Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

488 GÁNGÓ GÁBOR hogy folytatásos cikkről van szó: „[über die] an Ungarn geschickte Staatsschrift [...] wir uns in unseren nächsten Schreiben einige Bemerkungen erlauben werden."9 Jelenlegi ismereteink alapján tehát feltételezhetünk egy, a most előkerült kéziraton alapuló „meghúzott", tisztázott változatot, amelyet Eötvös a levélhez mellékelve elküldött. Mivel a kéziratban előfordulnak át nem húzott, de a cikkben már nem szereplő szövegrészek is, minden valószínűség szerint az írást a kiadó a maga szempontjai szerint tovább kurtította. A következő teijedelmesebb írás, melybe Eötvös belefogott, valószínűleg Az 1848iki forradalom története volt. Azt, hogy az Allgemeine Zeitung-beli cikkhez képest később keletkezett, az mutatja, hogy az emlékiratról higgadtabban, megfontoltabban szól, túljutva az első megdöbbenésen. A 'Rechtsfrage' nem kevés túlzással még azt állítja, hogy „aligha volt hivatalos irat, amely valamely, az egyetemes történet szempontjából fontosabb esemény fejlődésére nagyobb hatást gyakorolt, mint ez az emlékirat, amelyet az osztrák kormány nevében a magyar vezetéshez intéztek". („Es mag kaum je ein officielles Document gegeben haben welches auf die Entwicklung welthistorisch wichtiger Ereignisse einen größern Einfluß ausgeübt als die im Namen des österreichischen Ministeriums an die Regierung Ungarns gerichtete letzte Staatsschrift"10). Az 1848iki forradalom története már nem tartalmaz világméretekben való összehasonlítást; a fogalmazás során Eötvös ugyan leírja, hogy az emlékirat „kihirdetése a forradalom kiindulási pontját képezi", de az át nem húzott részben csak annak tárgyilagos ismertetése marad benn.11 Érdemes összevetni a 'Rechtsfrage' kéziratának az emlékirat kihirdetésére vonatkozó részét a magyar nyelvű munka ugyanerről szóló helyével. Nyilvánvaló, hogy Eötvös az előbbiben írtakat az utóbbi fogalmazása közben figyelembe vette: „Die Art in der dieses Document eingetheilt wurde gab ihm seine ganze Wichtigkeit. Mit demselben zugleich erschien nämlich ein an den Statthalter gerichtetes allerhöchstes Handschreiben ohn ministerieller Contrasignatur, in welchem der König erklärt: daß er den Ansichten einer österreichischen Minister seine Genehmigung nicht verweigern könne. Die \ Birkungen dieser Erklärung sind leicht zu ermessen. - Bis zu diesem Augenblick waren die Schranken der Gesetzlichkeit in Ungarn noch nicht überschritten worden, für die Zukunft war diese Stellung unmöglich. Nachdem in der Staatsschrift fast alle Handlungen der ungarischen Regierung, als Verletzungen der Pragmatischen Sanction, bezeichnet werden, konte das Ministerium nachdem diese Ansicht direct von der Krone gebilligt worden, unmöglich länger im Amte bleiben f...]."12 Az 1848iki forradalom történeté nek szövegéből kiolvasható információk is azt mutatják, hogy e mű 1848 utolsó hónapjainál előbb nem keletkezhetett: több helyütt is szó van arról, hogy a Batthyány-kormány már lemondott, továbbá Eötvös megemlít egy bizonyos „férfiút" — nyilvánvalóan Kossuthot — „ki most a forradalom élén áll"13

. Ez utóbbi megjegyzés alapján megkockáztatható: Eötvös a kézirathoz október 8-a, vagyis Kossuthnak az Országos Honvédelmi Bizottmány élére való megválasztása után kezdett hozzá. Ugyanakkor ennek az adaléknak a segítségével a keletkezés föltételezett legkésőbbi idejét csak meglehetősen tág időhatárok között lehet kijelölni. A terminus ante quem pontosabb megállapításához Az 1848iki forradalom történetének és egy másik