Századok – 1993

Történeti irodalom - Széchenyi István válogatott művei I–III (Ism.: Urbán Aladár) III–IV/527

528 TÖRTÉNETI IRODALOM 528 tői kihagyást, míg a szögletes zárójelben lévő három szaggatott vonalka a Tasner Antal, Széchenyi volt titkára által végrehajtott törléseket érzékelteti. Az ismertetett válogatás kritikai kiadás, ami jelentős jegyzetapparátust igényel. A kiadvány szövegmagyarázatai az utalások vagy összefüggések értelmezésére vállalkoznak, valamint arra, hogy a ma már nem használt — vagy más értelmet nyert — kifejezéseket, illetve az idegen szavakat és szerkezeteket, az adott szövegösszefüggésben hordozott értelmét világítsák meg. Ez utóbbiak vonatkozásában kötetenként külön fejezetben ún. szómagyarázatokat is találunk, amelyek az általánosan használt idegen (latin, francia, német, angol) szavakat és kifejezéseket oldja fel, de feltüntet ma már nem használt magyar szavakat és fogalmakat, amelyek magyarázatot igényelnek. (Pl. égény, gamó, gózöny, garas, húszas.) Ezek esetében az olvasóra vár a feladat, hogy ha valaminek a feloldását nem találja az oldalak szerinti szövegmagyarázatban, úgy keresse azt a szómagyarázatok között. (Ezeket nem volt könnyű szétválasztani. így pl. a II. kötetben a lateiner fogalmának első előfordulásakor nincsen szövegmagyarázat, s az nem szerepel a szómagyarázatok között sem. Második előfordulásakor azonban a szövegmagyarázat feloldja a fogalmat.) A már felsoroltakhoz járulnak még a kötetek végén a névmagyarázatok, ami alatt nemcsak a szereplő személyekről szóló információkat kell értenünk, hanem mondai vagy drámai szereplőket, földrajzi fogalmakat vagy éppen kutyaneveket. A személynevek mellett a legfontosabb életrajzi adatokat találjuk, néha értékelő szavak kíséretében. Szerencsés az a megoldás, hogy minden kötet végén szerepelnek az ott szükséges szó- és névmagyarázatok, így a kötetek ebben a vonatkozásban jól forgatható önálló egységet képeznek. Az 1799-1840-es időszakot felölelő I. kötet válogatása Gergely András munkája. Ennek anyaga 1831-ig — a Hitel és a Stadium teljes szövege mellett — Széchenyi szüleihez írott ifjúkori leveleiből, 1818-ban keletkezett keleti útinaplójából, illetve a naplóból kiemelt 1819. évi „Séta a Práterben" c. esszéből, az 1821. évtől válogatott további naplórészletekből, két 1825-ben Metternichhez intézett emlékiratból, az Akadémia számára adott kötelezvényből, szép számmal Wesselényi Miklóshoz, két Berzsenyihez, egy-egy Reviczky Ádám kancellárhoz illetve Andrássy Györgyhöz intézett levélből áll. Ezek írója a még helyét kereső Széchenyi, aki úgy véli néha, hogy megelőzte korát, s el-elvágyik Amerikába. Bár ez a gondolat korán jelentkezik a naplóban, főleg akkor erősödik fel, amikor megjelenik Széchenyi életében Crescence, a férjes asszony. Bár az 1830-as aldunai hajóút már a megtalált feladatot érzékelteti, de ekkoriban még úgy érzi — harmincnyolc évesen —, hogy elpuskázta az életét, s azon kesereg, hogy cím nélkül semmi az ember. 1832-től megváltozik Széchenyi helyzete és tevékenysége, — hangsúlyozza a válogatás. Beszédek az 1832-36-os országgyűlésen (köztük a magyar nyelv ügyében 1835 novemberébe"), növekvő számú hivatalos levelek, gyengülő kapcsolat Wesselényivel, a Pesti por és sár c. 1834-36-ban ín tt munka részletei, az időrendbe illesztett naplórészletek és végül az 1830-1858 között keletkezett hét végrendelet, ezek fejezik be az I. kötet anyagát. A naplórészletek az 1832-es nyugat-európai és Anglia útról, az 1837-es pesti árvízről számolnak be, valamint a Világ, a Stadium megírásáról, a Lánchíd és a dunai hajózás körüli gondokról, az időszak két országgyűlésének eseményeiről. A magánélet szférájában Crescence megözvegyülése, 1836 februári házasságuk, 1837-ben Béla, 1839-ben Ödön fiának születése. (Csak az utóbbi esemény szerepel a naplóválogatások között, nyilván azért, mert a Béla születési ideje körüli egyéb feljegyzések érdektelenek.) A II. kötet 1841-1860. évi időhatára a válogatás mindhárom munkatársának adott feladatot. A Gergely András által összeállított 1841-1847 közötti rész az 1842-ben elmondott, „A magyar akadémia körül" címet viselő nagy beszéd és az 1846-47-ben készült Politikai programtóredékek tagolják. Az 1842. évet megelőző írások a Deák Ferenchez 1841. február l-jén írott ismert levéllel kezdődnek, amelyben Széchenyi felháborodottan tiltakozik Kossuth Pesti Hírlapjának „szünet nélküli dorongolása" miatt. Itt találunk még egy az Itáliában tartózkodó Mészáros Lázárhoz 1841 decemberében intézett levelet, amelyben a hengermalom felállításához szükséges információkat köszönte meg Széchenyi, s egy ugyancsak ekkoriban Batthyány Lajosnéhoz intézett kissé érdes köszönőlevelet, amelyben kifejti, hogy nem István vértanú ünnepekor tartja nevenapját... A csatlakozó naplórészletek a Kelet népe megírásának gondjaival, a megélénkülő politikai élettel, a közelgő országgyűlés előkészületeivel foglalkoznak. Az 1842-46 során keletkezett rövidebb szövegek között találjuk Széchenyinek a felsőtáblán tartott két beszédét: az évenkénti országgyűlésről és a közteherviselésről, továbbá az Üdvlelde c. írás egy részletét, a Jelenkorban megjelent három cikket („Egy kis fővárosi pletyka", „Egy álom", „Kibékülés"), két Kossuthnak, két Tasner Antalnak, egy-egy Wesselényi Miklósnak és Széchenyi Pálnak írott levelet. A naplórészletek 1844-ben kezdődnek, amikor a januárban írt „Kibékülés" c. írásában így látta a politikai erővonalak által meghatározott helyzetét: „a bevett definíció szerint azelőtt az oppozíciónak valék tagja, most pedig nem vagyok az". Ezek a naplójegyzetek a Védegylet, a középponti vasút, a fiumei kikötő építésének