Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
AZ ÁRPÁD-KORI MAGYAR KRÓNIKÁK 405 Ilyenféle 13. századi beszúrásokra és fogalmak átnevezésére következtethetünk olyan esetekben is, amikor III. István kora előtt nem használt szavakkal találkozunk. Későbbi szóhasználatot mutat pl. a vár Castrum neve, amely 1150-ig csak urbs vagy civitas (kivételesen castellum) néven fordul elő hiteles okleveleinkben,75 kivált amikor a Castrum az 1228-tól használt báró szóval76 együttesen szerepel (Nos barones Castrum non obpugnabimus. Uo. 439), ahol is a királynak ellentmondó „Mi bárók..." beszúrása egy főúri szemléletű íróra vall. Későbbi beszúrásról árulkodik némely szent időben változó megnevezése, pl. a váci egyházalapítás történetében a „modern", 13. századi Beata Virgo és a Beatus Petrus apostol a 11-12. századi Maria [Dei] Genitrixszel és a Petrus princeps apotolorum-mal szemben (Uo. 388-395).77 Ezek mutatják, hogy a Képes Krónika bővebb szövegezésű részei nem hű máso- • latai a 11-12. századi gestának, és a benne lévő változtatások — a bibliai és szittya kezdeteket és az utolsó Árpádok történetét nem tekintve — nem is az Anjou érdekű és ferences beállítottságú Képes Krónika szerzője rovására írandók, hanem zömében egy olyan III. István-kori gestából valók, amelynek szövegén Ákos mester beszúrásokkal módosított. Valószínű, hogy ő szúrta be a gestába egy fehérvári királylajstromból a Szent Lászlótól II. Endréig sorakozó királyok évadatait, többnyire egyforma fogalmazással. Ezek: az uralkodási év Regnavit autem kezdetű szavakkal, az elhalálozás éve a migravit autem kezdettel (obiit vagy mortuus est helyett), s az eltemetés helye a cuius corpus quiescit kifejezéssel (a sepultus est vagy tumulatus helyett) egy íróra mutatnak, s beszúrásukat méltán tulajdoníthatjuk Ákos mesternek. A fentiek szerint a Képes Krónika III. Istvánig terjedő bővebb része, melynek bővítményeit a kutatás utólagos beszúrásoknak (interpolációknak) tekintette, nem 14. századi beszúrások eredménye, hanem a régi gesta azon bővebb szövege, mely a régi forrásokat összegyűjtő Ákos mester kezébe került. Ákos módosíthatott rajta, majd kisebb-nagyobb változtatások után letisztáztatta. Ebből a bővebb, Ákos mester által már javítgatott példányból kivonatolta ő maga Margit hercegnő számára a rövidebb V. István-kori gestát. Ez utóbbi munkát nem tekinthetjük rendszeres és gondos szerkesztés eredményének, jobbára csak olyanféle beszúrásos rövidítésnek, mint amilyen a Pozsonyi krónika. Amint egy mai történetíró be nem fejezett munkájában is vannak ismételten megfogalmazott, hol rövidített, hol áthúzott, s utólag ki nem törölt részek, még inkább feltehető ez 13. századi elődeinkről, akik többnyire be sem fejezett szövegezést hagytak maguk után. A koránál fogva is gyengülő szemű és tollforgatókkal körülvett Ákos mester esetében azzal is számolnunk kell, hogy nótáriusai közreműködtek, s olykor hibáztak is a diktálás, beszúrás és tisztázás alkalmával. A hibás helyre történt beszúrások, mint a magyar krónikában II. Géza váci adománya I. Géza neve mellé, miként IV. Bcla rendelkezései III. Béla neve mellé beírva (uo. 395, 462),78 s valamint az V. István előtt elhalt Béla hereg beszúrása III. István uralkodása elé, mint a hercegséget birtokló és Esztergomban eltemetett [III.] Béla herceg,79 mutatják, hogy az „interpolálás" hiba nélkül alig végezhető cl. Nem e munka feladata végigkísérni, hogy a III. Istvánig terjedő gesta rövidítője milyen szempontok alapján szelektált, mit hagyott ki. Futólagos áttekintés is elég annak megítélésére, hogy gestaírónk Vid ispán szerepétől kezdve a király és a her-
