Századok – 1993

Közlemények - Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16–17. század fordulóján III–IV/469

BÉCS ÉS MAGYARORSZÁG KERESKEDELME A 16-17. SZÁZADBAN 479 János egyik útján 20q vasárut („stachel"), 18 q rövid és hosszú vasat, 14 q sinvasat, 1/2 q „fekete bádogot", 3 láda szöget, 3 hordó kést, 2 hordó nürnbergi árut, 5 hordó kisebb fajta szöget (vám: 1 fl 4 sch 3 d), a pozsonyi Karner Dániel 45 q rövid vasat, 4 hordó fűrészt, 1 hordó kaszát, 1 hordó sarlót, 1 köteg fenőkövet, 2 láda szöget (vám: 2 fl 4 d) vitt. A pataki Szegedi Lőrinc itteni viszonylatban magas vámot (5 fl 3 sch 26 d) fizetett 6 hordó gyolcsért, 1 hordó fűrészért, 3 mázsa vasáruért („Stachel"), 1 csomag fenőkőért, 4-8-1 különböző típusú hordóban tárolt áruért. A kolozsvári Kiettinger Bertalan egyebek mellett 2 kis hordó gyógyszert („apotheckerey"), Váradi Miklós 1 mázsa pamutfonalat, 7 hordócska gyolcsot, 1 hordó fűrészt, 15 nagyobb és 2 kisebb bála árut (vám: 4 fl 6 sch 20 d) vallott be a vámszedőnek. A váradiként regisztrált Duskás András 4 q vasárut („Stachel"), 2 hordócska gyolcsot, 3 bála és 2-2 nagyobb, ill. kisebb hordó árut (vám: 1 fl 2 sch 24 d), Jörg György ugyancsak 4 q vasárut („Stachel"), 2 hordó fűrészt, 1 csomag fenőkövet, 2 hordócska gyolcsot és 8 bálát (vám: 1 fl 7 sch 26 d) vitt át a vámon. A kirótt vám összege egyébként az esetek többségében nem érte el az egy forintot és a legmagasabb összeg sem haladta meg a hat forintot, ami nem feltétlen a szállított árumennyiség csekélységét vagy összetételét, hanem sokkal inkább a vámtételek alacsonyságát és differenciálatlanságát jelzi. A már említett személyeken kívül a nagybányai Mihály deák (5 fl 24 d) és Ötvös János (5 fl 2 d), a kassai Hödlsperger Ádám (3 fl 2 sch 16 d), Reiner Menyhért (5 fl 3 sch 22 d), az eperjesi Gleich György (4 fl 1 sch 6 d), a debreceni Patai János (1 fl 1 sch 14 d), Bornemissza György (1 fl 5 sch 20 d), a szatmári Micsgo István (1 fl 2 sch 22 d), a váradi Panekoti Péter (1 fl 2 sch 12 d), a kolozsvári Viczei Péter (5 fl 3 sch 22 d), Viczei Tamás (1 fl 3 sch 14 d), Kreutzer András (4 fl 5 sch 18 d), Rossack István (2 fl 1 sch 18 d), Csinati/Csanádi Antal (egy ízben 2 fl 24 d) és a gyakorta utazó nagyszombati Cseroti Lőrinc (4 fl 8 d) fizettek egy forint feletti összeget. Az esetek számához képest valóban töredék. A többiek l-l hordóval, nagyobb vagy kisebb bálával néhány schillinget vagy dénárt róttak le. Igaz, számosan nem egy, hanem két-három-négy ízben tették meg az utat. Végül néhány, a folyón felfelé utazó bécsi kalmárról annyit, hogy hajóikon kisebb tételekben gabonát, zabot, gyümölcsöt, bort, mézet vittek. A petronelli vízivám 1615. évi jegyzékét — azaz a Magyarország felé irányuló szállítások egyik lehetséges keresztmetszetét — összevetve az 1616/1617. évi Maria Ellend-i útvám regiszterével, kiderül, hogy a kettő egybevág. A Maria Ellenden elvámolt kereskedők lakóhelyi megoszlása megfelelt a fentebb leírt csoportoknak, a megfizetett vámösszeget tekintve pedig a kolozsváriak az elsők között foglaltak helyet, megelőzve a pozsonyiakat.33

Ók és a debreceniek — miként az 1591-1593 közötti években is — viaszt és higanyt szállítottak Bécsbe. Joggal feltételezhetjük, hogy szárazföldi úton a császárvárosba vitt termékek ellentételeként visszaútban most is textiliát, vas- és szatócsárut importáltak. Az elmondottak mindenesetre tovább erősítik azt a képet — amely Bécsnek a magyarországi és erdélyi távolsági kereskedelemben betöltött szerepéről a 16. században kialakult. Különösen aláhúzva azt a tényezőt, hogy e kapcsolatok alapjában nemcsak békésebb, de a folyamatos háborús viszonyok között is léteztek. A jövőbeni vizsgálódások lehetséges fonala volna annak megállapítása, vajon továbbra is fenn-