Századok – 1993
Történeti irodalom - Szeged története (Kronológia a kezdetektől 1944-ig) (Ism.: Szabó Dániel) III–IV/525
526 TÖRTÉNETI IRODALOM 526 Példaként vessük össze a már említett Magyarország történeti kronológiáját és az ismertetett kötetet. Az előzőben 1444-ben két szegedi vonatkozású adat van, s természetesen ezek megtalálhatóak a szegedi kronológiában is: Magyarország történeti kronológiája: "1444 augusztus 1. körül I. Ulászló és a magyar országnagyok Szegeden elfogadják a török követek által előterjesztett békepontokat. Ezek értelmében a szultán - a szerződés ratifikálásától számított nyolc napon belül - átadja Brankovics György despotának Szerbiát 24 várral (köztük Szendrővel, Galambóccal és Novo Brdóval), a magyar királynak 100 000 arany hadisarcot fizet, és háború esetén 30 000 fegyverest bocsát a rendelkezésére. A foglyokat mindkét részről szabadon bocsájtják." Ugyanez a szegedi kronológiában:"augusztus 4.1.Ulászló király és az országnagyok Szegeden elfogadják az I. Murád szultán követei által előterjesztett békepontokat." A másik adat az országos kronológiában: "augusztus 15.1. Ulászló - Hunyadi János erdélyi vajdával és más országnagyokkal együtt - Szegeden újból esküt tesz Cesarini bíboros pápai követnek, hogy a tervezett hadjáratot minden körülmények között megindítja, tekintet nélkül arra, hogy a szultánnal megköti-e a békét vagy sem." A szegedi kronológia erről:"aug.4. I. Ulászló király Hunyadi Jánossal és más országnagyokkal Szegeden újból esküt tesz arra, hogy a tervezett törökellenes hadjáratot megindítja." A szegedi munka tehát szűkszavúbb, az olvasónak újabb és újabb segédkönyvekhez, feldolgozásokhoz kell nyúlnia, hogy a történelem folyamát megérthesse. Dehát az adott események bár Szegeden történtek, nem szegedi jelentőségűek, a város számára egyedileg valószínűleg fontosabb a csak a szegedi kötetben található adat: "aug. Cesarini Julián az obszervánsoknak ítéli a szegedi ferences kolostort." A Szegeden történt országos események mellett felmerül az is, hogy mit ismerhet meg az olvasó Szegedről olyan országos akciók kapcsán, mint a népszámlálás: a kötet szerzői és szerkesztője a népszámlálások kapcsán is az ösztövér megoldást választották. Megtudjuk a népszámlásokból, hogy hány polgári lakosa volt a városnak, de semmit ezek foglalkozási, vallási, iskolázottsági, stb. összetételéről: ez természetesen nem esemény, de talán jobban elhelyezheti az olvasó az eseményeket, ha a város ilyen dátumhoz köthető "peremfeltételeit" is ismeri. Továbbra is a mi az adat, vagy mennyire kifejtett adat kérdésnél maradva, a recenzens nem állhatja meg, hogy saját kutatási területének ábrázolását keresse a szép kivitelű kis kötetben: miként szerepelnek itt a képviselőválasztások? Minden országgyűlési választásról beszámolnak a szerzők az általánosokról és az időköziekről is. Megadják a győztes politikus nevét, pártállását és az általa kapott szavazatok számát is. Úgy vélem, hogy az adott adatközlés vagy túl szikár, vagy túl bőbeszédű. A kapott szavazatok száma nem értelmezhető a szavazójogosultak, és/vagy a ténylegesen szavazók száma nélkül. Vegyük példának a Széli Kálmán-féle 1901-es választást: a kronológiából megtudjuk, hogy az első kerületben dr. Lázár György szabadelvű politikus 795 szavazattal, a II. kerületben dr.Polczner Jenő függetlenségi politikus 1016 szavazattal lett képviselő. Vegyük Lázár 795 szavazatát, vajh miként értelmezhető ez, ha nem tudjuk, hogy a kerületben leadott szavazatok közel 76%-át (a szavazójogosultak 33%-át) képviseli. Jobb lett volna a százalékot megadni, ha az ellenjelölt(ek)re és adataikra (Becsey Károly Kossuth párti 253 szavazat Wlassics Gyula szabadelvű 1 szavazat) már nem jutott hely. Ugyanez igaz a II. kerületre: a város története szempontjából nem érdektelen, hogy itt Polczner a leadott szavazatok közel 82%-át szerezte meg, annak ellenére, hogy egyik ellenjelöltje párttársa Lipkay Kálmán volt. Az nyilvánvaló, hogy az adott kifogások többsége egy más kronológiakészítési koncepcióból fakad, s egy munkát alapvetően saját célkitűzéseihez lehet és kell mérni. A Szeged története című kronológia jól használható kézikönyv, a városra vonatkozó legfontosabb adatok megtalálhatóak benne, az országos jelentőségűektől kezdve a helyiekig, ha a recenzens néha úgy érzi, hogy nem lehetett adatokat összevonni (mint például a Károlyi kormány Aradról Szegedre költözése és újjáalakulása), vagy hogy több adatot lehetett volna hozni akár például a helyi egyletekről, akár az 1919-es ellenforradalmi hadsereg helyi dicséretesnek éppen nem nevezhető akcióiról, akkor talán arról feledkezik meg, hogy nem monográfiát, nem szintézist, csak az érdeklődőket további informálódásra felhívó, s abban eligazító kronológiát tart a kezében. Szabó Dániel.
