Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

46 URBÁN ALADÁR lemondásának, továbbá Kossuth és Szemere ideiglenes kormányzati megbízásának hírét. Nagy valószínűség szerint nem tudhatott arról, hogy Batthyány a nádor kérésére ismét elvállalta a miniszterelnökséget, hiszen arra csak 12-én az esti órákban került sor. Az azonban elképzelhető, hogy Görgey hadnagy visszaindulása előtt már értesült arról, hogy előző napon Jellasics megtámadta az országot. Bármiként is volt, Görgey Artúr másnap, szeptember 13-án — feltehetően a kora reggeli vonattal — beutazott Pestre. A miniszterelnöki irodát megkeresve értesült arról, hogy Batthyány ismét átvette a kormányt, s megkezdődtek a készületek, hogy az előnyomuló horvát sereg megállítására Veszprémnél katonai erőt vonjanak össze. Görgey megtudta azt is — magától Batthyánytól —, hogy a Pápán és Vácott gyülekező önkéntesek mellett a szolnoki sereget is Veszprémbe rendelik. Az ambiciózus őrnagynak feltehetően igen rosszul eshetett megvallania, hogy valójában nincs is serege. (Az első 242 ember aznap, Görgey távollétében érkezett Szegedről Szolnokra.) A Görgey által megjósolt „hosszú háború" tehát megkezdődött. A kapcsolat ezek után az örökös tartományokkal is rövidesen megromlik, így a lőkupakgyár felállítása, s az ottani alkalmazás lehetősége nyilvánvalóan szertefoszlott. Szakképzettségének tehát csak egyik oldalát: a katonai tudja értékesíteni a nyilvánvalóan gyorsan kibontakozó háborúban. Abban a háborúban, amelyben nem Batthyányra, hanem — ezt sugallja a főváros közvéleménye is — a néphez forduló Kossuth Lajosra vár a politikai vezetőszerepe. Ilyesféle gondolatok szülhették azt a Kossuthnak sietve, irónnal írott levelet, amelyben Görgey — személyesen „alkalmatlankodni nem akarván" — tájékoztatta őt, hogy Batthyánynál járt ágyúlőszerért, s egyben beszámolt a miniszterelnöknek, hogy emberei még nincsenek. Közli, hogy már elment Szolnokra egy rendelet, amely őt harmadnapra a fővárosba rendeli. О azonban nem jön, hogy „félbe ne szakadjon", amibe fogott. Majd így fejezi be levelét: „Csak akkor jönnék el onnan, — de akkor haladéktalanul —, ha Méltóságod ide, vagy akár hova rendel; életre-halálra kész embere, Görgei őrnagy."14

(Kiemelés az eredetiben.) Nem túlozzuk el ennek a levélnek a jelentőségét, ha feltételezzük, hogy a fegyelmezett, hangulatoktól nehezen befolyásolható Görgey ezzel a levéllel kötelezte el magát Kossuth — és Kossuth politikája — mellett. Kossuth ekkor nem miniszter, így fokozottan kellett hogy értékelje az őrnagy hűségnyilatkozatát. Görgey ugyanis nem mondott kevesebben, mint azt, hogy Batthyány rendeletének nem tesz eleget — hiszen nincsenek emberei —, de ha Kossuth hívja, úgy haladéktalanul jön és rendelkezésére bocsátja katonai tudását. Ez az eddigi elhanyagolt levél érteti meg Kossuth Görgey felé forduló figyelmét. Ez a hűségnyilatkozat, az önvédelmi harc következetes — és a Zichy-ügy kapcsán mondhatjuk: forradalmi - vállalása eredményezi azt, hogy Kossuth a levelet követően egy hónapon belül már a tábornoksággal kínálja meg Görgeyt. Igaz, egyelőre csak titokban... Görgey szeptember 13-15. között tartózkodott Pesten - bár előbbi levelének utóiratában azt jelezte, hogy másnap reggel tér vissza Szolnokra. Mivel egyidejűleg megadta felesége Bálvány utcai lakásának címét, Kossuth számára elérhető volt. Nem tudjuk, hogy ekkor találkoztak-e. Az azonban igen érdekes véletlen volna, hogy Kossuth Hírlapja minden beavatkozás nélkül ezt követően hívja fel a figyelmet Görgeyre. (Eddig csak Ivánka váci táboráról voltak érdemi hírek a sajtóban.) Az 1848-as lapok „vezércikkei" a legritkább esetben kaptak címet. Helyette a cikk — beszámoló