Századok – 1993

Történeti irodalom - Széchenyi István válogatott művei I–III (Ism.: Urbán Aladár) III–IV/527

TÖRTÉNETI IRODALOM 527 SZÉCHENYI ISTVÁN VÁLOGATOTT MŰVEI 1-Ш. Szerkesztette: Spira György. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1991. L köt. 1799-1840. 903 1.; IL köt. 1841-1860. 1124 1.; III. köt Önismeret 1337 I. Széchenyi István születésének 200. évfordulójára — némi késéssel —jelent meg ez a három kötet, amely csak töredéke ugyan a nagy reformer életművének, de az adott terjedelemben elfogadható módon oldotta meg a feladatot, hogy a 19. század kiemelkedő közéleti személyiségének úgy állítson emléket, hogy politikai nézeteinek fejlődése, tevékeny életének sikerei és kudarcai saját írásain keresztül legyenek áttekinthetők. A munka koordinálása Spira Györgynek jutott, aki az 1950-es évek végén elsőként fordult Széchenyi korábban dicsőített, majd 1945 után Kossuth Lajos ellenlábasaként mellőzött alakjához, tevékenységéhez. A hatalmas irodalmi hagyaték válogatása, a szövegek ellenőrzése (és esetenként fordítása), a szükséges magyarázatok elkészítése meghaladta az egyetlen ember által ésszerűen elvállalható feladatot, így a három kötet munkálatai, amelyek nem esnek egybe annak hármas tagolásával, a következőképpen oszlottak meg: a válogatás, a szöveggondozás, a jegyzetelés és az adott időszakra eső életrajzi vázlat 1799-1847 között Gergely András, 1847-1851 között Spira György és 1856-1860 között Sashegyi Oszkár feladata volt. „Széchenyi világának küszöbén" című bevezetőjében Spira György pontosan körülhatárolja a vállalt feladatot. Mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy bár a válogatás a Szépirodalmi Könyvkiadó „Magyar Remekírók" sorozatában jelenik meg, nem szépírói alkotásokat ad közre, sőt nem korlátozódik azokra az írásokra, amelyeket Széchenyi a nyilvánosságnak szánt. így mód nyílott — a naplórészletek mellett — a magánlevelek, hivatalos iratok és a beszédek közlésére is. Ez a bővítés és a még elfogadható terjedelem azt kívánta, hogy Széchenyi terjedelmes publikációiból egyes müveket elhagyjanak. így a Hitel és a Stadium megtalálható a kiadványban, míg a Világ és a Kelet népe nem, mivel utóbbiak — az indokolás szerint — már kifejtett nézetek védelmében készült vitairatok, illetve az utóbbi mellőzhető a Politikai programtöredékek esetén, mivel az az ellenzéket illetően Széchenyi nézeteinek kiérleltebb formáját nyújtja. Ez a meggondolás azonban háttérbe szorult a két döblingi mű: az Önismeret és az Egy pillantás a névtelen „Visszapillantás"-га esetében. Előbbi eredetileg is a kiválasztott művek között volt, hiszen teljes és összefüggő szövege csak most kerül először kiadásra. Ugyanakkor az Egy pillantás — amely hasonló témákkal foglalkozik — publikálása mégis indokoltnak tűnt, hiszen a kortársak a két munka közül csak az utóbbit ismerhették, így mellőzése csorbította volna a képet, amelyet a válogatás nyújtani kívánt arról a hatásról, amelyet Széchenyi nézetei gyakoroltak korára. A szerkesztőnek és munkatársainak másik fontos döntése volt a kronológiai elv alkalmazása, vagyis az az eljárás, amely nem a műfajok szerint, hanem időrendi egymásutánban adja közre a kisebb-nagyobb írásokat, magánleveleket vagy hivatalos beadványokat és naplórészleteket. Az első pillanatban szokatlannak tűnő eljárást az olvasó nemcsak méltányolni kénytelen, de a mozgalmas 1848-as események során véglegesen igazolva látja. így Széchenyit valóban a történelmi eseményekkel való szerves kapcsolatában, a fejleményeket befolyásoló és azok által politikai állásfoglalásában módosításra kényszerülő, de elveihez ragaszkodni kívánó történelmi személyiségként ismerjük meg. Ami a közlés technikai oldalát illeti, az előszó tájékoztat a helyesírás és központozás modernizálásáról, a tagolatlan szövegek (beszédekről készült gyorsírói feljegyzések) bekezdésekre, illetve a döblingi művek fejezetekre osztásáról és az ezzel együttjáró utólagos címadásról. Mindez együttjárt az eredeti szövegek következetes tiszteletben tartásával, vagyis a korábban kiadott művek esetében — ha a kézirat ismert, annak alapján — a szövegromlásokat vagy a szándékos kihagyásokat, az esetleges stilizálásokat megszüntették. A közlés elveiről szóló információkat kiegészíti az I. kötet jegyzeteinek bevezetője, amely megismertet a korábbi Széchenyi-kiadványokkal és tájékoztat arról, hogy milyen szövegek alapján készült a válogatás, illetve a német nyelvű anyagok fordítása. Megismételve a bevezetőben a helyesírás modernizálásáról már mondottakat, közli, hogy a család- és mitológiai neveket a tudományos gyakorlatnak megfelelően használják. Ugyanakkor a modernizálás és egységesítés nem érinti Széchenyi dunántúli nyelvjárásának jellegzetességeit sem a szóhasználat, sem a ragok esetében. A magyar szövegben előforduló idegen szavakat vagy kifejezéseket kurziválják, s ugyanez történt a Széchenyi által kiemelt szövegrészekkel. A magyar szövegben előforduló összefüggő idegen nyelvű részleteket (s ilyen Széchenyi leveleiben gyakran előfordul) fordításban közlik, s akkor ezt ritkított betűk jelzik. Ez az eljárás fordítva is érvényes, vagyis ha az eredetileg németül írott műben magyar szöveg fordul elő. A Napló esetében az 1978-ban Oltványi Ambrus által kiadott válogatás gyakorlatát követik: a szögletes zárójelbe tett három pont jelöli a szerkesz-