Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

KOSSUTH ÉS GÖRGEY 1848 ÓSZÉN 47 jellegű, vagy politikai eszmefuttatás egyaránt — cím helyett az írás dátumával indult. A Kossuth Hírlapja szeptember 16-i száma „Pest, sept. 14." megjelölésű, aláírás nélküli lapkezdő cikke tulajdonképpen áttekintő helyzetértékelés azt követően, hogy Batthyány ismét elvállalta a miniszterelnökséget. A veszélyre figyelmeztet, méltányolja Kossuth és Szemere egynapos miniszterségét, majd a katonai helyzetet tekinti át. A részleteket mellőzve, csak a váci és a szolnoki nemzetőri táborra vonatkozó kitételt érdemes idézni. ,A váci táborban — írja a magát meg nem nevező szerző — Ivánka őrnagynak már közel négy ezer embere van. Szolnokon a derék Görgey őrnagy fogcsikorgatva várja, hogy a tiszai megyék gyorsabban küldjék seregeiket." A cikk írója még buzdít is, amikor megkérdezi: mi történik a Tiszánál? S eltűrik, hogy a dunántúli magyar gyorsabb legyen náluk? Az írás fontos kérdéssel foglalkozik. Befejező gondolatsora méltányolja Batthyány bátorságát, hogy elvállalta az újbóli kormányalakítást, de figyelmezteti is, hogy nem késlekedhet, mert a nemzet nem tűrné, ha a bécsi kamarilla „halogatást akarna játszani". Ilyen nagysúlyú megállapításokat Kossuth lapja az ő tudta nélkül nem tehetett, főleg akkor nem, amikor az új politikai helyzetet értékeli és tolmácsolja a kormányon kívüli, aktív szerepre készülő Kossuth véleményét. (A volt pénzügy-I miniszter szeptember 14-én adta át hivatalosan tárcáját.) Későbbi vizsgálatok dolga, hogy eldöntse: maga Kossuth írta-e a cikket. Az azonban nagyon valószínű, hogy aki 1 ,fogcsikorgatva várakozó" derék őrnagyról írt, vagy ezt a kitételt a szövegbe, beiktatta, annak közvetlen információi voltak Görgey ingerült türelmetlenségéről. Mivel augusztusban Görgey István ebben a lapban publikálta tábori élményeit, nem tarthatjuk kizártnak, hogy Bajza József szerkesztő ismerte a Görgeyeket, s Artúr ezek; ben a napokban neki mondta el, hogy — ellentétben a szerencsés Ivánkával — ő milyen méltatlan helyzetbe került. Egy bizonyos: amikor Görgey szeptember 22-én életjelet akart adni magáról, s meg akarta köszönni az érintett hatóságoknak az egyébként soványka eredményt (Szeged 242 egyenruhás és felfegyverzett önkéntesét és Kassa 15 felszerelt tüzérét), akkor ezt nem a hivatalos Közlöny, hanem a Kossuth Hírlapja hasábjain tette.15 Görgeyről tehát szeptember 16-án ejtett szót a Kossuth Hírlapja, amikor az őrnagy előtte való napon már visszatért Szolnokra. Itt várta Batthyány szeptember 13-i rendelete, amelyet Görgey 15-én válaszolt meg. Hivatkozva arra, amit már élőszóval elmondott, megismételte: „miszerint e pillanatban képtelen vagyok ellenség elébe indulni, azon egyszerű oknál fogva, mivel seregem még nincs..." (Csak a szegedi 242 önkéntes érkezett meg, a hevesiek a hó végén várhatóak, a jászkunok 23-án indulnak — jelenti.) Csak szeptember végére ígéri, hogy seregét meg tudja szervezni, s kéri, hogy addig „szervezési állomásáról" ne kelljen kiindulnia, míg az ellenség elé becsülettel nem állhat ki, mert különben nem vállalhatja a felelősséget. Mivel ezekben a napokban Ivánka helyén a miniszterelnök mellett Szabó Imre százados, Görgey barátja és későbbi bizalmasa dolgozott, az engedély gyorsan megszületett. Batthyány szeptember 16-i válasza szerint Görgey mindaddig maradhat, amíg „a vezérlete alá rendelt önkéntes honvéd nemzetőrök Szolnokra számosabban öszvegyülni nem fognak".16 Időközben István nádor elvállalta a horvát inváziós erőkkel szemben szervezett sereg vezérletét. Ezért Batthyány szeptember 19-én sürgette Görgeyn a létszámje-