Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

KIADATLAN EÖTVÖS-KÉZIRATOK 1848-49-BÓL 487 nyitja, hogy családjával rendszeresen tartotta a kapcsolatot2

, de e szövegek egyelőre lappanganak, és egyébként sem valószínű, hogy bennük részletes munkabeszámolókat olvashatnánk. Ugyanígy kevéssé igazítanak el a kortársak, barátok után fennmaradt dokumentumok vagy az általuk írott visszaemlékezések. E forrásokat a szakirodalom már igen gondosan elemezte. Itt talán elegendő emlékeztetni arra, hogy Trefort Ágoston leveleiből inkább csak az 1848. szeptember végi elutazás izgalmaira derül fény3

, a másik közeli munkatárs, barát, Csengery Antal pedig csak 1850 végétől kapcsolódik be az Uralkodó eszmék kiadásának munkálataiba.4 Mindebből az következik, hogy a művek keletkezési idejének megállapításához nagymértékben támaszkodni kell azokra az adatokra, amelyek magukból a szövegekből vonhatók el. Az egyes kéziratok formai és tartalmi egyezéseinek, különbségeinek összevetésével felállítható egy relatív kronológia, amely — tekintve, hogy viszonylag rövid, mintegy másfél évnyi időtartamról van szó — az esetleges további adatok előkerüléséig többé-kevésbé megnyugtatóan megválaszolja az Uralkodó eszmék előtti kiadatlan müvek genezisének kérdését. A jelenleg ismert kéziratok közül minden bizonnyal az keletkezett legkorábban, amelynek jelentősen megrövidített változata megjelent 1848. dec. 7-én az augsburgi Allgemeine Zeitungban 'Die Rechtsfrage' [A jogi kérdés] címmel. A cikkhez Eötvös az augusztus 31-i osztrák minisztertanácsi emlékirat közzététele után kezdett hozzá (hiszen javarészt az abban foglaltakra reflektál), és november 27-e előtt be kellett fejeznie: e napról keltezi azt a kísérő levelet, amelyhez mellékelve küldi cikkét az újság kiadójának, August Cottának. Az anonim írás szerzőségét — többek között éppen ennek a levélnek az alapján — Gergely András állapította meg; egyben ismertette közleményében magát a dokumentumot, valamint a kérdéses cikket is.5 Ugyanő, figyelembe véve az európai politika alakulását, a 'Rechtsfrage' keletkezésének idejét november második felére teszi: „Nem véletlen — írja —, hogy Eötvös november végén aktivizálódott. [...] November 16-án lépett a Kremsierbe száműzött osztrák parlament nyilvánossága elé az új, Schwarzenberg-féle kormány, amely [...] első pillanatra hihetővé tette az alkotmányosság vállalásáról kijelentett szavakat (bár afelől nem hagytak kétséget, hogy Magyarországot fegyverrel hódítják vissza). Eötvös számára, ha mégoly halvány formában is, felcsillant a remény: Ausztria esetleg — a német egység előnyeiért cserébe, illetve a magyarok ellenállása folytán — visszatér a perszonáluniós megoldáshoz."6 Gergely András értékes írásához egy jövőbeni teljes szövegközlés szólhat érdemben hozzá: mindenesetre az előkerült kézirat már ránézésre, illetve első olvasásra jobb megvilágításba helyez néhány olyan adalékot, amelyek eddig nem voltak tényekkel kellően alátámasztva. Mint ismeretes, Eötvös 1848 októberében azt írja Szalaynak, hogy „tudod, Trefort tökéletesen ír németül, én magam is, ha Treff dolgozataimat átjavítja, bátran léphetek fel [...]"7

. Nos, a 'Rechtsfrage' kéziratán valóban ott vannak Trefort nyelvhelyességi, stiláris javításai, sőt nem egyszer több mondatnyi terjedelmű átfogalmazásai. Másfelől a Cottához írt levél bizonyos cikksorozat írásának szándékára való utalással kezdődik: „Es war meine Absicht, in einer fortlaufenden Reihe von Artikeln, die gegenwärtigen Verhältnisse Ungarns zu besprechen."8 A kéziratból kiviláglik, hogy a 'Rechtsfrage' eredetileg valóban sorozatnak készült: az egyes tervezett közlések római számokkal vannak jelölve. A „IV"-essel jelzett rész végén utalás is van „a következő írásra", jelezve,