Századok – 1993

Történeti irodalom - The Social Democratic Party of Denmark 1871–1990. Achievements and Problems (Ism.: Jemnitz János) III–IV/539

540 TÖRTÉNETI IRODALOM 540 az 1860-as években Dánia egy 2,5 millió lakosú kis ország, amely nemzeti össztételét tekintve homogén, ahol így az etnikai és a vallási belsó küzdelmek hiányoztak (a 120 000 dánt érintő schleswig-holsteini problémát nem számítva. Ez a terület az 1864-es háború után került el Dániától, s az 1920-as népszavazással került nagyrészre vissza.) Ám ugyanitt a szerzók legszögezték: „de ugyanakkor nagyon világosak voltak az osztályellentétek, minthogy Dánia olyan ország volt, amelynek társadalmát osztályellentétek osztották meg és osztják meg ma is". Miként Európa nagy részén, az 1840-es években Dániában is demokratikus, nem szocialista munkásegyletek születtek, ám már 1871-ben megalakult az I. Internacionálé dán szekciója és még ugyanebben az évben a Socialisten c. hetilap elsó száma (július 22-én) — amit igen sokan mai napig a független szocialista munkásmozgalom születésnapjának tekintenek. (A dán szerzók túlfeszített büszkeséggel írják e lappal kapcsolatban, hogy ez a világ legrégibb munkáslapja — a bizonyító ellentétes felsorolást mellőzve mindig kockázatos „az elsőről" írni.) S ekkor, még az 1870-es években megkezdődik az általános európai trendek mellett a dán sajátos mozzanatok felhalmozódása is. Sok országhoz hasonlóan Dánia is ekkor agrárjellegű ország, lakosságának ekkor 75%-a nem a városokban él — és csak a fővárosnak volt ebben az időben 150 000 lakosa. Ám már ekkor megkezdődött a falvak szegényeinek városokba özönlése, s ez a nem-szakmunkás, napszámos réteg, ugyanúgy mint a kisiparos szakmunkás réteg lett az Internacionálé dán szekciójának bázisa. Ez idáig talán szabályszerű is — ám Dániában ekkor a konzervatív irányzattal és az uralkodó osztályokkal szemben az ellenzék, a liberális párt bátisa ugyancsak az agrárterületekről, a parasztság köréből került ki — és ezen az alapon a liberális párt és a szocialista munkáspárt egy ideig szorosabban együttműködött, majd még az 1870-es években itt is megtörtént a szétválás. A szétválásban szerepet játszottak belső szociális momentumok, nemzetközi hatások, új szocialista vezetők (Louis Pio) feltűnése — és Marx hatása is. „A Tőke" első két kötetét dánul igen korán, még 1876-ban megjelentették, és a szerzők hangsúlyozzák, hogy az 1870-es évektől a meginduló szakszervezeti, és politikai párttevékenységnek egyaránt a marxi tételek képezték az alapját. Az 1870-es évek kezdetén a dán mozgalom is elszenvedte az üldöztetések, letartóztatások napjait és éveit — új vezetők tűntek azonban fel, s a mozgalom hálózata megerősödött, Peter Knudsen személyében új szakszervezeti, politikai vezető jelentkezett, aki egyszerre a mozgalom teoretikusa és propagandistája is volt. A dán pártnak a központi orgánum mellett új napilapok megjelentetésére is volt ereje, és már az 1880-as évek közepén új országos ifjúsági mozgalmat szerveztek, s megalakították a gyermekbarát mozgalmat is (német-osztrák példára) — világos programokat alkottak. Természetesen itt is a 8 órás munkanap kivívása, illetve a demokratikus szabadságjogok, így a nőket is megillető választójog nagy szerepet játszott, amit együttvéve a szerzők mint a sikeres „ellenkultúra" kialakítását jelölték meg). S mindennek alapján válik csak érthetővé, hogy a századfordulóra a még mindig alapjában agrár-országban miként történhetett meg, hogy már ekkor az ország legnagyobb pártja, amely a legtöbb szavazatot elnyerte (ekkoriban 25 és 28%-kal), a szociáldemokrata párt lett! A könyvecske természetesen több adalékot közöl mind a politikai párt, mind a szakszervezetek tevékenységéhez, miként a lapok, a kiadványok, fordítások és programok megszületéséhez is. Mindenesetre a következő forduló éppen 1901-hez tapad, amikor is a liberális párt bekerült a kormányba, de egyúttal ketté is szakadt. A paraszti tömegeket felölelő ellenzékből ezután megszületett az a Radikális párt, amely szövetségre tudott lépni a szociáldemokratákkal. A Radikális párt léte — mint a szerzők hangsúlyozzák — dán sajátosság volt, s ez alapozta meg mind az 1900-1914-es szakaszban sokféle fontos reform megszületését, — amit az is megkönnyített, hogy a szociáldemokraták nemcsak az országos szinten a parlamentben arattak sikereket, hanem sok önkormányzatban is. A szerzők e korszakra vonatkozóan sem lakkoznak. Egyfelől érzékeltetik, hogy a Radikális párt csak a „nem szocialista" reformok támogatására volt hajlamos, illetve, hogy miként ütközött a „gradualista" szemlélet, néhány korábbi radikális elméleti doktrínával. Még fokozottabban állt ez a párt agrárpolitikájára — bár a szociáldemokrata párt már akkor is agrártömegeket hódított meg, amikor még keményen és következetesen a szövetkezeti átalakulás alapján állt —, később azonban ettől elmozdult. A párt és szakszervezeti mozgalom azonban nemcsak „belső folyamatok" révén módosulhatott. így, — miként sok helyütt másutt — Dániában is 1898-ban született meg a szakszervezetek országos szövetsége, s Dániában is (miként Angliában ugyanekkor!) 1899-ben a munkáltatók megkísérelték a munkások szövetkezési jogát kétségbe vonni. S erre robbant ki egy négy hónapos sztrájk (lock out, amit a dán történetírás „az éhség harcaként" tart számon) —, ami a munkáltatók visszavonulásával ért véget. Ehhez a küzdelemhez fűződik (miként a szerzők hangsúlyozzák) a jelenlegi „munkapiaci rendszer" alapja, amennyiben a munkáltatók soha többé nem kísérelték meg, hogy a szakszervezkedést akadályozzák!