Századok – 1993

Történeti irodalom - Két emberöltő a magyarság szolgálatában. Bóta Ernő emlékkönyv (Ism.: Hajdu Tibor) III–IV/542

542 TÖRTÉNETI IRODALOM 542 Az európai (francia, belga, olasz) trendtől azonban a dán eltért abban, hogy az 1945-ös választáson a liberálisok győztek, s a szociáldemokrata párt kívül maradt a kormányból. Ellenzékből határozott ellenprogramot kínált a demokratikus szocializmus program jegyében (amit azonban ez a könyvecske pontosan nem taglal! — csak annyit jelez, hogy a gazdaság ellenőrzését és szociális reformokat követelt). A nevezetes nagy 1945-47-es korszakban Dániában nemcsak ilyen módon éleződtek ki a politikai, szociális küzdelmek. A szociáldemokraták jobbfelé ismét frontot nyitottak az alkotmánymódosítás szorgalmazására, a felsőház eltörlésére —, balfelé pedig kiéleződött a viszony a kommunistákkal (felső szinten csakúgy, mint az üzemeken belül). Egészében viszont a szerzők is azt hangsúlyozzák, hogy az ország hangulata, politikája balra billent. Az azonban már megint eltér az általános európai trendtől, hogy itt az 1947-es választás hozta meg a kormányszinten megfogható baloldali fordulatot — amikor a szociáldemokraták alakíthattak kisebbségi kormányt, s a liberálisok pontosan azért „diszkvalifikálódtak", mert ők voltak azok, akik Németország rovására újabb engedményeket szorgalmaztak Schleswig kérdésében. Az új dán kormányt a párt vezére, Hans Hedtoft vezette 1947 és 1950 között, de ismét beigazolódott, hogy az élet Goethe szavaival „zöldebb" minden teóriánál: a párt szerette volna alkalmazni, de nem tudta az 1945-ös programját. Ráadásul nem utolsó sorban a kis ország megint szembesült a nagy világpolitikával. 1947-ben a kormány még semlegességi hangot ütött meg a nagy „Kelet-Nyugat" szétválásban, és csak az északi skandináv közösséghez való tartozást hirdette meg— ám egy év múlva (részint a nevezetes 1948 februári prágai puccs hatására) a külpolitikai koncepciót módosította, csatlakozott a NATO-hoz, s már korábban a N^arshall-segélyt kapók közé. S ekkor következett be, hogy a dán párt „szögre akasztotta" 1945-ös programját, a demokratikus szocializmus koncepcióját, s elfogadta a gazdasági növekedés, a szociális reformok — a nagyobb torta, nagyobb tortaszeletek elvét. Ez persze kritikai hangokat is előcsalt, de a német szociáldemokraták, majd az 1951-ben megalakuló Szocialista Internacionálé segítségével, nyomvonalán ez bekövetkezett — s ezzel együtt a tervgazdasági koncepció is süllyesztőbe került. A szerzők hasonló elemző készséggel követik nyomon az ország és a szociáldemokrata párt történetét az 1950-80-as években, a „jóléti állam" korszakában — és annak fellazulásakor. S ahogyan korábban, ebben a történeti korszakban sem volt ez a fejlődés semmilyen vonatkozásban oly idilli — mint az távolról egyesek számára tűnhetne. Ennek a hosszú korszaknak érdemi áttekintése (hiszen e korszak története is, úgy tudom, magyar nyelven szinte teljesen ismeretlen) — még ugyancsak nagy terjedelmet követelne. Még feltétlen megemlítendő, hogy a kötet áttekinthetőségét néhány táblázat is elősegíti, s néhány kép (fotó, illetve rajz) is kitűnően dokumentál. A dán szerzőket minden kritikus felfogásuk ellenére is „elragadta" olykor a dán nemzeti párt-büszkeség. így amellett, hogy szerintük az első szocialista munkáslap náluk jelent meg, 1924-ben a megalakuló dán szociáldemokrata kormányban is szerintük először került be női miniszter (holott 1917-ben ez már Oroszországban megtörtént A. Kollontáj révén) és még néhány ilyen dán elsődlegesség aggályosnak tűnik. Ám az kétségtelen, hogy a dán munkásmozgalom és a dán szociáldemokrata párt hallatlan történeti eredményeket ért el „a skandináv modell" meggyökereztetésében — ami azonban szintén nem sikeredett „demokratikus szocializmussá", amit a szerzők jól látnak, nem tagadnak — sőt fájlalnak, s napirenden tartanak. Jemnitz János KÉT EMBERÖLTŐ A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN Bóta Ernő emlékkönyv Az iratokat válogatta, a bevezetőt írta és a kötetet szerkesztette L. Nagy Zsuzsa Debrecen, 1992. 91 1. Az emlékkönyvek néhány évtizeden át kihalásra ítélt műfaja feltámadt, örvendetes módon, ha olykor túlzásba is vive. Ez a 90 oldalas könyvecske szokatlanságában a legrokonszenvesebbek közé tartozik. Gyári munkás tiszteletére igazán ritkán adnak ki emlékkönyvet. Bóta Emő pedig nem volt díszmunkás, sem munkásból lett vezető vagy egyéb nagyság; egyáltalán nem volt nagy ember, bár fontos ember volt. Egyike azoknak, akik a háttérben maradva hoznak létre és tartanak fenn fontos szervezeteket, melyeknek literátus tagjai néha oldalak százain át méltatják önmagukat, amiért csatlakozni merlek — például az Emberi Jogok Ligájához. A Bóta-emlékkönyv így tisztelgés a demokratikus mozgalmak lankadatlan