Századok – 1993

Folyóiratszemle - Kazin; Michael: „Népi jobboldaliság: tanulmányok a 20. századi amerikai konzervativizmusról II/368

368 FOLYÓIRATSZEMLE széles és hosszan elterülő termékeny területet jelentett, melynek gazdasági jelentőségét nem lehetett túlhangsúlyozni. Rövid távon is gazdasági fellendülést eredményezett a szövetségi beavatkozás: a jelen lévő hadsereg elsőrendű fontosságú fogyasztónak bizonyult a helyi termelők és kereskedők számára, akik mindent megtettek a helyzet konzerválására. Végül pedig az ezen e területen élő két legnagyobb törzs, a Shawnee-k és a Miamik elszántan védték az ősi földet és kevés hajlandóságot mutattak arra, hogy ellenállás nélkül feladják jogaikat. Mindezek mellett a megfontolások mellett eltörpültek a szövetségi kormányzatnak a délnyugati területhez fűződő érdekei. A Washington-kormányzat ezért kevés figyelmet fordított erre a területre és az érdektelenség a központi kormányzat ellen hangolta a délnyugati területen élők nagy részét. Az indiánok elleni hol békés, hol fegyveres vetélkedésben semmiféle központi támogatást sem kaptak; a helyi közigazgatási tisztviselők jórészt kívül maradtak a Cincinnatus Társaság körén: elsősorban áttelepült virginiaiak játszottak vezető szerepet Kentucky-ban, de a Tennessee területén is. 1795-ben az új hadügyminiszter, Timothy Pickering bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem tervez támadó hadjáratot a Creek-indiánok ellen — jóllehet ez volt a délnyugati terület fehér telepeseinek kimondott kívánsága. Az Egyesült Államok későbbi története szempontjából legfontosabb kérdésről, mely ugyancsak hozzájárult a korai különálló regionalizmus-tudatok kialakulásához, még nem esett szó. Az 1787-es Északnyugati Határozat (Northwest Ordinance) egyik pontja törvényen kívül helyezte az Ohio folyótól északra fekvő területeken a „nem-önkéntes szolgaságot", azaz a rabszolgaságot. így egy fontos gazdasági, társadalmi, és érzelmi kérdésben az Ohio választóvonallá változott és a folyó két partján létező eltérő fejlődési modellek végső soron majdnem az Unió felbomlásához vezettek: a kérdést csak az ország történetének legnagyobb emberveszteséggel járó háborújában, a polgárháborúban (1861-65) sikerült jogilag és államigazgatásilag lezárni. The Journal of American History, Vol. 79, No. 1. (June 1992), pp. 39-67. Ma. T. MICHAEL KAZIN „NÉPI" JOBBOLDALISÁG: TANULMÁNYOK A 20. SZÁZADI AMERIKAI KONZERVATIVIZMUSRÓL Michael Kazin, az American University docense recenziójában öt, az utóbbi években megjelent és a jobboldali mozgalmakkal foglalkozó monográfiát ismertet: Leonard J. Moore, Citizen Klansmen: The Klu Klux Klan in Indiana, 1921-1928-át; Kathleen M. Blee, Women of the Юап: Racism and Gender in the 1920s-ét; Jerome L., Himmelstein: To the Right: The Transformation of American Conservatism-jét; Ronald P., Formisano: Boston Against Busing: Race, Class and Ethnicity in the 1960s and 1970s-ét; és Rebecca E. Klatch Women of the New Right-ját. A konzervativizmus és a jobboldali mozgalmak elhanyagolt területeknek számítanak az amerikai történetírásban: egészen a legutóbbi időkig egy 1955-ben tanulmánykötet — a The New American Right — által sugalmazott kép élt a köztudatban. A kötet egyetlen hivatásos történésze, Richard Hofstadter megfogalmazása szerint amikor az országban jólét uralkodott, bizonyos társadalmi csoportok — főként az angolszász eredetűek — egyre nagyobb aggodalommal nézték más, elsősorban az újabban bevándorolt etnikai csoportok emelkedését anyagilag és társadalmilag és úgy érezték, mindez az ó rovásukra megy végbe: attól féltek, hogy valamilyen megfoghatatlan konspiráció a javaikra tör és megrontja erkölcseiket. Az 1920-as és az 1950-es években lezajlott események beleillettek ebbe a képbe: egyfajta irracionális populizmus söpört végig az Egyesült Államokon, melynek legmarkánsabb kifejeződése a Klu Klux Юап virágkora volt az 1920-as évek első felében és Joseph McCarthy működése az 1950-es évek elején. A The New American Right megjelenését követően publikáltak ugyan kisebb tanulmányokat e tárgykörben, de azok lényegében semmiben sem módosították az uralkodó felfogást. Az 1960-as és az 1970-es években azonban a liberális centrum összeomlott: egyrészt főként a brit marxisták (E. P. Thompson és Eric Hobsbawn) által inspirált radikális revizionisták felfedezték az ideológiai konfliktusokat és az éles társadalmi választóvonalakat az amerikai történelemben; másrészt pedig színre lépett egy tehetséges neokonzervatív nemzedék, mely egyre nagyobb támogatásra számíthatott a lényegében a New Deal-lel kezdődő és a Great Society-ig tartó Liberális-demokrata kormányzatok vélt vagy valós hibái miatt a .jóléti állam"-ból kiábrándult emberek között. Először Allan Brinkley Voices of Protest: Huey Long, Father Coughlin and the Great Depression c. műve adott árnyaltabb elemzést az 1930-as évek jobboldali politikusairól. Mindkettőt mint excentrikus demagógot könyvelték el addig a történészek; Brinkley bemutatta, hogy kétségkívül meglévő vulgarizmusuk és demagógiájuk mellett a „nemzetközi bankárok" és a „New Deal kovácsai" ellen folytatott támadásaik valódi tömegérzelmeket fejezték ki és ténylegesen a populista népvezérek sorában a helyük. A másik úttörő tanulmány, Leo Ribuffo: The Old Christian Right: The