Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

514 GÁNGÓ GÁBOR Ki a francia forradalom magyarázatát kivánja, ne a szabadság s egyenlőségi eszmék természetes irányában, ne a francia nép akaratában, a monarchia barátjainak gyengeségében, vagy ellenei ügyességében és ravaszságában keresse azt. — A Francia forradalomnak magyarázata a coalitioban fekszik. — Mikor Francia ország határai idegen seregek által megtámadtattak, az alkotmánynak a király által történt megerősítése kényszeritetnek mondatott, s a Francia nép a francia király nevében megtámadtatott, a hatalom a monarchia barátjainak kezéből kisikamlott [228 v] s az egy szó: a haza veszélyben van, minden okoskodásnak véget vetve, azokat kik a haza megvédésére a legenergicusabb eszközöket ajánlák, korlátlan hatalommal ruházott fel. — A Braunsweigi hercegnek manifestuma az mi által Danton s Robespierre Francia ország urainak kiáltattak ki; nála nélkül a septemberi napok s a nyaktiló politicája lehetetlenek valának Franciaországban. A becsület érző többség soha nem tűrte volna hogy a hon történet könyvei illy ocsmány tettekkel ferditessenek el, ha a gondolat által nem tartatik visza hogy az ellenség előtt azokat megtámadva kik — bár mik voltak vétkei a hazát védelmezék — nemzetén árulást követ el. — Magyarországban a gyenge párt melly a törvényhozásnak túlzó balját képezé kevés holnap után szinte a dolgok élére állt. De nem volt e magyarországnak hasonló helyzete? nem pusztítottak e a Szerbek az ország déli tartományaiban, nem állitá e fel Horvátország fenyegetve seregeit az ország határain, s nem történt e mind ez királyi zászlók, s a birodalom iránti hűség cime alatt? Minden mit a ministerium a béke helyre állítására tett sikeretlennek mutatkozott. A nagy fáradsággal kieszközlött királyi kéziratok nem tettek semmi hatást, a rendes védelmi eszközök, az ország oltalmára elégteleneknek mutatkoztak, s bá- [229 r] mulhatjuk e, ha azon párt melly ezt előre mondá, s a ministerium részéről hatalyosabb fellépést követelt igazolva a történetek által mindég több bé folyásra emelkedett; mig végre az Austriai ministerium által kiadott emlékirat, mellyben a magyar ministeriumnak eljárása az öszves birodalom érdekeivel, öszveegyezhetetlennek, az utolsó magyar törvények [229 v] ollyanoknak mondatnak mellyeknek szentesítésére a magyar király mint egyszersmint Austriai császár nem vala jogosítva, s az ehhez mellékelt királyi kézirat melly kinyilatkoztatja: hogy ö felsége Austriai ministeriuma nézetétől helybe hagyását nem tagadhatja meg. — Illy nyilatkozat a magyar ministeriumnak hivatala további folytatását lehetetlené téve, — sa kormány helyét üressen hagyva azt azoknak engedé át, kik azt megragadni elég bátrak, s az országot a törvényesség ösvényéről leszoritá. Nem szándékom sem azt mi később történt, sem a törvényhozásnak elébbi eljárását védelmezni. — Az utolsó törvények a Magyarország s a birodalom többi részei között fenforgó viszonyokat nem hozták tisztába, s a törvényhozásnak vala feladása hogy a létező hiányt potolja. — [230 r] Főkép a birodalmi status adósság vala az mellynek milly részbeni felvállalása iránt magyarországnak nyilatkoznia kellett, nem szorosan a jog hanem a méltányosságot tartva szemünk előtt melly népek közötti viszonyok elrendezésében mindég a politicák legjobbika. A törvényhozás elmulasztá ezen kötelességét[.] — A törvényhozás mind az olasz mind a német ügyek tárgyalásánál, nem mutatott sympathiát a birodalom egysége mellett. — Nem késértette meg mind azt mit a nemzetiségi főkép a Horvát surlodások kiegyenlítésére tehetett volna; egy szóval a törvényhozás nem felelt meg nehéz feladásának, és én megengedem hogy ha a törvényhozás máskép jár el, talán Magyarország sem a Hor-