Századok – 1993
Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486
KIADATLAN EÖTVÖS-KÉZIRATOK 1848-49-BÓL 493 áll. A vizsgálat tárgyául ott kitűzött „szabadság és rend" a korabeli közélet mindennapos kifejezése volt: Pulszky Ferenc 1845-ben egy cikkében, amely a Jelenkor-han jelent meg, már együtt említi e két fogalmat. A 'Szabadság az ó és új kor fogalma szerint' címet viselő írás bevezető sorai szerint „Vannak szavak, mellyeket politikai discussiökban mindenki ajkairól penget, s mindenki máskép értelmez, illyen különösen a szabadság [...]. Ne csodálkozzunk azonban, ha ezen szó fogalma iránt olly különbözők a nézetek, ha azt ez a renddel hozza ellentétbe, midőn amaz a renddel azonosítja [...]"19 . A szabadság és rend viszonyát Pulszky nem részletezi: cikkének további részét — amint az Eötvösnek a Pesti Hírlapban megjelent válaszából2 0 is ismeretes — a címben megadott kérdésnek szenteli. Eötvös a „szabadság" és „rend" fogalmának meghatározásában azért messzebbre jut: a Reform a következőket mondja erről: „Alkotmányos országban minden célszerű haladás szükséges feltételei: a) jól rendezett törvényhozás [...]; b) rend; c) valódi szabadság". Alább kiderül, hogy a szabadság alatt elsősorban az egyéni szabadságot érti, amelynek „legfőbb biztosítéka a bírói hatóság célszerű elrendezésében fekszik", a rend pedig a visszaélések és rendbontás nélküli „jól elrendezett közigazgatás" - vagyis a rendi állam vármegyéiben létező állapotok ellentéte. A kettő viszonyáról szólva még hozzáteszi: „Mennyi látszó rendetlenséget találunk Amerika közigazgatásában, s mely nemzet halad oly óriási lépésekkel, mint éppen az, világos tanúságul, hogy minden kifejlődésnek első kelléke a szabadság, s oly rend, mely ezt szerfölött megszorítja, inkább nemzetek átkának, mint áldásának nevezhető. [...] A szabadságot minden lehető kifejlődés első kellékének tartom én is; azonban, valamint a rendnek egy bizonyos maximuma van, mely a szabadsággal meg nem fér: úgy van egy minimuma is, mely nélkül, én legalább, szabadságot képzelni nem tudok. [...] Azon állítás, hogy a szabadság s rend egymást föltételezik, azokhoz tartozik, melyeket elméletben senki nem tagad, gyakorlatban igen sokan ignorálnak."21 Ezek szerint az „ősváltozatban" célként kitűzött, bár ott pontosabban nem definiált „Freiheit und Ordnung" annak a jele, hogy Eötvös abban a műben a forradalmak utáni kor kérdéseit még jellegzetesen reformkori fogalomkészlet segítségével kísérelte volna meg leírni. Ezen túlmenően, mint köztudott, a „szabadság, egyenlőség, nemzetiség" eszméje hiányzik az Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúságáról írott, 1850-ben megjelenő röpiratából is. E tényre e helyütt csak emlékeztethetem az olvasót; a kéziratoknak a kiadott művek felőli vizsgálata e bevezető kereteit meghaladná. A Müncheni vázlatra vonatkozó megválaszolatlan kérdéseknek a talányos eszmei „koraérettséggel" korántsincs vége. Nem tisztázott például az sem, hogy ez a kézirat, amelyet Sőtcr István egy el nem készült könyv tervének tart2 2 , és amelyet azóta Vázlatnak nevez az irodalom, valóban kidolgozandó műnek a vázlata-e, és ha igen, mifélének? A nagy számmal fönnmaradt egyéb Eötvös-vázlatok — melyek közül közismert a művelődéstörténeti szintézisé2 3 — közös jellemzője a pontos taxonómia: a vázlat a könyvekre, fejezetekre bontott kerete.t foglalja magában. Ezzel szemben a Müncheni vázlat 1-18-ig számozott, fejezet- vagy egyéb megjelölés nélküli, hosszabb-rövidebb szövegrészből áll. Nincs arra utaló jel, hogy a vázlat egy majdan elkészítendő műhöz készült volna. Ám akár igen, akár nem, nem világos, hogy miért másolt át Eötvös hosszú részeket más kéziratokból? Ugyanakkor miért maradt címszóban több olyan tárgy, amely sehol másutt nincs kifejtve: „Thronbeszéd. Kossuth
