Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

40 URBÁN ALADÁR érkeztek, bár július 14-én elutazott Bécsbe, erre a vásárlásra nem került sor. A miniszterelnök azonban hamarosan új megbízatást adott Görgeynek. Július 19-én kelt utasítására és Marziani ezredesnek, a honvédelmi minisztérium fegyverfőfelügyelőjének július 20-án kelt parancsával Prágába és Bécsújhelyre utazott. Feladata kettős volt: részben kellő mennyiségű lókupak beszerzése, részben a tájékozódás egy lőkupakgyár lehetséges felállításáról. Erre az útra elkísérte Janig Károly gépész is. Görgey július 20-án váltotta ki Pest városától a Prágába szóló útlevelet. Ennek hátlapján találjuk a prágai rendőrség feljegyzését, miszerint Görgey július 29-én továbbutazott Bécsbe. Pestre történt visszaérkezésének időpontja bizonytalan. Csak azt tudjuk Görgey István egy augusztus 8-án kelt leveléből, hogy akkor még nem érkezett meg.3 Görgey István szerint bátyja — a honvédség századosa — Batthyány megbízólevelével Latour osztrák hadügyminiszternél járt, aki a magyar miniszterelnök megkeresésére „készségesen kiutalványozta" a kívánt lőszeranyagot a bécsújhelyi császári raktárakból, s azt Artúr „szerencsésen le is hozta Budapestre". Ennek azonban a korabeli hivatalos iratokban semmi nyoma nincs, s bizonyosnak tűnik, hogy Latour hozzájárulásával lőszer (gyutacsok) szállítására nem került sor. Ha ilyen kezdeményezés történt volna is, azt csak a hadügyminisztérium útján lehetett eszközölni. Az iratok szerint Görgeynek prágai útja során egyébként sikerült 2 millió lőkupakot beszereznie. Prágai és bécsi tapasztalatairól Görgey augusztus 18-án nyújtotta bejelentését Marziani ezredesnek. Ennek lényege, hogy a prágai Sellier és Bellot gyár nagyüzemi termelési eljárása alkalmazható egy hazai lőkupakgyár létesítésénél. Ennek a veszélyes üzemnek az élére azonban csak megfelelő kémiai ismeretekkel rendelkező, s a mát létező gyártási folyamatokat ismerő embert lehet állítani igazgatónak. A jelentés szövege nem mondja, de sugallja, hogy erre a feladatra ő alkalmas volna. Ezzel Marziani is egyetérthetett, s utasíthatta Görgeyt, hogy készítse el erről a miniszterelnöknek szóló előterjesztést. (Ennek Görgey írásával készült fogalmazványa fennmaradt Görgey iratai között.) Jelentéséhez Görgey egyébként mellékelte a Sellier és Bellot gyár ajánlatára adandó választ, az egy év alatt felépítendő lőkupakgyár létesítésére irányuló szerződés tervezetét, valamint 20 millió lőkupaknak öt hónap alatti szállítását biztosító szerződést.4 Görgey Artúr emlékirataiban röviden említi ugyan, hogy benyújtotta ezt a tervezetet, de számára a szabadságharc bukása után érthetően elvesztette jelentőségét ez az epizód. Görgey Istvántól tudjuk, hogy bátyja áprilisban átutazva Pesten, megkereste Eötvös Józsefet, hogy érdeklődjék az egyetem kémiai tanszékén való alkalmazása iránt. Ez a tájékozódás eredménytelen maradt. Most az a lehetőség csillant meg előtte, hogy mind katonai, mind vegyészi képzettségét hasznosítani tudja egy hadiüzem igazgatójaként. Az állás anyagi stabilitást ígért, amire fokozottan szüksége volt, hiszen az időközben Pestre hozott feleségével közös otthont kellett teremteniük. Talán ebből érthető emlékiratának kitétele, amely e napok türelmetlen várakozására utal: „Nekem várnom, megint várnom és újra várnom kellett..." Görgey maga is említi, hogy javaslatát nyilván azért mellőzték, mert „fontosabb kérdések voltak napirenden". Ismerve 1848 augusztusa második felének politikai feszültségét többek között Szenttamás második sikertelen ostroma és az országgyűlés hadügyi vitája mi-