Századok – 1993
Történeti irodalom - The Social Democratic Party of Denmark 1871–1990. Achievements and Problems (Ism.: Jemnitz János) III–IV/539
TÖRTÉNETI IRODALOM 539 tóbb" erejű volt, az 1930-as években pedig egyfelől jelen volt már világosan a „svéd", „skandináv" „modell", nem esik szó az 1934-es „munkatervek" ajánlásairól, s azt hiszem nem pontos az sem, hogy a magyar párt 1933 után a fasizmus kihívásával szemben „semlegességi" politikát hirdetett meg. Elég e vonatkozásban arra utalni, hogy a magyar pártban éppen Mónus és Rónai Zoltán milyen „egyidejűleg" közvetítették e vonatkozásban a nevezetes Dan-Bauer-Longuet-féle elaborátumot — amely még a nevezetes VII. kongresszus előtt hirdette meg nemcsak az antifasiszta harcot, hanem a hitleri-fasizmus ellenes háború nagy valószínűségét — amivel Mónus azonosult, de az alapkoncepció nem tőle származott. S ez persze érinti a nemzetközi kongresszusokat, ezek hatását, vagy az ILO tevékenységét is, és a magyar párt parlamenti-külpolitikai szereplését. Néhány más kérdésben is maradt hiányérzetem. így a vezetőcsoportok kijelölése terén is. Azt hiszem, e vonatkozásban Sipos Péternek a legjobban az 1920-as évekre sikerült a vezetőket megjelentetni, ám a nyitó nagy hőskorszakban, úgy vélem, nem eléggé válik a külföldi olvasó számára egyértelművé, hogy igen nagy a személyi egybeesés, hogy a pártvezetők szűkebb csoportja az egyetlen Kunfi kivételével mind a szakszervezetekből kerültek ki és igazán könnyen érintkeztek a kétkezi munkásokkal — és éppen az 1906-os pártellenzék sorában tűnt fel több értelmiségi. A 30-as évekre pedig, úgy vélem, néhány markáns politikus (akár szellemi munkás, akár szakszervezeti vezető is volt az illető — pl. a nemzetközi mozgalomban és a magyar parlamentben is szereplő Kertész Miklós) ezúttal észrevétlen maradt. Külön is jelezném az olyan „köztes" területeket, mind a munkás-kultúrszervezetek, a párt/szakszervezeti iskolák (és Braun Soma) életét, az olyan gócok megszületését, mint a Magdolna utcai Vasas matinék hatása, ami sokszor egyúttal értelmiségi/antifasiszta esemény lehetett. Ilyen a szocialista orvosok, művészek, ügyvédek közösségének tevékenysége is (ami oly bántóan hiányzik napjainkban), de amelyek az 1920/30-as években éppen megint ilyen köztes hiányterületeken születtek meg. Sipos Péter érinti a szervezett munkásmozgalom egyik magyar sajátosságát, hogy egészen 1944-ig jobbára a szociáldemokrácia hegemónia érvényesült. Olykor érzékeltet más tendenciákat is, ezek azonban ismeretesen jóval alárendeltebbek voltak (ha e tendenciák is változó erővel hatottak). Gondom éppen e „más" tendenciák hatásának érzékeltetésénél van. Úgy hiszem, ezek jelenleg még nagyon elmosódo;tan tűnnek fel, egyeseké — úgy vélem — a bal, de részben még a jobboldalon is még túlhangsúlyozotian, túlbecsültén mutatkoznak. (Itt egyaránt gondolok a kommunisták és a keresztényszocialisták befolyására.) Persze e hatások pontos „súlybeli" meghatározása nem könnyű és eleve könnyen képezheti vita tárgyát. Minden aggályom mellett azonban nemcsak üdvözlöm a munka megjelenését, hanem annak is örülnék, ha hasonló és továbbépített munka jelenne meg a szerzőtől e kérdésekről magyarul is — talán összefoglalóan az 1919-1939-es korszakról. Jemnitz János THE SOCIAL DEMOCRATIC PARTY OF DENMARK 1871-1990. ACHIEVEMENTS AND PROBLEMS Published by the Social Democratic Party of Denmark. Kobenhavn 1992. 300 1. DÁNIA SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTJA 1871-1990. EREDMÉNYEK ÉS PROBLÉMÁK. Dánia történetéről, úgy tudom, nem sokat olvashatott a magyar olvasó és a szociáldemokrata párt történetéről, amely e sokszor meghivatkozott országnak sok évtizeden, s mindenesetre két döntő korszakban vezető pártja volt, még kevesebbet. S ezúttal ez a párt a saját hangján szól, vall — méghozzá nem is elkenően, avagy lakkozóan. Mindez persze azon történészeken (és fiatal történészeken) múlt, akik a dán párt kutatóintézetében/könyvtárában dolgoznak. Közülük kettővel (Gerd Callesen és Claus Larsen) és előadásaikkal az elmúlt évtizedekben a linzi konferenciákon többször találkozhattunk — ám ez a szélesebb magyar közönség előtt rejtve maradt. Ezt a népszerűsítő és probk-mafelvető összeállítást a dán kutatók kifejezetten az érdeklődő nagyvilág számára készítették — teljes tudatossággal s némi büszkeséggel arra, hogy ez a történet egyúttal az oly hosszú időn át példának is tekintett „skandináv modellről" is szól. A kis (nagy formátúmű) könyvecske megközelítési módja n emcsak az, hogy világos és céltudatosar írt szöveg, hanem az is, hogy a szerzők nem akarnak semmit elkendőzni. így mindjárt az első bekezdésben találkozhatunk olyan megfogalmazással, ami sok ország modern történetírásában eltűnni látszik. így i:t, ahol a szerzők mintegy bemutatják országukat, nemcsak azt hangsúlyozzák, hogy „a történet kezdetén"
