Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

KIADATLAN EÖTVÖS-KÉZIRATOK 1848-49-BÓL 515 vátok sem mások által nyilván, s alatomban nem támadtatik meg; megengedem hogy a ministerium, magában egyenetlen, a roppant többséggel mellyel a törvényhozásnál birt a rend érdekében élni nem tudott. Megengedem hogy azon párt melly már az országgyűlés kezdetével a dolgoknak erőszakos kifejlődését oh^jtá nagy ügyességgel, s főkép rendkívüli cinismussal válsztá eszközeit s ebben már kezdettől azon férfiú által segitetett, ki az országban legtöbb népszerűséggel birva, s az ország pénz erejét kezelve, e pártnak mérlegébe nehezen nyomot, mind ezt megengedem[;] állitásom csak az: hogy bár mik voltak a törvényhozás és a ministerium által elkövetett hibák, bár milly ügyes eszközökkel élt a forradalmi párt; bár mi óriási volt Kossuth Lajosnak népszerűsége, elragadó szonoklata és rendkívüliek tehetségei [230 v] soha azért Magyarország forradalomba nem sodortatott volna, ha külső megtámadás által magát önvédelemre kényszerítve nem látja és hasonló helyzetben minő az vala mellyben Francia ország 791ben állt, az az fegyveresen megtámadva királya nevében, magát azon útnak követésére feljogosítva söt kényszerítve nem érzi, melly Franciaországot akkor a külföldnek meghódításától megmenté. A történteknek ezen magyarázatával valószínűleg nem fog senki megelégedni. Valamint győzelem után a diadalmi szekérre egyet ültetnek ugy ha valamelly népet azon catastrophoknak egyike érte melly jólétét évekre megsemmisité a felelet teher egynek válaira rakatik, azon külömbséggel: hogy midőn a diadal menetnél az ocsárlok serege soha nem hibázik melly a triumphatort a capitolra követi, akkor midőn egy emberre milioknak átka nehezedik, egy könyörületes szozatot nem hallunk többnyire melly bűnének súlyát való mértékére reducálná. — Anyira szokásá vált mindent mi az utolsó időben történt kizárólag Kossuth Lajosnak tulajdonítani; hogy az ki a közvéleménytől eltér, és a történteket inkább a dolgok mint egyes ember hatalmának tulajdonítja, részrehajlással vádoltatik azok által is kik bennek a dicsőség legnagyobbikát, azok által is kik benne csak undok bűnt látnak.