Századok – 1993
Közlemények - Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16–17. század fordulóján III–IV/469
478 GECSÉNYI LAJOS János 1 db „közönséges" granat posztót, 52 darab karasiat, 8000 darab „huszárkalapot", 3 1/4 mázsa borsot és 1 1/2 mázsa gyömbért fuvaroztatott. A köpcsényi harmincadjegyzékhez képest a petrvnelli vízivám 1615-ös jegyzéke lényegesen kevesebb lehetőséget ad az árufajták bemutatására.3 1 Ebben az évben januártól decemberig összesen 182 hajó (180 dereglye — „Zilie" és 2 tutaj — „Floss") úszott a folyón lefelé és mindössze tizet vontattak az árral szemben. Elenyésző szám a Bécstől nyugatra lévő Duna-szakasz vámjain regisztrált kereskedőhajókhoz képest, de korántsem az, ha azt nézzük, hogy 50 településről 564 személy csomagjait fuvarozták a folyam hátán rendeltetési helyére.32 Közülük 127 esetben pozsonyiak (22,5%), 83 esetben győriek és komáromiak (14,7%), 62 esetben tiszántúliak (10,8%): Debrecen 22, Várad 17, Szatmár 15, Bátor 7, Kálló 1; — 59 esetben felső-magyarországiak (10,4%): Kassa 27, Patak 18, Eperjes 8, Lőcse 6; 56 esetben nagyszombatiak (9,9%), 48 esetben bécsiek (8,5%), 39 esetben erdélyiek (6,9%): Kolozsvár 33, Nagyszeben 4, Nagybánya 2; 19 esetben az alsó-magyarországi bányavárosok lakói hajóztak át Petronellnél. A fennmaradó 13-14% a magyaróvári és somorjai vonzáskörzetben, a Felvidék más részein és külföldön (Regensburg, Wolfstal, Reichenberg, Steyr, Bécsújhely, Sankt-Pölten) bírt lakóhellyel. 1603/1604-hez viszonyítva az egyes vidékek kereskedőinek megoszlása, eltekintve a pozsonyiak és nagyszombatiak fordított arányától, azonos képet mutat. Emögött azonban éppúgy rejtőzhet a víziút és szárazföldi út közötti különbség, mint valamiféle — nem feltételezett — szerepeltolódás. A kapcsolatrendszer folytonossága ebben a távlatban is tettenérhető, hiszen a nagyszombati Cseroti Lőrinc 1603-1604-ben, a kolozsvári Csinati/Csanádi Antal és Kreutzer András 1603-ban, Viczei Máté 1598-ban, a debreceni Patai János 1603-ban már előfordultak a vámjegyzékekben. Az utazások évszakonkénti megoszlása eltérő. A nagyszombatiak, pozsonyiak és bécsiek, ha kevesen is, de már az év első hónapjaiban is utaztak, a debreceniek, váradiak és kolozsváriak viszont ebben az időben egyetlen alkalommal sem voltak úton. (Láttuk, hogy hasonló évszakban 1603/1604-ben a szárazföldi úton Köpcsénynél vámoltattak, talán így volt ez 1615-ben is.). Számukra, miként a többség számára is, a Dunán a harmadik és a negyedik negyedév volt a csúcsidőszak. A szállítások jellemzője, hogy több kereskedő állt össze egy-egy alkalomra és közösen egy hajón fuvaroztatták áruikat. Az pedig nyilván magától értetődő volt, hogy általában a nagyobb távolságokon egy irányba utazó kalmárok társultak ily módon. Csupán jelzésként említünk erre néhány példát. 1615. márciusában 4 kassai és 1 epeijesi, májusban 3 kolozsvári és 3 váradi, 2 kassai, 2 lőcsei, 2 epeijesi; szeptemberben 1 kassai, 2 debreceni, 8 váradi, l-l bátori és kallói, 5 váradi; októberben 6 kolozsvári, 8 debreceni és 1 rozsnyói, 6 bátori és 1 váradi; novemberber 11 kolozsvári és 1 nagyszebeni csomagjai voltak egy-egy hajón. Nemcsak a költségek lettek ezzel kisebbek, de a biztonság is növekedett, hiszen a partraszállás után bizonyára együtt folytatták útjukat. A vámos azt is külön feljegyezte, na a bécsi kereskedők együtt a pozsonyi vásárra utaztak, mint ez márciusban májusban és augusztusban történt. Az elszórtan előforduló konkrét árumegjelölésekből és elsősorban a tároló eszközök (hordó, láda), csomagolási formák (bála, vég) megjelöléséből arra következtethetünk, hogy a meghatározó tömegáru a fa, vas és só mellett az importcikkek összetétele azonos volt a Köpcsénynél szállított árukéval. A nagyszombati Borra
