Századok – 1993

Közlemények - Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16–17. század fordulóján III–IV/469

Gecsényi Lajos BÉCS ÉS MAGYARORSZÁG KERESKEDELMI KAPCSOLATAINAK TÖRTÉNETÉHEZ A 16-17. SZÁZAD FORDULÓJÁN A magyar külkereskedelem hatalmas méreteket átfogó export-import mérlegén a 16. és 17. században változatlanul az élő állat és nyersbőr (figyelmen kívül hagyva most a rezet) illetve a nyugat- és közép-európai textiliák a fémáruk, a fűszerek, déli gyümölcsök kerültek a mérleg ellentétes serpenyőibe. Aprólékos részletekről vagy éppen az adatoktól függetlenül felvázolt tendenciákról bőven értesülünk a szakirodalomból. A primer források (harmincad- és vámjegyzékek) tömeges pusztulása azonban változatlanul szükségessé teszi minden elérhető részlet megragadását és elhelyezését a mozaikképben. így vagyunk a kelet-magyarországi és erdélyi kereskedők mozgásának, áruforgalmának vizsgálatával is. Ók voltak azok, akik közvetítő csatornákon keresztül nyugati iparcikkekkel és luxuscikkekkel ellátták az alföldi és partiumi területeket, a kolozsvári piacot. A debreceni, váradi, bátori, szatmári, turi, kassai, kolozsvári távolsági kereskedők állandó jelenléte a 16. századi nyugat-magyarországi és alsó-ausztriai vám- és harmincadjegyzékekben, a csempészésekről, hatalmaskodásokról készült feljegyzésekben világos bizonyítéka ennek. Jelentősen eltérnek azonban a szakirodalomban kifejtett vélemények arról, hogy miként alakult a Bécs és az említett területek közötti kapcsolat a tizenötéves háború, majd a Bethlen Gábor vezette harcok idején, mennyire befolyásolták a harci cselekmények a szállítási útvonalak biztonságát és ezzel a kereskedelem alapvető működési feltételeit. A régebbi osztrák és magyar feldolgozások ezt az időszakot tárgyalva a magyarországi és erdélyi kereskedők bécsi bevásárlásainak teljes megszűnéséről szóltak és elsősorban a dunai víziút elzáródását hangsúlyozták. A korabeli kereskedelmi viszonyok legjobb ismerője Takáts Sándor szerint: ,A tizenhatéves török háború idején a dunai hajózás meglehetős veszedelemmel járt. A kereskedők nem mehettek áruikkal a váczi révig: a szabad közlekedés az ország déli és keleti részeivel szünetelt. Az erdélyi, nagyváradi, debreceni és felső-magyarországi kereskedők, akik eddig Bécsben vásároltak s Váczig hajókon ereszkedtek alá, egészen elmaradtak. Az utak bizonytalansága és a költségek nagysága miatt mindannyian Lengyelországban és Sziléziában szerezték be a szükséges árukat. A viszonyok a