Századok – 1993
Történeti irodalom - Bene János – Szabó Péter: Nyíri bakák a Donnál (Ism.: Stark Tamás) II/361
362 TÖRTÉNETI IRODALOM 361 világ különböző tájaira menekültek. A Németországba kerültek közül egyesek a Szövetségi Köztársaság törvényhozásában szerephez jutottak. (így a bácskai német Josef Trischler, aki 1941 előtt a jugoszláv, majd azután a magyar parlamentnek volt a tagja). Eredeti országában egyedül csak a német származású román szociáldemokrata Lotar Rädäceanu — eredeti nevén Lotar Wurzer — maradhatott meg egy ideig továbbra is a parlamentben. Balling felfigyelt arra, hogy a náci-német népcsoportvezetők — a szlovákiai Karmasin kivételével — nem voltak tagjai országuk törvényhozó szervének. Ezt azzal magyarázza, hogy nem álltak azon a nívón, ami a parlamenti tagsághoz szükséges. Ez a vélemény egyszerre becsüli le Bäsch, Jankó, Altgayer, Schmidt képességeit és becsüli túl a parlamentbe kerültek általános színvonalát. Inkább arról van szó, hogy a nemzetiszocialista német népcsoport-politika megkülönböztetett fontosságot tulajdonított a népcsoportvezetőnek, akinek a parlamenti részvétel nem emelte volna autonóm tekintélyét, s azt ráhagyhatta a népcsoport-vezetőség egyéb tagjaira. A magyarországi német Bäsch akkor pályázott képviselőségre — (sikertelenül), — amikor még nem volt népcsoport-vezető: az 1935. évi országgyűlési választásokon. Később jogerőre emelkedett elítéltetése jogi következményeként sem jöhetett már számba. Bäsch népcsoportvezető nem a parlamentbe akart bekerülni, hanem német államtitkárként a magyar kormányba, Karmasin szlovákiai kormány-tagságának mintájára. (A magyar kormányban korábban a német kisebbség vezetői közül 1919 őszén Knaller Viktor, majd Bleyer Jakab, 1921-ben Gratz Gusztáv kapott rövid időre nemzetiségügyi, illetve külügyi miniszteri posztot.) Balling terjedelmes művének mellékletei nagymértékben megkönnyítik annak használatát. A rendelkezésre állott szakmunkák gazdag jegyzékéből első pillantásra csak a lengyel Batowski szerkesztette tanulmánygyűjtemény hiánya tűnt fel, amely a kelet-középeurópai német irredentával foglalkozott. A felhasznált sajtó és periodika jegyzékénél némileg zavaró a megjelenés évhatárai megjelölésének hiánya: korabeli újságok, folyóiratok címei maiakkal keverednek. A földrajzi nevek jegyzékénél dicséretes, hogy a hagyományos német helységneveket használva, mellőzi az utóbb mesterségesen konstruáltakat, s mindenütt feltünteti az illető helységek hivatalos elnevezését. Magyar szempontból azonban fájlalható, hogy a Magyarországtól elcsatolt területek magyar helységneveit többnyire — bár nem mindig — elmulasztja megadni. A magyar helység- és személyneveknél szinte általános az ékezetek elmaradása, vagy hibás jelölése. A munka dán és angol rezüméje oly rövid, hogy tartalmi értékeiről, a szerző vállalkozásának jelentőségéről aligha adhat megfelelő képet. Tilkovszky Lóránt BENE JÁNOS - SZABÓ PÉTER NYÍRI BAKÁK A DONNÁL. Adalékok a magyar királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred történetéhez. (1920-1945) Báthori István Múzeum kiadványai, 28. kötet, Nyírbátor - Nyíregyháza 1992 A politikai rendszerváltás során felszabadult szellemi energia a történettudomány színterén eddig elsősorban a helytörténetírásban bontakozott ki. Az évtizedekig hangoztatott, de a valóságban mindig elnyomott helyi kezdeményezések során az utóbbi három évben számos komoly történelmi munka született. Természetes, hogy a vidéki kutatók figyelme az egykori tabuk, vagyis az 1956-os forradalom, a szovjet fogság, valamint a II. világháború helyi vonatkozásainak feltárásra irányult. A közadakozásból kiadott könyvek sorában olyan kitűnő, külföldi történészek által is jegyzett kötetek találhatók mint: Elhurcoltak. Nyíregyháza 1944-1948. (Nyíregyháza, 1989), Horváth István - Szabó Péter: Salgótarjániak a Don-kanyarban (Salgótarján, 1990), Hadas Ferenc: Hol sírjaink domborulnak (Hajdúnánás, 1991) Makó Imre -Katona Lajos: A második világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 1991). A felsoroltakhoz illeszkedik Bene János és Szabó Péter „Nyíri bakák a Donnál" című könyve, mely 1992 novemberében jelent meg a nyíregyházi Báthori István Múzeum kiadásában. Bene János és Szabó Péter műve azonban nemcsak helytörténet, hanem egyben visszatérés az ezredtörténetek több mint 200 éves hagyományához. A munka ugyanakkor emlékkönyv is. Megemlékezés azokról a nyíri bakákról, akik mintegy fél évszázada haltak hősi halált a Don menti harcokban. „Kiadványunkkal azon egykori 12. gyalogezredben, hősi halált halt katonák emlékének adózunk, akik ma is jeltelen tömegsírokban nyugszanak, távol szülőföldjüktől" - írja bevezetőjében a szerkesztő, Dám László.
