Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

42 URBÁN ALADÁR thyány sem ismeretlenül adta meg Görgeynek július 13-án a felhatalmazást külföldi fegyvervásárlásra.) Lehet, hogy a két férfi már korábban is találkozott — bár Görgey vidéki szolgálata, majd utazgatása miatt ez nem nagyon valószínű —, de az bizonyosnak tűnik, hogy ekkor került sor első ízben négyszemközti megbeszélésükre. Ha ez a feltételezés helyes, úgy Ludwigh János 1862-ben született visszaemlékezéseiben valami időcsúszás lehet. Ludwigh szerint ugyanis Kossuth „az országgyűlés kezdetén az országgyűlési elnökök és néhány követ jelenlétében" nyilatkozott a hadügyben tapasztalható nehézségekről. A rossz szervezésről szólva Kossuth azt mondta, hogy „6 más organisatori talentummal bíró katonát nem ismer, mint Görgeyt". Azt mondotta még, hogy Mészárossal nem fognak boldogulni, s állítólag felhatalmazta Ludwighot, hogy közölje Görgeyvel: hadügyminiszter lesz. Az elmondottakból következően Kossuth az országgyűlés megnyitása idején, vagyis július elején nem ismerhette Görgeyt, aki akkor még Győrben volt, vagy alig érkezett meg Pestre, s máris továbbutazott. De ez idő tájt még Mészárossal szemben sem alakulhatott ki Kossuth nyíltan megvallott ellenérzése, sem nem érezhette feljogosítva magát arra, hogy minisztercseréről nyilatkozzék — s főleg, hogy erről üzenjen jelöltjének. Marziani szeptember 2-án megküldte Kossuthnak másolatban azt a három dokumentumot, amit neki Görgey a Sellier és Bellot céggel történő szerződés érdekében augusztus 18-án átadott — és amelyet az ezredes az előző napon hivatalosan postázott is Prágába. Ez azonban Görgey szervezőképességéről csak „papírformát" mutatott, s mint ilyen, nem igazán indokolta a bizalom előlegezését. Mindezek alapján az tűnik valószínűnek, hogy Kossuthnak erre a kijelentésére — ha egyáltalán elhangzott — nem kerülhetett sor hamarabb, mint 1848 szeptember közepén. Akkora már valóban felerősödött a baloldal kritikája Mészáros Lázárral szemben, a kormány válsága és lemondása után — Batthyány ügyvezető miniszterelnöksége érzékelhetően átmeneti volt — már lehetett arra gondolni, hogy "így új kormány összeállításakor Kossuthnak döntő szava lesz. Görgey jelöléséhez azonban — ha egyáltalán így történt — a fiatal őrnagynak valóban ki kellett érdem« Inie a bizalmat.7 A szolnoki tábor élén Görgey tehát az 1848. augusztus 18-a utáni napokat türelmetlen várakozásban töltötte, hiszen a remélt igazgatói megbízatás a nincstelenség végét, frissen alapított családjának stabilitását, a polgári jólétet jelenthette. A döntés — pillanatnyilag — Batthyány kezében volt, s Görgey százados a miniszterelnöki irodában dolgozott. Nem tűnik tehát indokoltnak az a kitétele, amivel már idézett, a hosszan várakozást sejtető mondatát folytatja: „...míg végre türelmem fogytán lévén, azzal a kérelmemmel hozakodtam elő, hogy alkalmazzanak a rácok elleni harcokban. Kérelmemet teljesítették." A történetet Görgey úgy folytatja, hogy a délvidékre induló Mészáros Lázár hadügyminiszter kíséretébe osztották be, s már a gőzhajón várakozott, amikor újabb parancsot kapott. Eszerint egy olyan tervezet kidolgozásában kellett segédkeznie, amely a harcot önként vállaló nemzetőröket négy kerületi táborba vonja össze. Az epizód leírása így fejeződik be: „Egyúttal a négy kerület egyikében magam vegyem át a parancsnokságot. A sors a tiszáninneni kerületet juttatta nekem. Állomáshelyem Szolnok volt."