Századok – 1993
Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486
492 GÁNGÓ GÁBOR bewerkstelligen seyn." A hivatalos közleményt, mely szerint Windisch-Grätz kardcsapás nélkül bevonult Budára, jan. 10-én ismerteti a lap, másnap pedig hírt ad a császárváros felszabadult hangulatáról: „Feldmarschal Fürst Windisch-Grätz ist am 5 d. Mittags an der Spitze der к. k. Truppen ohne Schwertstreich in Ofen und Pesth eingezogen"; „Im ganzen ist die Physiognomie der Kaiserstadt in Folge der Besetzung von Pesth eine ungemein heitere [...]". E hírek alapján a Münchenben idózó Eötvös joggal vélhette, hogy a magyarországi forradalom teljes leverése — „pacifikálása" — megtörtént, s leírhatta a befejezett tényt rögzítő mondatot: „a hadsereg vitézsége megtartá az anyagot mellyböl a monarchia állt". Ha Eötvös értékelését a hadi események januári állására alapozta, akkor valószínű, hogy a Müncheni vázlat e sorait közvetlenül Pest-Buda bevétele után írta le. Ugyanis az Allgemeine Zeitung az eufóriás hangulat elmúltával már óvatosabb hangot üt meg. Buda bevételével a hadjárat nem ért véget; ha elmenekült is, magyar hadsereg még létezik: „Mit Buda-Pesth in unseren Händen ist zwar der Feldzug noch nicht beendet, áenn wenn auch überall geschlagen, oder vielmehr davongelaufen, existirt eine ungarische Armee immer noch [...]"15 Ennek alapján az Eötvös által megadott keletkezési idő — kis rátartással — még elfogadható lenne. Azonban vannak a Müncheni vázlatban egyéb zavarba ejtő eszmefuttatások is. Különös, hogy Eötvös a Müncheni vázlatban már tudja, hogy „a [francia] forradalom kitűzött célját nem érte el", ugyanakkor ez a felismerésül francia forradalom történetéből — melyet Trefort szerint 1850 tavaszán írt1 6 — még teljességgel hiányzik! Ugyancsak elgondolkodtató, hogy Eötvös a Müncheni vázlatban a 19. század európai fejlődésének fő irányát Guizot-nak egy 1850-es röpiratában foglaltakhoz hasonlóan ítéli, sőt, fogalmazza meg. A Pourqoui la révolution dAngleterre a-t-elle réussi? [Miért sikerült az angliai forradalom?] című művét, melyet Eötvös bizonyosan olvasott17 , a következő gondolatok vezetik be: „Franciaország hatvan éve lépett rá, Európa pedig tegnap lendült neki annak az útnak, amelyet Anglia nyitott meg. Azt szeretném elmondani, hogy mi okozta azt a tartós sikert, amelyet Franciaország és Európa mindmáig hiába keresnek." („La France est entrée, il y a soixante ans, et ГЕигоре se précipitait hier dans les voies que l'Angleterre est ouvertes. Je voudrais dire quelles causes ont donné [...] le solide succès que la France et l'Europe poursuivent jusqu'ici vainement".) Eötvösnél a pedig ez olvasható: „Egy fél század mult, miolta a szabadság s egyenlőség eszméjének realisatioja megkésértetett, azolta ez azon irány mellyben az Európai nemzetek haladnak".18 Továbbá különös, hogy a vázlatban már benne van az Uralkodó eszmék alapjául szolgáló eszmei triász — „szabadság egyenlőség, nemzetiség" (7. recto) — sőt, azokat Eötvös definiálja, és segítségükkel eljut egészen az Uralkodó eszmékben kifejtett végkövetkeztetésekig is. Köztudott, hogy ehhez az általa formulázott eszmerendszerhez Eötvös később is öntudatosan ragaszkodott, felhasználta azt több későbbi nagyobb tanulmány — A felelet báró Kemény Gábor néhány szavára báró Eötvös Józseftől és Л nemzetiségi kérdés — kiindulási pontjaként. Amennyiben elfogadjuk а Müncheni vázlat keletkezési idejének 1848 végét, akkor nehéz magyarázatot találni arra, miért hiányzik ez a jelentős elméleti eredmény későbbi művekből? Az Uralkodó eszmék kéziratos, töredékes „ősváltozata", amely minden valószínűség szerint 1849. nyarán íródott, kétségtelenül kidolgozatlanabb eszmei alapokon
