Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
AZ ÁRPÁD-KORI MAGYAR KRÓNIKÁK 395 leginkább a házasságjogot többször érintő V. István-kori író, Ákos mester felfogását tükrözi. Az eltérő forrásra történt utalásokból nem lehet megnyutató módon rekonstruálni, hogy mi honnan származik, s még ha a jövőben a latin szókincs és a nyelvtani szerkezet beható számítógépes vizsgálata révén lehetséges lesz is összetartozó és eltérő részeket elkülöníteni, az eredmény vitatható marad, mert két, közel egykorú, hasonló latin iskolázottságú író fogalmazhatott hasonlóan, s ugyanaz a szerző más mű alapján, egy másik informátor diktálása nyomán használhatott más kifejezéseket és igeidőket is. így mindaddig, amíg az elveszett 12. századi gesta elő nem kerül, amire ma már alig van remény, az „ősszöveg" biztosan nem rekonstruálható. Nagyobb biztonsággal mondható, hogy a krónikáinkban megőrzött régi gestának a Könyves Kálmánt tárgyilagosan bemutató szövegét a megvakított II. Béla király utódai alatt átírták, Kálmánt és fiát, II. Istvánt befeketítve, s tovább folytatták III. István koráig. E folytatást, melynek teljesebb szövegét a Képes Krónika őrzi, kivonatolta Mügeln Henrik német nyelvű magyar krónikájához, és mondatokat merített belőle az 1203-ig vezetett Pozsonyi Évkönyv is (a Pray-kódexben: SRH. I. 125-127). Mügeln az 1152-1167 évek történetét — III. Béla hercegkori görögországi tartózkodására kapcsán (II. 203) — a Képes Krónikának forrásul szolgáló eredetibb bő szöveg alapján beszélte el, ez pedig a Képes Krónikából, a III. és IV. István uralmát ismertető 169-170. fejezet elől kimaradt (I. 462).23 Talán azért hagyta ki az, aki letisztázta a bő szöveget, mert észrevett benne egy nagy hibát, éspedig azt, hogy valaki az eredeti szöveghez utólag hozzáírta, hogy [III.] Béla herceg még III. István előtt meghalt és Esztergomban temették el (II. 203). Ez aligha vonatkoztatható III. István tévesen feltételezett fiára.24 Mint alább kifejtem, itt későbbi, téves beszúrásról lehet szó.2 5 A magyar-történet ele írt hun történet szerzőségéről. Századunkban a kutatók nézete élesen eltért a tekintetben, hogy a magyar történetnek a 13. század utolsó harmadában történt megfogalmazása és egy hun előtörténettel való megfejelése hogyan jött létre, kinek a műve? A szittyákat emlegető V. István-kori (1270-1272) gestaíró avagy Kézai Simon, Kun László király 1283 táján működő jegyzője írta-e a hun-történetet. Lényegében három nézet terjedt el. Domanovszky Sándor lehetőnek tartotta, hogy volt egy önálló rövidebb hun történet, amit az V. István-kori gestaíró átalakítva bedolgozott hun-magyar krónikájába, s Kézai nem tett egyebet, mint hogy a hun történetet szószerint átmásolta, de a magyar történetet erősen lerövidítve csak Kun László győzelmeit fűzte hozzá. Ezt bővítette műve végén az elődjétől átvett jövevény nemesek névsorával és önálló alkotásával, a szolganépek eredetéről írt toldalékkal.26 Hóman Bálint mind a hun, mind az V. Istvánig terjedő bővebb magyar krónikát Kézai művének tartotta, s szerinte Kézai rövid változata csak saját kivonata a teljes hun-magyar történetből.27 Magam 1948-ban Domanovszky nézetéhez csatlakoztam olyan formában, hogy a hun és magyar történet egyaránt az V. István-kori gestaíró műve, s Kézai csak a
