Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

KOSSUTH ÉS GÖRGEY 1848 ÓSZÉN 39 kétségtelenül radikális hangvételű és a fényűzésre nem képes tehetségek érdekében emelt szót. Mivel a javaslatra nem érkezett azonnali válasz, június 10-én ugyanebben a lapban Görgey István ügyvéd — teljes névaláírással — tett szemrehányást Bat­thyánynak és a Haditanács elnökének, báró Baldacci ezredesnek, hogy mint „a sze­rencse első szülöttei" érzéketlenek a kvietált főhadnagy problémájára. Az ifjabb Gör­gey ezért írásában Mészáros Lázár hadügyminiszterhez fordult, „aki pályafutását közlegényként kezdve, nem a vagyon született kegyence". Görgey Artúr századost június 9-én nevezték ki a győri 5. honvédzászlóaljhoz. A kinevezés tényét Mészáros Lázár és István nádor közleménye június 13-i dátum­mal a Közlöny június 15-i számában publikálta. Szolgálati helyére Görgey csak június 12-e után utazhatott, mert az olasz katonák és a honvédek között Pünkösd vasár­napján (június 11-én) bekövetkezett összecsapáskor (és még másnap is) Pesten volt. A történtekről ugyanis 12-én számolt be levélben Toporcon lévő feleségének. Gör­gey győri tevékenységéről nincsenek ismereteink. A győri Hazánk szűkszavú tudósí­tásából megtudjuk, hogy Horváth Dániel őrnagy, a zászlóalj parancsnoka június 20-án érkezett meg, s 26-ra „az önkéntesek igen derék tisztikara" is jelen volt már. Görgey István így emlékezik bátyjának erről az időszakáról: „De Győrött csak rövid ideig, körülbelül egy hónapig taníthatta újonc századját. A miniszterelnök csakhamar beparancsolta őt a központba rendkívüli szolgálattétel végett."1 Miként került Görgey Batthyány miniszterelnök irodájába, pontosan a minisz­terelnöki hivatal hadügyi és nemzetőrségi kérdésekkel foglalkozó részlegébe? (Bat­thyány ugyanis maga irányította az 1848:22. tc. értelmében felállított nemzetőrség, illetve a május második felétől toborzott honvédség szervezését.) Görgey Artúr maga is igen szűkszavú ebben a kérdésben. Emlékirataiban csak annyit mond, hogy mind az egyik százados tiszttársa, mind az uzsorás hírben álló zászlóaljparancsnok szemé­lye miatt igen rosszul érezte magát Győrben. „Ily kínos szolgálati viszonyok közt — írja — örömmel üdvözöltem azt a miniszteri rendeletet, mely engem a zászlóaljtól hirtelen elszólított önállóbb hatáskörbe." Az elvezénylést Görgey nemrég még aktív szolgálatot teljesítő ezredtársának, Ivánka Imrének köszönhette. A főhadnagyként szolgáló Ivánkát — aki a júniusi prágai felkelés idején még Windisch-Grätz segéd­tisztje volt — ugyancsak századosnak nevezték ki a honvédséghez. Ivánka személyes ismerőse volt István nádornak (az ezredtulajdonosnak), s feltehetően ez is hozzájá­rult ahhoz, hogy ő lett Batthyány elnöki titkára a honvédségi és nemzetőrségi ügyek­ben. Amikor fegyverek, illetve a modern fegyverekhez szükséges gyutacsok és lőku­pakok külföldi beszerzésének kérdése merült fel, 6 javasolta — mint emlékirataiban írja — Görgeyt, mint „tanult katonát és kémikust". Ivánkának az események után évtizedekkel megírt emlékezései csak ott tűnnek pontatlannak, hogy ő arról beszél, miszerint Kossuthnak ajánlotta Görgeyt. Mivel azonban a fegyverbeszerzés a hon­védség (és a nemzetőrség) számára történt, s ezt is Batthyány intézte, Görgeyre a miniszterelnök figyelmét kellett felhívni.2 Ivánka Imre július 1-én foglalta el hivatalát a miniszterelnök hadügyi és nem­zetőri titkárságán. Görgey Artúr legkésőbb július 12-én Pesten kellett hogy legyen, mert július 13-án írta alá Batthyány azt a felhatalmazást, amellyel fegyvervásárlásra a Dietrich-céghez kellett utaznia, hogy annak Szmirnában és Konstantinápolyban tárolt fegyvereit megvegye. Mivel időközben a nevezett üzletházról rossz információk

Next

/
Thumbnails
Contents