány lemondásával pedig ezek az írások jelentőségüket vesztették, s ez magyarázza — valószínűsíti —, hogy később ezek a levelek miért kerültek a honvédelmi minisztérium irattárába. Szeptember 27-én egyébként Görgey utasítást kapott Móga tábornoktól is. A főparancsnok ebben meghagyta Görgeynek, hogy támadja meg, vagy legalábbis nyugtalanítsa az ellenség jobbszárnyát. A feladatot megkapva Görgey másnap egy rövid levélben így számolt be célkitűzéséről a miniszterelnöknek: „Ma az ellenség jobb szárnyát keresem s talán meg is támadom holnap." A tervezett felderítés meglehetősen elhúzódott, mert 29-én a déli órákban Eckstein Rudolf szolgabíró és népfelkelési kormánybiztos — beszámolva arról, hogy járásának felkelői miként helyezkednek el a szigeten — így írt Nyáry Pálnak: „Parancsnokunk őrnagy Görgey úr recognoscálni [felderíteni] ment tegnap Velence felé, s még vissza nem érkezett..." Ennek az elmaradásnak az a magyarázata, hogy 28-án korán reggel Görgey táborkari főnökét, Meszéna századost 20 emberrel Velencére (vagyis a fősereggel való kapcsolat felvételére) küldte, Vásárhelyi hadnagyot a Hunyadi-csapatból 60-70 emberrel Seregélyesre irányította, míg maga további 60 emberrel Sárosdra ment, hol — a hírek szerint — az ellenség már megjelent. „Éjfél után ide érvén a lakosságot ébren, de az ellenségnek nyomát sem láttam" — írta szeptember 29-én hajnalban Batthyányhoz intézett jelentésében. Egyben arról a tervéről is beszámolt, hogy a Duna-Tisza közén összegyúlt népfelkelőket átszállítja a Dunán Rácalmásra és Pentelére.24 Görgey — előbbi jelentéséből tudjuk — Sárosdról felderítőket küldött ki Abán keresztül Nagylángig. Majd maga. is átment Abára, ahol megszervezte a sármelléki népfelkelést, annak vezetését az ott lakó Szüts Gedeon nemzetőri századosra bízta. Egyben felhívást is fogalmazott, fegyverbe híva a népet „gonosz ellenségeinknek hazánk és magyar fajunk ellen irányzott tervei" megakadályozására. Ezt követően az útvonalak ellenőrzését Nagylángig kiterjesztve visszatért Adonyba. Vagyis a pákozdi csata idején felderítő és szervező munkával volt elfoglalta, s feltehetően csak Adonyban kapta meg Szabó Imre előző nap délutánján írónnal firkantott levélkéjét, mely szerint „Lamberget agyon ütötték, - holnap lesz valami Velencénél".25 Görgey szeptember 29-i rutinszerű, de körültekintő intézkedéseivel a Sárvízicsatorna és Adony között egy kettős őrláncot hozott létre, amellyel a Balaton és a Duna között Székesfehérvárnak futó utakat ellenőrizte. Ez a népfelkeléssel kiegészített ellenőrzés valószínűsítette, hogy sem a Jellasicstól érkező, sem a hozzá tartó futárok nem tudnak rajta áthatolni. Nyilván nem gondolta az ambiciózus őrnagy,